Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-10-11 / 41. szám

hogy „bizony elfogyott pénzünk és minden barmunknak nyája s nem ma­radt semmi egyéb a testünknél és föl­djü n k n é 1": azonban, még sem tartom szüksé­gesnek, sőt céltalannak lenni állitom, az Ínséget akár szószékben, akár magántársalkodásban a valónál sötétebb színben festeni s ezáltal a félel­met, a kétségbeesést nevelni j de azt szükséges­nek lenni Ítélem, hogy a lelkipásztor mind szó­székben. mind a jelenben elkerülhetlenné vált, magántársalkodásaiban, híveit a könyörülő meny­nyei atya gondviselésével, szeretetével vigasz­talja, biztassa, bátorítsa, azokat netaláni elcsüg­gedésökben, atyai tanácsával gyámolitsa munka­keresésre, szorgalmas dolgozásra intse s ameny­nyiben tehetségében áll, a munkaszerzésre azok­nak utat és módot mutasson s jelöljön ki. 3. Mivel azonban a test csupán csak szóval — ha angyali nyelven mondatik is ki — jól nem lakik, annak élete tisztán csak a vallás igéjével fen nem tartatik, az éhhalástól meg nem mente­tik, tehát nemcsak beszéddel, hanem cselekedet­tel is jól kell tenni a szükölködőkkel. Mirenézve, mulaszthatlan keresztyéni kötelességünk minden­kor is ugyan, de különösen a közszükség és ín­ség idején, amaz isteni legdicsöbb erénynek, a könyörületességnek, a szükölködőkkeli jóltétel­nek gyakorlása, Isten rendelete ez és nem em­beré. „Ha a te felebarátod tiköztetek megszegényedik és megfogyatkozik, tégy jól ő vele, akár jövevény legyen, akár zsellér, hogy élhessen tiközte­tek" 3 Moz. 25. 35. — „Ha valaki a te atyádfiai közül koldus leend, ne ke­ményítsd meg a te szívedet, be se zár­jad a te kezedet a te koldus atyádfia előtt, hogy ne adnál ő neki, Ő pedig kiáltson te reád az Úrhoz és bűn ta­láltassák te benned. Hanem ingyen adj nékie, mert ez okáért áld meg té­gedet a te Urad Istened minden dol­gaidban és mindenben valamire keze­det bocsátod" 5 Moz. 15, 7, 9, 10. Ezen dicső erényben pedig, Krisztus szolgá­jának kell legelői járni. Tudom es ismerem én a ti szegénységtöket tisztelt lelkésztársaim! de tu­dom azt is, hogy Isten titeket választott, hogy ti szegények levén, sokakat meggazdagitsatok, hit­tel, Istenben való bizodalommal, békességtürés­sel, felebaráti szeretettel és a jótéteményben való el nem restüléssel. — Adjatok azért ti is, tehet­ségtök szerint, keresztyéni nemes példát a jólte­vőségben. De emellett törekedjenek tisztelt lelkésztár­saim igazi buzgósággal oda hatni, mind a szó­székben, mind magános társalkodásaikban, hogy a könyörületesség nemes indulatának gyakorlá­sára fellelkesített híveik „mikoron a földet által jár ja a megnyomorodott és éhe­zett ember, mikor az éhség miatt bu­sul, átkozza az ö királyát és az ő Is­tenét, ha oda fel néz is, nem lészen segítsége. Ha a földre néz is, mivel­hogy mindenütt nyomorúság, homá­lyosság, keserűségnek sötétsége és homálya vette őt körül" Esaiás 8. 21. 22. — az ily kétségbeeséssel küzdő éhezőknek szeg­jék meg az ő kenyereiket. Buzgólkodjanak mindenek felett oda mun­kálni, hogy az egyházközség és annak lelkes elöljárói, fordítsanak atyáskodó gondot arra, hogy községökben senki éhen meg ne haljon, nyújtsanak segedelmet a szűkölködőknek, köl­csön, alamizsna, vagy munkaadás és kerítés által nem zárván be ajtajaikat a szegény idegenek előtt sem. Kötelességünk ezt tenni keresztyéni szere­tetből, Jézus példája követéséből ; továbbá erköl­csi tekintetből, hogy az elszegényedett és éhező ember (Péld. 6.30.) ne lopjon; végre, pol­gári szempontból is, hogy a társadalom minél kevésbbé szenvedjen. Kétségen kivül, az atyáskodó fejedelem, legmagasabb királyi hivatásánál fogva, kitérj esz­tendi, mint eddig is már kiterjesztette atyai gondját a szenvedő hazára, a szükséggel küzdő nemzetre és magas kormánya által, segedelmet nyujtand, a könyörületesség különféle eszközei, leginkább közmunkák előállítása által. De mindent a magas kormány nem teljesít­het s nem lehet észszerüleg kívánni, hogy jólte­vősége forrásait egyszerre teljesen kimerítse. Ugyanazért, mi lelkészek, magasztos hivatá­sunknak, elismerést érdemlŐleg csakúgy és aké­pen felelhetünk meg igazán, ha önszükölködőink s éhezőinkről némi részben gondoskodunk, az;

Next

/
Oldalképek
Tartalom