Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-10-18 / 42. szám

letés, a mágusok csillaga, a státer a hal szájálban (Máté 17). E különösen megtámadt helyek megvizsgálása utmutatásul szolgáland más hasonlók feletti Ítélettételre (1. korábbi idó'kben megjelent munkákat, melyek magoknak feladatul tűzték épen olyan megtámadott helyeket megvilágosítani és igazolni, melyek közül legterjedelmesebb: Lilién thai, „Die gute Sache der Offenbarung" (16. köt. Königsberg 1752-82). Á teremtés hat napi műve, mely a pentateuchus elején olvasható semmi esetre—ugy szólnak — arra igényt nem tarthat, hogy valósagos történetnek tekintessék. Egy világteremtés, melynél az Istenség, mint valami kézmives szakmányát különböző napszámokra osztja fel és a hetedikén pihen, megfelelhet igenis a míveletlen ember képzeletének, de nem az Istenség eszméjének. Aztán meg ellenmondás is van az elbeszélésben, mely csak a legnyersebb természetfogalmakból magyarázható. A szerző ugyanis nem tudta még, hogy a világosság' csak a nap kifolyása s azért beszél napi felosztásokról még mielőtt nap és hold teremtve lettek volna. A földtan ujjabb tudományos eredményeivel sem egyeztethető a dolognak előttünk fekvő előadása. A kevésbbé mívelt ember előtt is már most tudva van, hogy a föld gyomra egy elveszett óriási, részben iszonyatos világot zár magában, mely rengeteg nagyságú, szörnyeteg alakú, nemei és fajai szerint a mostanitól különböző állat- és növényvilágot táplált. Ott van az Ichthyosaurus a tengeri disznó ormányával, a krokodil fogaival, a gyík fejével, a hal gerincével, a tajkos mellcsontjával, a cethal uszonyaival; a Plesiosaurus a gyík fejével, a krokodil fogaival, a chamaleon bordáival, a cet uszonyaival, a kutya farkával stb. stb. Nem azt kell-e vallanunk, hogy a természet is, mint az emberi művész elébb nagyából dolgozott, mielőtt a későbbi teremtés tökélyesebb alakulásait előhozhatta ? De mikép akarja amaz ősvilág maradványait az orthodox theologia megmagyarázni ? Tán az özönviz által? De az elveszett nemek nemcsak nagyságra, de alkatukra is a jelentől különbözők, nem külön fajok, hanem egészen más nemek; továbbá — miért hibázik amaz ősvilág terméki közül épen az ember? Annak, kinek a szentírás csak azon a téren igazság okmánya, melyen kijelentés, t. í. a vallás terén, ama nehézségek semmi lényeges jelentőséggel nem birnak. — Előtte csak az a kérdés, vájjon a vallásbeli eszmék, melyek az ősrégiség ezen elbeszélésinek alapul szolgálnak, tarthatnak-e igényt valóságra vagy nem; •— és még e mellett az is tekintetbe jő, hogy ezen előkészito vallástól a teljes igazság nem is várható. Vizsgáljuk már most okmányunkat e tekintetben és hasonlítsuk össze, a mi a dolgok eredetéről más régi népeknél, a Sinaiak, Indusok, Persák, PhŐniciaiaknál találhatók, legmagasabb fokig emelkedik bámulatunk, hogy az emberiség e legrégibb históriai emlékében már oly vallásbeli igazságokat találunk kifejezve, melyek, bármily magasra emelkedjék is a miveltség, minden jövőre az emberiség szent igazságai maradnak. Semmi dualismus az elején, itt nincs Isten és chaos együtt, mint még Platónál is, semmi szolgálattevő szellemi segédek, hanem csak az ige, az az a mindenhatóság valósuló akarata. Az ember — létrejöttének módja által eleve minden más lényektől megkülömböztetve! A teremtő „legyen" szavára planétánk előhozza a növényeket, a szárazföldi és vizi állatokat; de az ember csak anyagi alkatrésze szerint földből való, szelleme Isten lehellete, az az Isten szellemi erejének kifolyása! S ezen ember a föld királya! Minden egyéb lények fokozatai elébb lettek és csak a zölddel bevont, népesített földön jelenik meg az ember és — mint annak ura. Isten képére van teremtve, hogy uralkodjék mindenen a mi alatta van. Es mi által uralkodik ő, ki minden állatnemek közt a legvédtelenebb teremtés ? Nem testi erő, hanem találékony szelleme által (Jak. 3, 7, 9; Sophokles „Antigoné 332 v. %.). Oldalbordájából s igy mint valójától függő rész, teremtetik a nő, hozzá hasonló s mégis alája rendelve. S a házassági frigy ezen soknejüségben élo nép kebelében kelt okmányban feloldhatlan szövetségképeu áldatik meg azon szavakkal, melyek ebbeli szövetség felett mai nap is hangzanak: „és legyenek ketten egy testté," az az szellemileg és testileg egy elválhatlan személyiséggé. Tartózkodunk amaz eszmék meglepő mélységére való rámutatás.tól, melyek a Genesis harmadik fejezetében az eset elbeszélésében lerakvák. Ha csak mint valami mélyelméjü hébernek a dolgok eredetéről való nézet állott is az elő, ak-