Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-11-22 / 47. szám

EGYHÁZI 47. |j*> ^ Pest, nov. 22. 1863. PROTESTA^KAI LAP SZERKESZTŐ- ES KIADO-hivatal: A iipót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben : liázhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre*7 forint — Vidéken: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 Hjkr. A LELKÉSZ VÁLASZTÁS SZABADSAGA KÖRÜLI NÉZETEK, A TAPASZTALAT* MEZEJÉN. Vannak oly szánandók, kiket a végzet arra kárhoztatott, hogy egész éltökben a Calchas hálátlan szerepét játszák, mert vagy félre értetnek szüntelen, vagy ok nélkül gyanusittatnak. Ezeknek aztán méltán illik szájukban amaz evangyélmi fölkiáltás: Uram! kicsoda hiszen a mi beszédünknek? Ha önéletírást adni szándékoznám, több adatokat és eseményeket idézhetnék éltem folyamából, annak bizonyságára, hogy a Calchas szánandó utódai közé tartozom én is. Egy kis történet fölemlitése némi fényt vet meggyőződésem alaposságára. A régibb „Egyh. és Isk. Lap" figyelmes olvasói emlékezni fognak tán még azon Nyíltlevélre, melyet azon lap 1845 évi 1-sŐ számában az akkori fó't. szerkesztőkhöz intézni bátorkodtam, arra kérvén őket, hogy a zsinat összehívását mindenek előtt sürgetnék, s annak teendőit a sajtó nagy hatalmával előkészítenék. A nyíltlevél írására pedig leginkább két ok ösztönözött: ' elébb az, mert nem minden szomorúság nélkül kelle látnom, miképen országosan bevett egyházi törvénykönyvünk nincsen, hanem az egyházkerületek közül egyik a szathmárnémetii, másik a budai canonok szerint igazgattatik, mig a harmadik s negyedik leginkább a komjáti canonokhoz ragaszkodik; már pedig alig képzelhető, hogy az efféle szétágazás nagy akadályára ne legyen az erőteljes kifejlésnek, és megszilárdulásnak : tovább az, mert azt hittem, miképen azon számtalan bajoknak s visszaéléseknek, melyek a nevezett lap hasábjain, innen is onnan is elmondattak, legbiztosban végett vetnének, a világos és szabatos zsinati törvények. . És ki hinné? Igénytelen szavaim erős ellenmondásra találtak, nem ugyan annyira a főt. szerkesztőknél, mint inkább másoknál, minden esetre nagyon tekintélyes férfiaknál. En az ő indokaikat keresni s bírálni nem akarom, csak azt mondom, hogy nagy kárára van mind az egyháznak, mind a hitrokonoknak, hogyha köztekintélylyel biró zsinati törvények helyett, tetszés szerint rögtönözött, s ismét könynyen megváltoztatható szabályok és határozatok által kormányoztatik. Nagy baj valóban, ha midőn a törvényre hivatkozás történik, egész közönyösséggel azt lehet mondani, hogy elavultak s kimentek a gyakorlatból, vagy pedig azt, hogy nincsenek szentesítve. En mindig azon meggyőződésben voltam s vagyok most is, hogy egyházi alkotmányos életben jogérvényes törvényeket csak egyedül zsinat hozhat, [és változtathat meg: az egyházkerületeknek s megyéknek pedig meg kell elégedniök azok végrehajtása s az azok szerinti kormányzás dicsőségével. De erről mások, mivel az egyházkerületi s megyei mindenhatóságot féltették, másképen Ítéltek, és azt mondogatták, hogy a zsinati törvények idővel megölő betűkké lennének. 95 íiff OÁ