Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-10-25 / 43. szám

ten szemeit megnyitotta" (22, 31). — Ámde e kifejezés az ó szövetségben Jjebizonyithatólag annyi mint, benső' szemével látni (2 kir. 6, 17). 4. Az elbeszélésben nem arra van vetve a súly, hogy a szamár beszélt, Bileám is a felett csodálkozást nem mutat, hanem arra, a mit az ő megszégyenítésére szólott. Az uj szövetségi botránkoztató helyekre térünk. A megváltónak szűztőli születése oly okokból, melyeket némely szakadárok már a középkorban (1000 körül) kifejtettek, időnkben is elvettetik. — Hogy a mi történt, annak mind egy-és ugyanazon törvények szerint kellett történnie: igy hangzik Strausznál a tudományos képlet a hétköznapi hitetlenség számára. Azonban e képlet mindenütt hajótörést szenved, hol azt első kezdetleges állapotokra kell alkalmaztatnunk. A kérdésnél, hogy jött az első ember létre, nem érezzük-e gondolkodásunkat épen ugy fogytán lenni, mint képzeletünket és képzeletünket ugy mint gondolkodásunkat'? Ily kezdetlegesség van itt is előttünk, megkezdője egy, a keresztyén elv által büntelenségre fejlődő nemnek. — Azt kérdik ugyan itt továbbá: De hát az eredendő bűn .nemzés által terjed tovább és Krisztus fogantatásánál legalább az anya mindenesetre tényező volt? Azonban a bűn továbbterjedése csak is a nemzés ténye által történik, ennek pedig itt helye nem volt. .,Az anyaméh a physicai romlottságnak kútfeje nem mint olyan, hanem a menynyiben a természeti aguizés cselekvényében működő érzékiség által íSlizgatva öntevőleg munkás." (1. Rothe „Ethik" (3 köt. Wittenberg 1854, II. §. 545); Nitzsch, „System derchristlichen Lehre" (5 kiad. Bonn 1849) 2251. 5jegyz.). Az elbeszélés a mágusok csillagáról mindenesetre felötlő tényről tudósít, mely azonban — a Krisztusban! hitet föltéve — az evangeliumi történelem összefüggésébe jelentékenyen beleillik. A „mágus" név, mely eredetileg perzsa papot jelöl, itt is legtermészetesebben a keleti nép papjaira vonatkozik; mint más régi népek papjai ezek is csillagászattal és astrologiával foglalkoztak. Az astrologia a népek sorsát az állatkör bizonyos jegyeivel hozza kapcsolatba. — E papok meglátnak az Izraelt illető jegyben egy fényes csillagot s arra magyarázzák, hogy királya született Izraelnek és midőn a kelet szokása szerint elmennek, hogy ajándékukkal neki hódolatukat megvigyék, ez által képviselői lesznek a megváltónak hódoló pogány világnak. Mikép jutottak ahhoz, hogy a világ királyát a zsidók közül várják? A persa valláskönyvben, a Bundehesben szó van egy Osanderbami azaz igazság embere nevü emberről, ki által a világ végével a világosság birodalma diadalt veend a sötétség felett. E remény a persáknál talán épen a zsidóktól származott, kik köztük mint hazájukból számkiüzöttek éltek, s kik közül a tiz törzs legnagyobb része Ázsiának bensejében meg is maradt volt. S u e t o n i u s is Yespasian életében ezt mondja : „Egész keleten azon régi állandó vélemény terjedt volt el, hogy a sors rendelete szerint amaz időben Jud&ából eredő hatalom a világuralmat fogja kezébe keríteni.u

— Igy lesz minden történelmileg megfoghatóvá. — A mi már a látott csillag mivoltát illeti, legelőször Kepler állított fel egy nézetet, mely magát mindenek felett legjobban ajánlja. Kepler 1604-ben a fényes Jupiternek a Saturnus és Marssal való constellatióját észlelte a halak jegyében. Csillagászati számitások arra az eredményre vezették, hogy Róma építtetése után 747 Jupiter és Saturnus conjuhctióban voltak s ehhez 748 Mars is lépett. Ha már e körülménynél fogva is hajlandóvá leszünk ama csillagot e constellatióval azonositani, azóta ettől függetlenül történelmi okok is valószínűvé tették, hogy Krisztus születési éve Róma építtetése utáni 747-re esik. (1. Winer, „Biblisches Realwörterbuch" (3-ik kiad. 2 köt. Leipzig 1846—48) 1, 561. jegyz. 3.). Ez által az emiitett hypothesis a valószínűség legmagasb fokára hág; a csillag név nem bizonyít ellene semmit. Népszerű beszédben csillagcsoport helyett csillagot mondhattak, mert szélességű közük csak körülbelül egy fokot tett, úgyhogy a gyönge szemnek az egyik bolygó a másiknak szóródási körébe lépett s ennélfogva a kettőt egynek tekinthették" (Ideler.) Kepler ama föltételéhez csatlakoztak azóta a legjelentékenyebb csillagászok, mint Ideler, Zach, Enke (1. Ideler, „Lehrbuchder Chronologie" (2. rész, Berlin 1831) és Münter„Der Steril der Weisea" (Koppenhagen 1827.) Ki állithatná már most még, hogy itt mythoszalkotó képzelet terén vagyunk? A mi azonban az ellenkező véleményre különös okot szolgálta-