Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1863-10-25 / 43. szám
PKOTESTANS EGYHÁZI IS ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- ÉS KIADO-hivatal: A lipót és szerb-utca szögletéH földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint — Vidéken: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 vjkr. A BIBLIA. (Tholuck után.) VI. A bibliai iratok történelmi hitelessége. (Folytatás.) (B.M.) Bileám beszélő nőstény számára! Ha általában „a művészi tökélyben felülmulhatlan elbeszélés Bileámról" (Ewald, „Greschichte Israels" II, 222) magán mondaszerü jelleget viselne, e vonást is a monda koholmányának lehetne tartani. Ámde a dolog nem ugy van Históriai volta mellett benső jelleme szól; csak egy pontot akarunk érinteni. Bileám látnoki beszédinek egyikében 24 v. jövendölés van, melyet igazi profétiának kell tekintenünk. A látnók Isten itélő igazságának jutalmazásáról szólván, ezt mondja: „Hajók jőnek Cyprusból és feldúlják Assurt és az Eufrattúli vidéket.'1 * Közönségesen el van ismerve, hogy az egykori Assyriának a nyugotiak, különösen Nagy Sándor alatt a görögök általi meghódittatására van célzás. —« De akkor jövendőmondást kellene megengedni, mibe a rationalismus beleegyezni nem akart. Azon erőszakos kibúvóhoz kellett tehát nyúlni, hogy itt becsusztatás van post eventum, igy B e r th o 1 dt és De W e 11 e, „Lehrbuch derhistorisch kritischen Einleitung in die Bücher des altén Testamentsu cimü munkájának első kiadásában. Azonban Gesenius és De Wette a második kiadásban kéntelenek voltak bevallani, hogy már Jeremiás 48, 45 jövendölésünk verseit szem előtt tartotta, sőt hogy annak egy már akkor elavult kifejezése helyébe szükségesnek tartotta egy világosabbat tenni. De Wette tehát ama tankönyv második, harmadik és negyedik kiadásaiban csak következő lengedező és zavarodásra mutató kibúvót tud találni: „23 és 24-ik vers, ugy látszik, igazi jövendölésnek veendő, melyben bizonyos helyes előérzet tévedésekkel vegyül." A hatodik kiadás azonban ismét nem teljesedett jövendölésről beszél, mely e szerint nem is jövendölés, s azért nevezi a helyet rejtélyesnek. Ha itt sajátképi jövendölés van, akkor csakugyan csodálatos történet terén mozgunk, s maga B1 e e k is csak azon állításra szorítkozott, hogy Bileám nyilatkozatai nincsenek szó szerint viszszaadva. — A mi már a feltűnő csodát illeti, jegyezzük meg először, hogy Bileám ugyan az igaz Isten imádója és látnoka volt, de tisztátalan jellemű és pogányok közt élve valószínűleg gyakorolt volt a pogány jövendölés (mantika) műfogásaiban. Már Herder ugy képzelte a dolgd|#iogy a megriadt látnók magánkivüli állapotba jött, melyben amaz állat beszédét hitte hallani. E nézetet körülményes okokkal támogatta Tholuck „Vegyes irataiban" (1, 406 fg.), és Hengstenberg, „Geschichte BileamV cimü munkájában (Berlin 1842, 57 1. fg.). — Az érvek következők: 1. Látványok és álmák Numeri 12, 6 mint a látnokoknak történő isteni nyilatkozási módok legközönségesebb nemei jelöltetnek. 2. Bileám maga ugy jelöli magát 24, 3. 4, 15, 16 mint a szellemre nézve zárt szemii, kinek azonban szemei kinyílnak, mikor látnoki magánkivíiliségben leborul. Neki magának is tehát a látvány közönséges nyilatkozási forma volt. 3. Az angyalnak közvetlen megelőző jelenése is bebizonyithatólag benső látványból eredt magánkivüli állapotban történt.^ Csak akkor látja ugyan is e jelenést, „miután ^^^^ 87 1SP/
