Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-11-08 / 45. szám

mány is alárendelve van, s ennek állítólag a hitegységét megdöntő vagy máskép ártalmas kutatásai, vizsgálódásai, tanai tilalmaztatnak, és bűntény szinében tűnnek fel. Ezért volt Galilei 1633-ban Copemicus rendszerét elfogadó tanításáért büntetve, s állított és kárhoztatott tév-Ö * eszméinek visszahuzására kényszerítve, ezért volt a 18-dik században az egyház hatalmát megtámadó Febroniusnak hasonló sorsa, s épen napjainkban két jeles és kitűnő német kathol. philosophus, müncheni s bécsi tanárok, a két egyetem díszei: Lasaulx ésGünther hasonló egyházi censura alá estek. Végre épen ezért a nagy zaj és anathema Renan könyve ellen is ! Az a rom. kathol. egyházban oly szokatlan és uj jelenség, mint felette kártékony és csábító példa. A római katholikus egyház lényegében rejlő ez első rendű ok mellett, van még egy más, Franciaország helyzetében gyökerező, egyszersmind a római kérdéssel is összefüggő, inkább politikai ok, vagy ha tetszik, érdek, mi Renan könyvét oly híressé és kapóssá tette. E második ok: hogy a könyv a katholikus Franciaország fővárosában, P á r i s b a n, s négy rövid hó alatt, kilenc kiadásban jelent meg; már pedig, csak mellesleg említve, ily francia munkát legalább 30 —40 ezer példányban szoktak mindannyiszor nyomtatni. S ha ide gondoljuk a német, angol, olasz, s más európai nyelvekben is történő fordításokat, könnyű azt látni, hogy e könyvnek mily széles és roppant, s a föld több részeire is kiterjedő olvasóközönsége van. A mellett senki sem tagadhatja, miszerint az azt sújtó egyházi átok, annak, s tán épen a kathol. körökben, — leghatályosabb ajánlása. Épen azért joggal kérdheti a kegyes olvasó, — mikép történhetett az, hogy Franciaországban, jelenleg a császári kormány által különösen kegyelt, s azon császári trón felemelésében lényegesen szerepelt ultramontani sinus nagy honában, a római sz. székel a forradalom ellen védő francia kormány szeme előtt, söt engedelmével százezer példányokban nyomatik egy könyv, melynek tartalma, iránya a római kath. egyház érzékeny sérelme, s igy annak kárhoztalásálól, söt átkától méltán sujtoltatik ? Valóban oly igazságos, mint érdekes kérdés ; mire röviden a felelet: az ügy kiváló politikai fontosságát épen e körülmény, Renan könyvének F r a n c i a o r s z á g b a n megjelenése képezi. Nem kell azt mutogatni, miszerint az állam összes hatalmát kezében öszpontositó, minden szó- és sajtószabadságot lefékező, minden jogot bilincsbe szorító francia autokrator, ki XIV. Lajos, e hozzá méltó, s az államot maga személyével idenlificáló elődjének hires elvét : „! é t a t c'e s t m o i," — felelevenité, söt azon zsarnoknál teljesebb mértékben valósitá, ha akarja, egy szavával, intésével Renan munkájának világrajövését meggátolta volna. S ha mégis azon hatalmas monarcha ezt nem tette, s elnézi, megengedi, sot elősegíti azon tényt, mi nem kevésbé botrány, mint nagy horderejű csapás a római szent székre nézve, — ez oly titok, minek kulcsa főkép a francia kabinet, vagy inkább annak feje, az európai s p h i n x két elvnek hódoló, két irányban működő, két érdeknek szolgáló, s a körülmények szerint mind keltöböl hasznot huzó rejtélyes külpolitikájában keresendő, midőn annak, mint az idők, s önző tervei, céljai kívánják, programmja, vagy a béke, — ,.1'empire, c'est la paix," — vagy jelszava a háború, — „Lempire, c'est 1'epée" — mely politikának két színe, — az ultra inon tán és szabadelvű párttal kacérkodás folytán mind kettő támogatását kizsákmányolás, — leginkább s igen botrányos alakban, a római kérdésben, mint szent ügyben tűnik fel. S nemcsak Európában bámulják a görbe lilákon járó francia iinperialismust, de nálunk is vannak, — legyen szabad hinni, miszerint csak voltak, — kik abban valami titok-teljes állambölcseséget találnak. Hiszen alig két éve, midőn a hazánkban helyreállott alkotmányos kormányzás, s abból kifejlett kedély-izgalottság korában némely túlzó megyei s városi inunicipalitások maguk újra szervezésük nimbusát abban keresték, miszerint III. Napol e o n t, Garibaldi társaságában a képviselő-testület kijelöltségével tisztelték meg ! Részint azért, hogy a t. c. olvasót meggyőzzem, miszerint Renan könyve, mely a szabadelvű r. katholicismust képviseli s tolmácsolja, azért lett oly hírneves, azért csinált oly nagy lármát, mert Franciaország fővárosában jelent meg, s ez nem alaptalan, csupán a levegőből kapott állítás, de a lenforgó ügy, a római kérdéssel valóban szoros összeköttetésben áll, szabadságot veszek magamnak idézni egy genevai tekintélyes, és jól szerkesztett lapból, a „Journal de Genéve"ből, a helyzetet illustráló, figyelmet érdemlő helyet, azon hírlapból, mely — azt itt mellesleg említem, — 0 császári és kir. Apóst. Felségének, legkegyelmesebb Urunknak mult augustusban Frankfurtba telt útjáról, általában 0 Felsége által a német szövetségnek jog és szabadság alapján újra alakítására nézve tett korszerű, bölcs lépésekről, és ismert reform-tervről, mint ott több más, részint radicalís lapok is tevék, miket Genevában látni módom volt, — teljes elismeréssel nyilatkozott. A mondott lap tehát idei august. 9-én kelt 188-ik számában egy Párisból kelt levélben Renan könyve ügyében következő, s hü fordításban közlött cikket hozá : „Át menve a belügyekre, hallottam, miszerint azon roppant zaj, — le bruit énorme — mely Renan úr könyvét környezi, a császárnak felette ellenére van: —- contrarie fort Tempereur. — 0 Felsége, mint mondják, (közoktatási miniszter) Duruy úrnak ez ügyre vonatkozó különös utasításokat adott volna, de én át nem láthatom, hogy Duruy úr e részben mit tehetne. A püspökök mennydörögnek, ez jogukban áll, s megyéik híveinek megtiltják a „Jézus élete" olvasását, mi természetesen többet ér, mert minden megcáfolást ketté vág. Igy tettek a rheimsiésnismes-i püspökök, sezt fogják hihetőleg több társaik is tenni. A megyékben ez semmi nehézséggel sem jár. Parisban a dolognak lehetne valamivel több következése, s minden bámulás nélkül hallottam, miszerint Darboy urnái lépéseket tettek, .tőle megnyerni, hogy megtámadó inlézvényt —