Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1863-11-15 / 46. szám
azokról vett sokszoros másolatoknál fogva oly sok különböző olvasásmódokat nyújt, hogy már a mult század elején itész M i 11 30,000-et számlált, mely szám azóta alig ha meg nem kettőztetett. Ebből látni való, hogy a szentirás szószerinti ihletésének hite sem tehet bennünket túl minden bizonytalanságokon, miután a hiteles olvasásmódok feletti eldöntés csak tudomány segélyével s akkor is csak megközelithetőleg eszközölhető. — Lényeges befolyással a keresztyén dogmára és keresztyén történelemre amaz eltérő olvasások ugyan nincsenek; de mindenesetre meggyőző bizonyságul szolgálhatnak, hogy Isten szándékában nem feküdt a keresztyéneknek teljes, minden részletekre kiterjedő, külsőleg diplomatiai bizonyságot nyújtani. — Miután a nyomdászat feltalálása óta a tudósok a szövegnek kü lönböző egymástól eltérő kiadásait eszközölték, megjelent 1624 Elzevir nyomdaműhelyében (officina Elzeviriana) Hollandiában egy könyvárusi szorgalommal összeállított kritikai kiadás, mely oly közönséges fölvételt talált, hogy nem sokára közönségesen textus receptusnak nézetett, melytől ezentúl eltérni a tudósok tartózkodtak. Azonban lelki nyugtalanság e szöveg megbízhatósága felett a 18-ik század elején arra inditotta a kegyes Bengel Albertet, hogy az előítéleteken keresztül törve a segédeszközök újbóli átvizsgálása nyomán uj kritikai szöveget adjon. E szöveg vizsgálatokon 1779 óta tovább épitett Gr r i e s b a c h. Minthogy azonban Griesbach a textus receptust csak kénszeritő nyilvánvalóság esetében merte változtatni, azért Lachmann philologus egy, legrégibb kéziratok, fordítások és egyházi atyák alapján mincl végig kijavított szövegkiadást eszközölt. Az eredeti szöveg helyreállítására használandó segédeszközükül szolgálnak nem pusztán kéziratok, melyek közül eddigelé vagy 700-at vizsgáltak meg; ezek közül a legrégiebbek a 4-dik és 5-dik századból valók. Ezek mellett tekintetbe veendők a legrégibb a 2-dik és 3-dik századig érő fordítások, minők a régi latin és a syriai, továbbá az egyházi atyáknál előforduló idézetek az uj-szövetségbol. — A fejezetekré és versekre való felosztás, mely a kéziratokban nem található, későbbi korszakból való, miután a mostani fejezetekre való felosztás a Vulgata nevü latin fordítás szerint, melyen Luther keveset változtatott, Hugó a Sancto Caro bibornoktól származik, a 13-dik századból, a versekre való felosztás pedig ' Stephanus Róbert, párisi nyomdásztól való a 16-dik század végéről. — Szint igy a könyvek feliratai: ,,Máté evangeliuma,u „Apostolok cselekedetei'4 stb. valamint az időt és helyet jelölő aláírások nem származnak eredetileg a szerzőktől ; a minthogy azok nem is helyesek mindenütt. — A fejezetek és versek helyesebb felosztása sok helyt igen kívánatos volna, az ó-szövetségi költészeti könyveknél pedig strophák szerinti felosztás, miután e strophák egyszersmind értelmi szakaszokat képeznek. VIII. A biblia német fordításai, különösen a Lutheré. A német nép joggal tekinti Luther bibliafordítását kincsnek, melyre büszke lehet: szellem, erő és hangkellem tekintetéből nincs hozzá fogható fordítás s a német nyelv továbbfejlesztésére egyik legjelentékenyebb eszköz volt. *) Csak nyelvbeli helyesség tekintetében nem foglalja el az első rangot, hanem e részben jóval alább való például az elfogadott angol forditásnál, mely azonban a 17-ik század elején I. Jakab alatt egészen más segédeszközökkel készült. A r. katholicus egyházban Luther előtt és még most is a Vulgata latin fordítása az eredeti szöveggel egyenlő tekintélyű volt; oly határozmány, melyet a reformatioval ellentétben a tridenti zsinat 1546 újból megszentesitett, habár e zsinat tagjai annak sokféle tévedéseit és hiányait nem titkolták. Ezen Vulgata nevü latin fordítás Hironymustól származik a 4-dik század végéről és azt az akkori időhez képest dicsérendő tárgy-és nyelvismerettel készítette a híres egyházi atya. Sajnos, hogy épen a katholicus egyházban oly sokszor használt zsoltár az egészben a leghibásabb. Ez ugyan is nem egyéb mint egy, Hieronymustól megjavított régi fordítás a Septuaginta *) Mindezen érdemek alapossággal méltatva lettek e munkában : ,,Würdigung der Luther'schen Bibelverdeutschung," Hopftól (Nürnberg 1847); ezután ajánlható még Schott-nak szorgalomra mutató következő könyve : Geschichte der deutschen Bibelübersetzung (Leipzig 1835).
