Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-11-22 / 47. szám

Ezen félelem azonban- elveszti minden alapját, mihelyt törvényben kimondatik, hogy bizonyos évek multával a zsinat ismét Összehívandó. A későbbi események fényesen igazolák nézeteim alaposságát. Alig mult el ugyanis egy évtized, és a magyarhoni protestáns egyház a zsinatban kereste üdvét, és szerencsére meg is találta. Elég vigasz s bov kárpótlás a hitvallói tovisekért! de azért ugyanazon tövisek évek hosszú során visszatartóztatták békés kedélyemet a nyilvános Írástól. i Most azonban, miután éveim számának növekedésével, a zsinat reményét mindinkább fogyatkozni látom: erős ösztönt érzek keblemben, hogy e lap hasábjain némely zsinati tárgyakról elmondjam nézeteimet ugy, mint azokat tapasztalat mezején szerezgettem. Első helyre teszem, a lelkészválasz;tás szabadságának kérdését,mely köztudo• más szerint, jelenleg leginkább foglalkoztatja egyházunkban az elméket. Előre is kinyilatkoztatom, hogy én az általános választási szabadság mellett emelem föl szavamat. Hogy azonban félre ne értessem, szükségesnek Ítélem mindenek előtt meghatározni azt, mi legyen a szabadság? és minden kétkedés nélkül azt mondom: a szabadság, az önkénynek törvény általi körülírása és megszorítása. Törvény nélkül nincs szabadság, csak szabadosság s önkény. Jogot egyedül törvény ad, törvény oltalmaz a mások önkénye ellen. De midőn a törvény jogot ád s a szabadságot biztosítja, egyszersmind kötelességet is szab, miszerint mindenki, mások jogait tisztelni, s minden önkénytől ovakodni tartozik. Soha sem mondott halandó nagyobb igazságot, mint a bölcs Seneka, midőn azt állitá : a 1 e gnagyobb szabadság, legnagyobb s z o 1-g a s á g, (maxima libertás, maxima servitus). Bizonyára, alig szenved kétséget, miképen Jézus is ezen meggyőződését fejezé ki akkor, mikor az apostolokat intette: a ki ti közte tek nagy akar lenni, legyen ti szol és a ki akar első lenni, legyen olyan mint az utolsó. Tagadhatlan ugyanis, hogy ott van legnagyobb szabadság', hol a törvények iránt mindenek valóban szolgai engedelmességgel visel -tetnek. A ki annak okáért a lelkészválasztás szabadságát akarja, annak szükségesképen tűrnie söt akarnia kell azt is, hogy a választási önkény, törvény által körülirassék és korlátoztassék. Itt immár azon kérdés ajánlja magát a megfejtésre : micsoda törvény lesz az, mely a lelkészválasztás szabadságát, minden önkény és visszaélések ellenbizt o s i t j a ? Ezen kérdésre, hogy kielégitő feleletet adhassunk, mindenek előtt szükség a tapasztalat mezején körültekintenünk, és aztán a mi célszerűt s üdvöst, bár idegen földön is, találunk, azt honi viszonyaink tekintetbe vételével, egyházunkba áltültetni s meghonosítani egy szempillanatig sem kell késnünk. A hollandi reformalt egyházban, melyet közelebbről ismerni szerencsém van, a lelkészválasztás szabadságát két törvény biztosítja. Az első, az egyházakat osztályozza. A második pedig, a hármas választást rendeli el. Az egyházak három osztályba vannak sorozva. Első osztályú egyház az, melyben a lelkész évi jövedelme 3000 hollandi forintra becsültetik. Második osztályú egyházban, a lelkész évi fizetése 1800 forintra megyen. Harmadik osztályba tartoznak azon egyházak, melyekben a lelkészi rendes fizetést 1000 frtra lehet tenni. Ehez képest vannak nagy, közép és kis egyházak. Akis egyházak, a harmadik osztályú egyházak lelkészei és a lelkészjelöltek vagy káplánok (Proponent) közt szabadon választanak. A közép egyháznak, a másod és harmad rangú egyházak rendes lelkészi közt van szabad választása. A nagy egyház, csak az első és második osztályú egyházban szolgáló rendes lelkészek közálaszthat.