Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-10-11 / 41. szám

azokról gondoskodás eszközeinek feltalálásában munkások lészünk s ekint a nyomort közelünkben enyhiteni törekszünk. Ezen eló'adottak alapján azért, tiszteletteljesen, szívem benső' megindulásával kérem fel nagyt. esperest urakat, hogy a felügyeletök alatti lelkésztársakat, az elsorolt szent kötelességek teljesítésére, kibocsátandó körleveleik által felhívni és szívreható szavakban buzdítani méltóztassanak, utasításul adván egyszersmind azoknak, hogy ismerjék mulaszthatlan kötelességüknek, lelkiismeretes jelentést tenni, esperesti uton, a superintendensi kivatalhoz arról a) minő állapotban van határuk? minő remény lehet a terméshez ? b) közbenjárásuk s tanácsadásuk után, tétettek-e már és minő intézkedések, szűkölködő hiveik segélésére s az inség enyhítésére ? — hogy ekint a nyomor minőségéről, annak mikép eszközölhetendő, vagy talán már meg is történt enyhítéséről, teljes ismerettel birhassak. Isten az irgalomnak atyja, terjeszsze ki kegyelmének teljes mértékét a vallás szolgáira s tegye az ő Istenhez esdő könyörgéseiket foganatosokká; legyen az Istennek, lelki és testi áldása a gyülekezeteken: közölje az ö irgalmának gazdag folyamait a szegény szükölködőkkel s mindnyájunkkal, hogy el ne fogyatkozzék a mi hitünk, sőt a mi reménységünknek kősziklája, az ő atyai szeretete s gondviselésébe vetett tántorithatlan bizalom légyen mindörökké! Teljes tisztelettel. Kelt Debrecenben, 1863. jun. 28. Balogh Péter m. k. VIZSGÁLÓDÁS a hazai prot. tudományosság jelen állása körül. (Vége.) A lelkésztől teljes joggal csak azon tudományos képzettség kivántathalik meg, mely öt hivatalos kötelességeinek teljesítésére képesítheti. Én ily műveltséget és képzettséget lelkészeinkről most is felteszek; és ha feltennünk nem lehetne: ennek oka volna nem ilyen vagy amolyan társulati szövetkezés hiánya, hanem vagy iskoláinknak általános gyarlósága, vagy a lelkészi vizsgáknak kellő szigor nélküli kezelése. A régibb idő emberei a latin s tán még a görög irodalom ismeretében lehettek előbb. Horatiust, Virgiliust és a többi classicus szerzőket jobban ismerték közülök a prímáé osztályúak, mint most az eminensek. Beszédeiket ki tudták rakni a görög és latin idézetek mozaik darabjaival. De én ezt még valamely általános érvényű fölénynek nem tekintem. Mert azon igazságok, melyeknek közlőcsövei akkor a latin és görög nyelvek voltak, megvannak jelenleg az élőnyelvek eszme-kincstárában is, és annál jelentékenyebbek, mivel most már tudós pöffeszkedés nélkül használtatnak. Ugyan mivel mondott többet az a hajdani tudós tanár a ,,sic vos non vobis fertis aratra boves, mellificatis apes" kevély idézetével, mint az a mai tanár, ki a közjó emberéről azt mondja, hogy „olyan az, mint a gyertya, mely nem magának világol ?u

Az a régi classicismus, bármennyire elismerjük annak ma is szükségét és fontosságát, meg kell vallanunk, hogy a rideg tekintély elvét képviselte, bizonyos kész formák nyűgében tartá a szellemet s nem csekély mértékben szolgai utánzásra sülyesité az embereket. Ma már mind az élet több alakú, mind a napi irodalom jobban-jobban veszi igénybe mindenki idejét: s ha a jelentől a jövőnek rovására elmaradni nem akarunk, bizony naponkinti olvasmányunk nem lehet többé Horatius és Cicero. Mert ha Kölesei szerint „az idegen nyelvet tanulni szép, a hazait ismerni kötelesség:" azt is mondhatjuk, hogy ha a múltnak irodalmát ismerni szép, a jelenét tudni kötelesség. A régi kornak a mai felett nem csekély fontosságú előnyei közé tartozott az is, hogy akkor a tehetség kevesebb előkészület mellett is érvényesíthette magát. Az iskolázásnak nem volt meg mai complicált rendszere s épen ennél fogva több önképzettek vagy autodidacták állhattak elő, mint a jelenben. Nekünk részint az iskolázás formái, részint a tudományok nagyobb kiterjedése miatt még készülnünk kell akkor, midőn a régiek már írtak; sőt némelyek közülünk annyira lelkiismeretesek, hogy jóformán egész éltök estvéjeig tanulnak s midőn a megtett hosszú előkészület és fáradalmas anyaggyűjtés után íráshoz fognának, akkor veszik észre, hogy hiányzik már leiköknek az irói foglalkozásra megkívántató rugékonysága és elevensége, és hogy éltök pislogó mécse immár végső lobbadozásában van. Az irodalmi foglalkozásnak is van bizonyos technicája, melyet ha későn akarunk elsajátítani, képzettségünk mellett is nehezebben emelkedünk irodalmi névre. Hajdan könnyen irt mindenki: ma sokakat visszatartóztat a kritikának sajátságos humora is. Hajdan a legnehezebb kérdésekkel középszerű tehetségek is mertek megmérkőzni : ma azon doctrina kezd lábra kapni, hogy egy a. b. c. megírásához is nagy talentom s roppant ismeret kívántatik. íme ezen s több hasonló tekinteteket figyelembe vevén, azt hiszem, hogy ha a dolgot egyszerűen, a maga valóságában kívánjuk tekinteni, multunkhoz viszonyítva a hazai prot. tudományosság jelen állapotát nemzedékünkre nézve arcpirítónak nem mondhatjuk; és a mennyiben a mult felette állhatott jelenünknek, egy kis