Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-11-08 / 45. szám

S mi Renan bűne ? a kegyes olvasó méltán kérdheti. E tudós és hírneves párisi tanár fenn már emiitett könyvében Jézus életét történelmi szempontból irta meg, s bár nyilván megismeri és mondja, hogy: ,,a felséges személy — sublime personne — Jézus az, kinek segítségével az emberi nem ahhoz, mi isteni, a legnagyobb lépést tette," de azért mégis az Idvezitöt életében és működésében mint embert rajzolja. S vájjon Renan valamely eddig nem hallott új tant, vagy eretnekséget hirdet e, miért könyve oly nagy ingerültséget és zajt okozott ? Valóban nem! Hiszen eléggé tudva van, hogy az általa most megpenditett kérdés a keresztyén anyaszentegyházban a legrégibb, csaknem annak bölcsőjéig felnyaló vita tárgya. Már az első században s igy még az apostoli korban tagadták Jézus istenségét a Gnosticusok,s ezeket követték a 2-ik század elején, a zsidó és keresztyén szertartásokat összekeverő E b i o n i t á k. A 4-ik század elején Arius alexandriai presbyter e tant felelevenítvén, a nicaeai közönséges zsinat 325-ben azt kárhoztatta, miből azon század folytában igen heves küzdelmek fejlődtek. Az arianusok értelmét későbbi századokban több német népek p. o. a v i z i g o t h o k, v a n d a 1 o k, b u r g u n d o k, I o ngo bárdok követték; az megujult a reformatio korában is* Német valamint Olaszországban sokan hirdették a sz. háromság ellenes tant, S e r v e t Genevában azért égettetett meg, — elterjedett az Lengyelországban, s Blandrata orvos által befért Erdélybe is,—hol az unitáriusok egészben véve azt hiszik és vallják, mit Renan tanít.2

1

) De a tudomány körében sem uj a párisi tanár véleménye : elég e részben Strausz hírneves ,,Das Leben Jesu" cimü könyvét idézni. S mégis ez adatok dacára is el nem tagadható igazság : Renan könyve jelenleg egyházi mint politikai tekintetben kiváló fontossággal s félre nem ismerhető jelentőséggel bír. Miért ? Két okból, melyek közül az első általában a protestantismus és r. katholicismus közötti lényeges különbségből foly, második különösen Franciaországot illeti, s annak jelen viszonyaival áll kapcsolatban. 21

) Mint curiosumot említem itt azon tényt, hogy e század első felében Bécsben az erdélyi udvari canccllaria titkára, (későbben tanácsosa) Ágoston Márton úr, unitárius, egy bécsi rom. kath. leányt nőül akarván venni, a házassági engedély kérdésében az alsó-austriai kormányszék az erdélyi udvari cancellariához azon kérdést intézé, hogy keresztyének-e az unitáriusok? mire az udv. cancellária diplomatiai finomsággal azt válaszolá: miszerint az unitáriusok az erdélyi törvények értelmében, a rom. katholikusokkal és protestánsokkal tökéletesen egyforma lábon állanak s egyenlő jogokat birnak. — Tán maga helyén lesz itt azon nevezetes körülményt is megemlilni, hogy a rom. kath. egyház az unitáriusok keresztségét az áttérési esetekben érvényeseknek ismeri, az újra keresztelést azért mellőzi. Sz. F. Ismeretes fájdalom! a napjainkban ismét élesen felmerült elvi nagy ellentét s választó közfal, mi a protestáns és rom. katholikus egyházak között a hit dolgában és hitágazati kérdésekben len áll. A protestáns egyház ugyanis inaga fő és alaptörvényénél, a lelkiismeret és gondolkodás szabadságánál fogva, a hit dolgában semmi emberi tekintélynek sincs alá rendelve, e részben a hitvallások és symbolumok kényszerítését sem tűri, csupán és egyedül az Isten igéjét, általában az élet és üdvösség könyvét a Bibliát ismeri maga sinór mértékének, melyet a tudomány segítségével és világánál magyarázni, annak értelmébe mindinkább behatni, s igy a vallásos ügyekben, az egyház tanaiban is az igazságot kutatni, protestánsoknak nemcsak megengedtetett, de arra hivatva, sőt kötelezve is vannak, mint az apostol mondja: „mindeneket megpróbálni s a mi j ó, azt megtartani." (I. Thessal. V. 21 I. Ján. IV.) A tudomány és evangyéliom egyaránt — isteni kijelentés. E tekintetben egészen más, sőt lényegesen eltérő a római katholikus egyház helyzete, s valljuk meg egyenesen, az abban uralkodó és szervezetében gyökerező hitegység elvénél, rendíthetetlen szabályánál fogva, azon külömbségnek fenállani, s máskép lenni nern is lehet. A rom. kath. egyház ugyan a Biblia s evangyéliom isteni voltát épen ugy mint a protestáns, elismeri és tiszteli, — de annak értelmezését, magyarázását kizárólag maga jogának és kiváltságának tartja 2

2

), a t r a d i t i ó kn a k egyházi emlegetéseknek hitágazatok alkotásában is a Sz. írással egyforma hitelt és érvényt tulajdonit, a Bibliát terjesztő társaságokat, mint a vallásra nézve veszélyeseket szorosan tilalmazza,2

3

) ott általában a hit dolgában az egyház parancsol, minden hitágazati kérdés kizárólag annak tekintélyétől függ s minden tagjai e részben korlátlan engedelmességre köteleztetnek. Ez ismétlem: a római katholikus egyház hit- és szervezeti egységéből folyó, azzal lényegesen összekapcsolt intézvénynek természetes corollariuma, hogy ott az egyház akaratának a tudo-22

) A Bibliának a különböző egyházi felekezetek által különbözőieg magyarázására nézve, legyen szabad itt Werenfels, ámult században baselt tanár s jeles latin költőnek jellemző epigrarnmáját idézni: Hic Iiber est, in quo quaerit sua doginata quisque: Invenit et pariter dogmata quisque sua. E könyvben olvas minden, hogy mily hite légyen; És hite szent tanait felleli benne kiki. Sz. F. 23

) VII. Pius pápa jun. 29. 1816. kelt, s a gneseni érsekhez, mint Lengyelország prímásához a Bibliát terjesztő társulatok ellen intézett nevezetes bullájában többek között igy nyilatkozott: ,,Horruimus sane v a -ferrímum in ven tum, quo vei ipsa religionis fundamenta labefactantur, adhibitisque in consilium pro rei gravilate venerabilibus fratribus nostris S. R. E. Cardinalibus, quaenam pontificiae'nostrae auctoritatis remedia ad eam pestem, quod fieri posset curandam, delendamque opportuniora futura sint, omni adhibito studio et sollicitudine deliberavimus. Sz. F.