Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-10-11 / 41. szám

PROTESTÁNS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ- ES KIADÓ -hivatal: A lipót és szerb-utca szögletén földszint. EL OFIZETESI DIJ : Helyben : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint — Vidékén: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál; helyben akiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. KÖRLEVEL a tiszántúli ref. egyházkerület superintendensétöl, a nt. esperes uraknak, az inség és nyomor enyhitése ügyébe n. Az idők gonoszok, az inség, mint valamely öldöklő angyal, keresztülment kedves hazánk Gosenén, gazdag áldással ékeskedni szokott mezejét elpusztította, a magyar Kanahán lakosait éhség fenyegeti, a földnek munkás s koldulni nem szokott lakosai elhag}-ván tűzhelyeiket, szertemennek, hogy gabonát szerezvén, éljenek és ne haljanak meg. Bizony ha valamikor, most e jelen gyászos körülmények között, — midőn Joel I. 10, 18-ik versei szerint „elpusztíttatott a mező, keseregnek a földnek lakói, mert elveszett a buza, kiaszott a buza a földből, — fohászkodik az oktalan állat, bőgnek az ökrök, mert nincsen élések, még a juhoknak nyájuk is elveszettu — dicső tér áll nyitva, a lelkiismeretes hűséggel szolgálni törekedő lelkipásztor előtt, magasztos hivatali állásának betöltésére, hogy mint Istennek szolgája, az igének sáfára, a vallás minden vigasztalásával, biztosításaival, a felebaráti szeretet s jóltevőség legszebb kötelességének teljesítésére való serkengetéseivel, atyailag forogjon hívei között. Oh mert a nyomorult ember ugy itél, ugy gondolkozik a nyomor, az inség idején, hogy „elveszett az ő reménysége, Isten elhagyta őt." Meg vagyok lelkemben győződve afelől, hogy tisztelt lelkésztársaim általánosan mindnyájan ismerik szent és magasztos hivatásukat s abból folyó kötelességeiket s mint mindenkor, ugy kiválólag, most Joellel azt kérdhetjük: „V ének és e földnek minden lakói mondjátok meg, vájjon volt-e valaha ilyen dolog a ti időtökben és vájjon a ti atyáitoknak idejében volt-e — Szent buzgóságtól, emberbaráti résztvevő szeretettől áthatottan, híven is teljesititek azokat: de bocsássanak meg nekem, ha hivatali állásomból folyólag, a mindenhol mutatkozó inség nagyszerűségéhez képest, nagyt. esperest urak utján, — kiknek velem egyetértőleg leendő közremunkálásukat tisztelettel felkérem, — tanácsot és utasitást adok a következőkben: 1. Jól tudom én, hogy Izrael prófétái, a szárazságot, éhséget, mindenkor a Jehova büntbüntető ostorának lenni kiáltották és ezáltal igyekeztek a bálványozásban és erkölcstelenségben elmerült népet, a Jehovához visszatéríteni; tudom, hogy egyik prófétai feladata a lelkipásztornak, felvilágosítani híveit arról, hogy nem az Isten hagyta el őket, hanem ők hagyták el menynyei atyjokat és ez leghathathatósabb eszköz a vallásosság felélesztésére, a népnek az Istenhez visszatérítésére, az erkölcstelenség kiirtására. Ezt tenni kell tehát a lelkipásztornak mindenkor, tennie kell különösen e jelen inség idején, de nem zsidó prófétai íeuyegetésekkel, hanem a Krisztus evangyelioma szelid tanitásaival, a könyörülő mennyei atya szeretetérőli meggyőződés felélesztésével. 2. A jelen s jövőben fenyegető inséj^ rüen látható és tapasztalható ugyan, titkolhatjuk el 1. Móz. 47. 18-ik verse' 83