Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1863-11-08 / 45. szám
Judaeo-Christianismus mindinkább előtérbe lépve, érvényre emelkedik és a Jézus Krisztus apostolának emlékezetét és dicső müvét alig képzelhető feledékenység és hálátlanság környezi. Sokat tett minden bizonnyal erre azon körülmény is, hogy a legrégibb és orthodoxia hitében álló keresztyén irók, pl. Papias, Hegesippus a zsidó keresztyének felekezetéhez tartoztak, (az első Pált nem is számlálja az apostolok közzé), valamint a 2-dik század közepén Just i n u s martyr a Judaismus ellen irt munkájában az az ellen vivó lelkes apostolnak nevét sem említi. Ide tartozik a Simon magusra vonatkozó, s már az ős keresztyénségben sajátságosan szereplő legenda, vagy ha tetszik, egyházi regény, mely koholmánynak kétségen kivül más célja nem volt, mint sz. Pal emlékezetét a keresztyének előtt gyűlöletessé tenni, ellenben Pétert dicsöitni, miután azon ördöngös nem más, mint az eltorzított képe sz. Pál apostolnak, ki ellen sz. Péter dicsőségesen viv, annak incselkedéseit legyőzi, csalfa okoskodásait nagy sikerrel cáfolja. A Judaismus e gúnyirányának első kifejezése volt egy még az apostoli korban készült nevezetes apokryphus könyv—„Praedicatio Petri," melyet több ily nernü ál-müvek is követtek, a L i n u s, Hegesippus, Abdias, Marcell us neve alatt koholt apokryphusok. Ez utolsók idézik, ugy szólva Pál apostolt Rómába, a Justinus martyr tudósítása szerint azon fővárosba ment Simon magussal szembeállitni. 1 Igy történt végre, hogy a zsidók apostola követőinek lassankint sikerült maguk tanát nyugotan érvényre emelni, Péter emlékezetét ott, hol nem működött, az apotheosis nimbusával körülvenni, s épen ugy a feledékenység homályába meritni Pál érdemeit, ki Rómában íanitott, szenvedett, s az ottani keresztyén egyházzal elvitázhatatlan szoros kapcsolatban állott. Dé az idő maga hatalmát az előítéletek, balvélemények eloszlatásában is tanúsítja, — opinionum commenta delet dies — felderíti az igazság napját, s helyreigazítja a tévedéseket. Igy lassankint sz. Pál emlékezete is megujult; nem lehetett ötet azon érdemtől s dicsőségtől megfosztani, hogy ő a pogányok között a keresztyénség alapitója, s a 2-dik század végén, Irenaeus, Tertullianus, alexandriai Clemens idejükben már egy teljesen szervezett, a római birodalom minden provinciáiban elterjedett, egységes katholika egyházat látunk, melynek kiváló tekintélylyel biró püspöke Rómában székelt, s épen ott történt a kibékítés nagy munkája, mennyiben onnan indult ki azon engesztelő irány, mely az egymással sokáig versengő két tannak és két felekezetnek összeolvasztásával, azok fejeinek, a két apostolnak is emlékezetét összekapcsolta, de a dolog természetéből kifolyólag az elsőséget Péternek adta, mig Pálnak csak a második jutott, a közös tisztelet és imádás által azonban utólagosan neki is igazság lön szolgáltatva. Mi a Baur theoriájából folyó véleményt illeti, — hogy az „Apostolok cselekedetei" cimü könyv Pál és Péter közötti párhuzam végett és az emiitett kibékítő szándékból íratott volna, valamint Péternek, Pál apostolt dicsérettel említő második levele is (I. 2. Pét. III. 15.) későbben készült, s Péternek egy követője az által hasonlag az engesztelés munkájának előmozdítására célzott volna, — ezt csak említem, a kérdés megvitatása nem ide tartozik. Tény azonban, hogy Pál apostol emlékezetének újítása, s a keresztyénség és a r. katholika egyház szervezeti egységének megalapítása körül is némileg szerzett érdemeinek rehabilitása, e történelmi igazság, a tübingai iskolának köszönhető. Épen azért ugy hiszem, kétségbe nem lehel vonni, miszerint a 2-ik század végén I. Victor pápának (meghalt 202.) a húsvét feletti vitában hozott ítélete, mely a nyugoti jelesen a római egyház tanát megerősítette, 1 9 ) első és emlékezetes nyilvánítása a római pápa egyházi hatalmának, mely lassankint gyarapodva, miután VII. Gergely és III. Innocentius a világi uralkodást megalapiták, VIII. Bonifucius által a 13-dik század végén a legmagasabb polcra emeltetett ki, mint tudva van „Unam sanctam" cimü bullájába hirdette s megállította : „Jesum Christum ecclesiae suae duplicem potestatem seu gladiuin spirituálém et te m poraié m concessisse, totum genus humánum Pontifici snbjecturn esse, qui secus sentiunt, haereticos esse, s p e qu e s a 1 u ti s aet er -n ae excidiss e." Ha tehát a római pápaság, Baur iskolája hatatásai folytán, elveszté ís a keresztyénség két első századját, ha Péternek helyét most már P á 1 foglalja el, ebben a római sz. széknek nincs semmi vesztése, miután biztos történelmi adat, hogy már a 17-dik zsázad óla fenálló pápaság, minden európai trónokat és államokat tul halaladó régiséggel bír, s oly tiszteletre méltó institutio, melynek az emberiség fejlődésében és sorsában is nevezetes szereplés jutott, s főkép a sötét és durva középkori századokban olykor jótékony hatást is gyakorlott.2 0 ) Csak Péter apostol nimbusa borult homályba, csak neki kellett a bitorolt elsőséget arra méltóbb apostol társának átengedi. A keresztyénség eredetéről azért, mellőzve sz. Pétert, oly méltán, mint igazán írja Renan: „Ce fait fécond, unique, grandiose, qui s'appelle le c h r i s ti a n i s m e, — est l'oeuvre deJésus, de saint Paul, de saint Jean. Fairé 1' histoire de Jésus, de saint Paul, de saint Jean, c'est fairé 1' histoire des origines du christianisme/4 — ,,E termékeny, egyetlen, nagyszerű tény, mely keresztyónségnek neveztetik, Jézus, sz. Pál, sz. János müve. Jézus, sz. Pál, sz, János történelmének, egyszersmind a keresztyénség eredete történelmének is megírása." Irné ! itt áll elöltünk a végzetteljes név, az egyházi átoktól sújtott író — Renan! 19 ) A kérdés a körül forgott, hogy a húsvét, a zsidók húsvétjával együtt t. i. az első vagy Nizsán hó 14-dik napján, vagy pedig az azt követő első vasárnap ünnepeltessék ? A keleti, különösen kis-ázsiai keresztyének az első, a nyugoti keresztyének a második szokást tartották. Sz. F. 30 ) E tekintetben olvasást érdemel Müller Jánosnak „Reisen der Pápste" cimü történeti értekezése, mely kisebb történelmi munkái között feltaláltatik. Sz. F.
