Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-10-18 / 42. szám

illetné, vagy épen saját „egyéni nézeteit" árulná mint az egyházéit. Hanem e mellett nemcsak szabad a prot. tanárnak, de sőt ép ugy kötelességet mulasztana, és hűtlenséget követne el, ha figyelemmel, tanulmánynyal nem kiséri a világ tudományos mozgalmait a legujjabb pontig, s a tudomány, minden tárgyára vonatkozó vívmányait nem közölné tanitványaival. Valamint kötelessége önmagának is gondolkodni, vizsgálódni a vallás igazságairól, és vizsgálódásának eredményeit, akár egyeznek azok a confessiókkal akár nem, közölni tanítványaival ós a közönséggel; — csak azt követelvén tőle, hogy a mely eszmék még csupán az ö egyéni sajátjai, azokat ne mint testületünk közérv ényü hitigazságait, hanem mint az „ö kétes érvényű egyéni nézeteit adja elő."*) — Ekkép van hivatva a prot. tanár arra, hogy épen a tudomány szabad müvelése és terjesztése által szolgáljon egyháza érdekeinek. Szerző még abba a furcsa ellenmondásba is keveredik, hogy inquisitori buzgósága mellett elismeri, miszerint a confessiók nem örök érvényűek, azok változtathatók, söt koronkint változtatandók is; csakhogy az az egyház joga. — Hogy a confessiók javítása, változtatása egyedül az egyház illetékes képviseletének áll jogában, ezt józanon senki sem vonhatja kétségbe. De miként lehessen a meglevő confessiókat az egyháznak is változtatni akkor, ha F. úr szerint silentiummal és excommunicatióval kell elnémítani az egyház épen azon tagjait, kik egyéni nézeteikül mást mernek kimondani, mint a javítandó, változtatandó confessió ? ! Vagy az egyház mint testület, érlelje, tisztítsa a nézeteket, s hozaa napfényre tanainak javítandó hiányait? Az egyház mint testület, talán gyűlésein vizsgálódjék tudományban, irodalomban, vitatkozzon, polemizáljon ? És kivel polemizálna a confessionális dolgaiban ? önmagával ? Ilyen absurdumot csak senkisem várhat ? Mutasson szerző valamely egyházat, vagy államot, vagy bármely efféle institutiot, mely valaha egy tudományos könyvet irt, s irodalomban mint iró és tudós szerepelt volna ? ! Már a dolog természeténél fogva, az egyház csak egyes tagjainak tartózkodás nélküli szabad munkálkodása által művelheti, s fejlesztheti saját tudományát is. Testületeknek — minő az egyház is — cselekedjenek akár törvényhozó képviseleteik, akár kormányzó tisztviselőik által, nem csupa tetszésük szerint tekintélyök hatalmára támaszkodva szabad ugyan eljárniok, hanem a célnak és az indokoknak kellő megfontolásával, az érvek kellő figyelembevételével, söt maguk az okok és érvék által ve*) És mindenesetre megrovandó, hogy Szerző ez elvet figyelembe sem véve, fenkölt apodicticus hangján az egyház biztos érvényű igazságaiként mondja el oly egyéni nézeteit, melyektől a ref. egyház alapjánál fogva mindenkor idegenkedett. A többek között a ref. egyház confessionál is tankép adja elő a föltámadott Krisztusnak „nem húsos, nem csontos" testét, minő testéről az Üdvözítőnek, confessiónk semmit sem tud. bi . . . ó. zéreltetve kell hogy intézkedjenek; — de mégis ha már valamely testület bármely ügyben határozott, és intézkedett; azon illető intézmény érvényes nem csupán okos, igazságos voltánál fogva, hanem azért, mert a testület érvényre emelte; tehát a testület tekintélye határozó azontúl érvénye fölött. Igy pedig a testület is tévedhetvén, hozhat oly törvényt, vagy intézményt, mely ha keletkeztckor nem is, de később a viszonyok miatt igazságtalanná, és oktalanná válik ; és mégis mindaddig sérthetlenül érvényes az, mig a változtatására jogosult testület nem változtatja : tekintélyével. Ez a dolog természeténél fogva igy van minden testületi életben. De nem igy az irodalomban és tudományban. Irodalomban ós tudományban minden — akár egyesek akár testületek tekintélyének külső hatalmától teljesen függetlenül, egyedül az okoknak, az egymás ellen fehozható érveknek szabad határozni. Irodalom és tudomány egyedül a dolog természetéből vett argumentumok igazságát ismeri el döntő tekintélyül. A testületi- és irodalmi s tudományos élet természetének e különböző volta okozza, hogy állam, egyház s bármely hasonló testület nem is képes reá, hogy közvetlenül ő legyen az irodalmi munkásság subiectuma ; ez okozza, hogy e testületek nem illetékesek reá, hogy bármiféle tisztán irodalmi s tudományos kérdésbe beavatkozzanak ugy, hogy azt az irodalomban és tudományban saját testületi tekintélyükkel oldják meg. Söt a prot. egyházban, az egyházi életet illetőleg épen innét van az a nagy feladata az egyesek szabad tudományos munkásságának, s általában a tudománynak az a magasztos hivatása; hogy egy részről ö tisztítsa a köz vallásos nézeteket, és más részről a vallásos igazságokat fejleszsze; s ekkép maga a tudomány készítse elő az egyházat is hivatalosan megállapított vagy elfogadott confessioinak változtatására, javítására. — Az egyház pedig azután a tudomány szabad vizsgálatai folytán nyert eredményeket, azt t. i. mi a tudományos viták küzdelmeiben megtisztulva igaznak bizonyult, s a hivők közmeggyőzodésévé lett, — érett megfontolással sajátjává fogadja.*) Azt pedig csak *) Ilyen vitán és irodalmi harcon mentek keresztül egyházunk majd minden nevezetesebb tanai mielőtt közösen dogmákká állapitatlak meg. És mégis még azt mondja szerző : „Melanchton és Kálvin is alig közlött valamely theol. dolgozatot, melyei elébb az egyház Ítélete alá nem bocsájtott volna." Igen, a melyet az egyház nevében írtak p. o. confessionális munkákat, de mutassa meg szerző hogy p. u. az institutiókat melyik egyház Ítélete alá bocsájtotta Kálvin mielőtt kiadta? Pedig e legnevezetesebb munkája oly lényegesen tér el a már akkor létezett confessioktól, hogy inkább ez szorította háttérbe a confessiókat, s általában Kálvin müveinek hatására készültek uj confessiók. Tessék a confessiók történetére emlékezni. — Azután hát a reformatiót kezdő Luther nézeteit és theol. dolgozatait melyik egyház ítélete alá bocsájtotta volna, mikor még nem is volt prot. egyház ? megfordítva, a reformátorok müvei s nézetei vétettek a sz. irás mellett a később keletkezett confessiók alap-