Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-10-11 / 41. szám

gondolkozás mellett annak okát a viszonyok pontos egybevetéséből kimagyarázhatjuk. * Azonban talán a tudománytalanság bélyegét azért lehet a hazai prot. élönemzedék homlokára nyomni, mivel a külföldi prot. tudományosság jóval magasabban áll a miénknél ? Ismerjük meg ezen viszonyban is helyzetünket s azután kárhoztassunk. A külföldi prot. tudományosság által a mienk tagadliatlanul túlszárnyalva van ; de igy volt ez ezelőtt is. Az arány, melyben hazai prot. tudományosságunk a külföldhez áll, most sem kedvezőtlenebb, mint volt hajdanában. Tudnunk kell egyébiránt, hogy a theol. irodalom a külföldön is más viszonyban áll jelenleg, mint állott ezelőtt, a többi tudományok irodalmához. Hajdan a legtöbb tehetség irodalmi tevékenységét a külföldieknél is a theologia mezején fejté ki: ma a tehetségek a különböző tudományágak közt felette meg vannak oszolva ; sőt mondhatjuk, az exact tudományok irodalma terjedtebb ma már a külföldön is, mint a theologiáé, s az olvasóközönség is nem a theol. müveket tartja többé legkedvencebb s legsűrűbb olvasmányának. És ezen tekintetből a theol. irodalom a régihez képest általában némi csökkenést látszik mutatni. S hogy még igy is távol állunk a külföld prot. tudományosságától : annak igen könnyen megfogható okai vannak. . . A jelennek és a jövőnek fejleménye rendesen a mult vívmányainak mértékéhez csatlakozik. A külföldön már a múltból a tudományosságnak roppant anyaga levén felhalmozva, könnyebb a jelenben is tovább haladnia. Mikor mi a külföldi prot. tudományosság jelen álláspontját beérhetjük, már akkor az ismét évtizedekkel lesz előttünk. A német, francia és angol irodalom folytonos commerciumban levén egymással: ez is felette sokat tesz a külföldi prot. tudományosság emelkedésére. Mi pedig isolálva állunk irodalmunkkal -, — a külföld alig vesz notice-t arról, a mi nálunk a tudomány terén történik. Az idegen nyelv nehézségénél fogva mi oly életkorunkban kezdjük olvasni a külföldi jelesb irók müveit, a melyben azokat a német már rendesen mind ismeri. A nagyobb tömeg nagyobb erőt s nagyobb eredményt fejt ki. Ez a természet rendje és törvénye. A mi irodalmunk munkásai és olvasói csak egy maroknyi tömeg a külföldiekéhez képest. S mig a tömegre nézve köztünk ezen arány lesz meg ; feddőzzünk, haragudjunk, pironkodjunk vagy kárhoztassunk: bizony á külföldi prot. tudományossággal a versenyt kiállani nem fogjuk. Ha nem is emlitem tehát, hogy a külföld gazdagon dotált egyetemei s roppant könyvtárai mennyivel több módot s eszközöket nyújtanak ott a tudományosság emelkedésére s az irodalmi munkásság kifejtésére: elég csupán a külföldi roppant olvasóközönségre hivatkoznom, hogy belássuk, miszerint mi nem is igényelhetjük prot tudományosságunknak és irodalmunknak azon állást, melylyel a külföldi bir. A külföld könyvpiacán bármily irodalmi terméknek, sokszor még silányságnak is akadnak vevői; a jelesebb dolgozatok pedig 10 — 50 annyi s tán több példányokban is elkelnek, mint minálunk. Külföldön minden tanult ember a körébe eső irodalmi újdonságokat, mint a melyek rendesen a társalgás tárgyait is képezik, ismerni kötelességének tartja; következőleg nemcsak azon könyveket szerzik ott meg, melyeknek állandó használati becsök van, hanem azokat is, melyek csupán egyszeri átolvasáshoz kötött érdekkel birnak. — Nálunk mindezek sok tekintetben másként vannak; olvasóközönségünk csekély számánál fogva pedig költségesebb irodalmi vállalatot alig létesíthetünk : ki kárhoztatja tehát méltán irodalmunknak s tudományosságunknak, ahhoz mért állását, midőn annak főokát olvasóközönségünk csekély számánál fogva elhárítani nem is áll hatalmunkban ? ! Van a külföldnek irodalmi tekintetben egy más előnye is felettünk. S ez áll azon önérzetben és bátorságban, melynélfogva ott az egyesek a legbizarrabb gondolatot és eszmét is ki merik mondani s a legtöretlenebb ösvényeket is tartózkodás nélkül megkísértik. Nálunk ellenben rendkívüli bátortalanság s egymástóli tartózkodás nehézkedik az irókon minden szokatlanabb eszme kezelésénél. Nem csoda; mert nálunk sokszor gúnyolódó csekélyléssel találkoznék az iró azon felfogásáért, mely a külföldön figyelmet ébreszt s tán méltánylást is arat; és ha azon eszmét és doctrinát, mely a külföldi irodalom csatornáján hozzánk átszivárogva, annyi buzgó colporteurökre talál, tán valaki mi közülünk mondaná ki először, a kritika nálunk meglehet csak hideg csekélyléssel nyilatkoznék! Vannak nálunk ugy a politika, mint az egyházi élet terén bizonyos kedvenc, mondhatni stereotyp nézetek. Ha valaki azok ellen felszólalni mer: legyen készen az irodalmi martyrságra. Többeket ismerek tudós férfiaink közül, kiknek egy vagy más tárgyra vonatkozólag sok alapos észrevételeik vannak; de igy szólnak: „szeretnék irni, de a tárgy kényes, — ha felszólalok, legtisztább szándokom s legjobb akaratom mellett is elitélnek ; én bizony hát inkább hallgatok, nincs kedvem darásfészekbe nyúlni stb !" Oh mennyi üdves gondolat vesz el igy az egyesek agyában! Ez a körülmény is felette hátráltatja tudományosságunk és irodalmunk emelkedését; — de ezen s több ilyen — a kiskorusággal együtt járó bajokon már magunk erejével is segíthetünk. Szokjunk hozzá a szabad szóhoz, s gondolatainkat bármily színezet védelme alatt megjelenő nézetek irányában is merjük közölni. . . Megkívántatnék erre nézve, hogy a különböző nézeteknek és irányoknak különálló közlönyeik is legyenek. Most egyetlen közlönyünk kénytelen vagy színezetlen maradni, vagy annyira egy bizonyos irányhoz csatlakozni, hogy tőle az ellenkező irány mást, mint minden léptennyomon háttérbe szorittatást nem várhat. Én legalább azt hiszem, irodalmunknak nem csekély előnyére szolgálna, egy más irányban heli lap megindítása , de ki merje ezt kezdeményezni: midőn ezen lapok t. szerkesztősége is — mint ezt nyilatkozatai tanúsítják — sokszor csak saját anyagi áldozata mellett képes lapja életét biztosítani ?! Bizonyosan itt is olvasóközönségünk csekély száma a fő ok... Végül, hogy a hazai prot. tudományosság mértéke