Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-10-18 / 42. szám

kor is azt kell mondanunk, hogy csak a héber vallás tiszta szellemétől telhetett olyan bölcseleti bepillantásokat tenni a távol múltba s ez okmány szerzőjét hátrafelé fordult arcú látnokul kell tekintenünk. Az elbeszélés természetrajz-tudományi igazságától eltekintettünk: de ha ez védendő volna, a védelemnek a felhozott ellenvetések előtt vasszariadnia nem kellene. Azt mondják, az Istenséghez nem méltó, hogy napszámra végezze munkáit; de hát az méltóbb hozzá, hogy nagyából való kísérletekben magát elébb gyakorolja, mielőtt a tökéletesebb sikerülne ? Az Istenséghez nem méltó volna végzett munka után pihenni; de e pihenés semmi egyebet nem akar kifejezni, mint épen csak a teremtési munkásság ellentétét. A mit a Hottentott és Irokéza tud és minden este és reggel tapasztal, azt a Genesis szerzője nem tudta volna, hogy a napvilág a naptól jő ? De hát csakugyan nincs más világosság mint csak az, mely a napból jo ? Herschel szerint minden világtestek eredetileg folyó, gáznemű állapotban voltak, mint most az üstökösök. Már pedig az irás nem azt mondja, hogy Isten teremtette a világosságot, hanem ,,eszközölte, hogy legyen." A világosság ugyan is, mely mint tudva van, nem tekinthető szilárd testnek, hanem csak az aether rezgései által támad, midőn a föld kisugárzó hősége a légkörnyi levegőnek oly forma hullámzó mozgásait szülte, minőket most a napsugarak idéznek elő (Marcel de Serres), „A mi az északi fény tüneményének legnagyobb fontosságot ád, azon tény, hogy a föld világítóvá lesz, hogy egy bolgyó, azon világosságon kivül, melyet a központi testtől, a naptól nyer, önsaját világítási folyamatra képesnek mutatkozik (Humboldt „Kosmosu

1, 207). S végre azon utcai bölcseséget is, hogy nap és hold a földre nézve világító testek, nincs-e a mi okmányunkban 14 v. világos szavakkal kifejezve ? Egy elveszett, a mostanitól eltérő ősvilág mutatná, hogy e teremtés története az őseredeti világra nem vonatkozhatik. De hát ha okmányunk csak is arra vonatkozik, hogy a jelen világ létrejöttét fesse? hát ha szándékosan hallgat mind arról, mi az ember érdekeivel viszonyban nincsen ? — Nem akarunk e dolgok közelebbi fejtegetésébe bocsátkozni, miután utóbbi időkben a mózesi teremtés történetének a természettudományok vizsgálataival öszszeegyeztethetése számos munkákban különösen tárgyalva volt. (Mint legnevezetesebbeket jelölhetünk meg theologusoktól: K e i 1 „Apologia mosaicae traditionis de mundo hominumque originibus exponentis'1

(Dorpat 1838),- Tholuck, „Was ist clas Resultat der Wissenschaft in Bezúg auf die Urwelt ? annak „Vegyes irataiban (2 köt. Hamburg 1839); aztán különösön Kurz, „die Bibel und die Astronomie4

' (2. kiad. Berlin 1849,), melyet a szent irás barátai és ellenei egy formán nagy érdekeltséggel olvasandnak. Természetvizsgálók iratai közül: „La Cosmogonie de Moise Marcel de Serres-tői; Wagner I.A., eschichte der Urwelt'1

(Leipzig 1844-45). Az egyptomi edények Isten meghagyására történt elidegenítése egy másik botránykő. — Az itt tekintetbe jöhető helyek olvashatók Exod. II, 1—3; 12, 35, 36. Az egész botránkozás alapszik pusztán egy régi végzetteljes fordítási hibán. A pentateuchusnak sokszorosan hibás alexandriai görög fordítása a szót 35. 36. v. ajándékozni helyett „kölcsonözni"-vel fordította; ebből átvétetett e fordítás a Vulgatába és Luther, ki maga az uj szövetségben is ama egyházilag elfogadott forditástól meglehetős függésben állott, szinte követte azt az illető helyen. ^NW szót „kölcsönözni" pedig lopni értelmében vett „elidegeníteni4

' szókkal adta viszsza, holott az utolsóban a jogtalan megfosztás és elidegenítés fogalma szükségkép épen nem fekszik. A kérdéses S^rn szó csak egy helyen fordul még elo az ó szövetségben: 1 Sam. 1, 28. Hogy ott Istennek való puszta kölczönzést jelentsen, egyáltalában lehetetlen; a szó eredete is magában véve ellene van e jelentésnek. Vegyük ezen felül az elbeszélés körülményeit fontolóra. Az egyptomiak magok sürgetik az izraeliták elköltözését, mondván: „Ha nem cselekeszitek, mindnyájan meghalunk" (12, 33.) Farao felszólítja őket, hogy vigyék el magokkal minden vagyonukat. Ha már most ily előzmények után a 36. versben mondatik: „Az Úí kedvességet adott a népnek az egyptomiak szemeiben, hogy nekik stb." Nem inkább várja itt az ember ajándékozás mint kölcsönadás fölemlitését, annyival inkább, miután az egyptomiak azoknak visszajövetelét épenséggel nem várták (1. Hengstenberg, 85 *