Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-10-04 / 40. szám

Fölkelt most Geduly Lajos, a dunán-inneni ke­rület superintendense, s kitűnően átgondolt, remekül szer­kesztett beszédét oly hathatósan adta elő, hogy a gyűlés figyelmét végkép lekötötte s utolsó szaváig fokozva fokozta. Sajnáljuk, hogy e ritka érdekű beszéd közlését a hely szű­ke nem engedi, de iparkodunk legalább töredékes kivonat­ban felkölteni iránta az olvasó érdekeltségét. Egy küzde­lemteljes évről kell — igy kezdé — jelentést tennie. E küzdelem a dunáninneni kerületben folyt le ugyan, de jó vagy rosz kimenetelétől az összes egyháznak függ léte vagy nem léte. Vajha sikerülne most neki általános emberi gyarlóságot legyőzni, hogy a veszélylyel, mig körmünkre nem ég, nem gondolunk; vajha egyetemes érdekeltséget köllhetne előadásával. Mit használ a ház egyes részeit ki­butorozni, feldíszíteni, lakhatóvá tenni, ha egyre attól kell tartani, hogy az épület összeomlik fejünk fölölt. Protestáns ember ugyan a harcot nem rettegi, a küzdést nem nézi bajnak, mert a küzdés mozgás, súrlódás, élet. Ámde a harc­hoz, hogy áldás legyen benne, három kellék szükséges: nemes cél, nemes ellenség és nemes fegyver. Á mi harcunk e kellékekkel nem dicsekhetik. Célja : egyházi alkotmá­nyunk szétrombolása s az egyháztól idegen érdekben való ujjáalkotása ; az ellenek : hitsorsosaink, testvéreink, kik a szeretet kötelékeit széttépték s vad gyűlölettel vannak el­telve irántunk ; fegyverek ráfogás, rágalom, nemtelen meg­támadások. E harcot csak undorral lehet folytatni, itt csak a mellőzhetetlen védelemre kell szorítkozni. Mig azt hittük, hogy emberekkel van dolgunk, kikkel illendően, de komo­lyan lehet beszélni, vitába elegyedtünk velők. De utóbb ki­tűnt, hogy reájok okokkal hatni nem lehet, mert céljok a hatalom hajhászat; kitűnt, hogy eljárásuk oly durva, hogy az ember csak magát gyalázza meg, ha velők szóba áll. Felhagytunk hát a vitával — kár is volna cáfolatukba bo­csátkozni, mert bizony ármánykodásaiknak igen kevés lel­ket sikerült megnyerni. Ámde egy körülmény felette nyo­masztóvá sőt veszélyessé teszi e harcot: oly időbe esett, midőn az elintézetlen országos ügy hazánkat ellentétbe hozta a fennálló hatalommal. Elleneink denunciálva, rágal­mazva, befolyást fitogtatva a népre, oly ellenszenvet költöt­tek ellenünk, s oly kivételes állást vívtak ki maguknak, hogy ime ők a kegyeltek, mi pedig a visszataszítottak. A mi hatalmunkban állott, megkísértettük, hogy ama hamis nimbus az igazság fényével oszlassék el, a visszataszitás szüntessék meg, s a fejedelem szíve oda hajoljék, hogy ama mérges gyanúsításoknak hitelt nem adva legfelső akaratá­val a rendetlenségeket elhárítani méltóztassék. Most a szónok áttér a tényekre, melyek az elébb mon­dottakat bizonyítják, illtistrálják. Hodzsát valamennyi egyházi törvényszékünk hivatala elvesztésére ítélte — tudva van, hogy miért, tudva van az is, hogy a végrehajtó küldöttségnek egy rakoncátlan nép­csoport élén elleneszegült. Az egyetemes felügyelő vezér­lete alatt 0 Felsége elé járultunk az 1859-ki pátens káros következményeinek elhárításáért esedezni; 0 Felsége meg is ígérte, hogy királyi biztost fog kiküldeni s ennek jelen­tését meghallgatván, határozni fog. A jelentés megtörtént, a határozatot még várjuk. Hodzsa is több hívével folya­modványt nyújtott be 0 Felségéhez : megfoghatatlan, ho­gyan foganhattak ily borzasztóságok az egyház szolgájá­nak agyában, és hogyan bátorkodhatott ily kifejezésekkel az uralkodó szine elé járulni. (Fölolvassa az idézett folya­modvány némely helyeit, kifakadásokat, minők az egyház körében aligha találják másukat,) Erre ö — a szónok — több ivnyi választ terjesztett legfelső helyre. Bécsből visszaérkezve (novemberben), egy legfelső határozat várta a négy superintendenst, oly értelmű, hogy további súrlódások elkerülése okából ezentúl az elszakadni akaró egyházak e szándékukat egyszerűen a superinten­densnek tudomására juttatni tartoznak. Ismét válaszolt: hogy e rendelet a szakadást állandósítja, s a súrlódásokat csak növelni, az izgatókat bátorítani fogja. Juliusban egy ujabb intézkedés közöltetett a nm. m. k. helytartótanács részéről: ennek értelmében, ha autonom egyház a paten­tálisok sorába akar lépni, vagy viszont, azonnal k. biztos fog kiküldetni ez ügy elintézése végett. Egy másik tény. A hlubokai egyházból 38 család fo­lyamodott az esperességhez, szabadítaná meg egyházukat lelkészüktől Hurbántól; az esperesség által oda indított küldöttség kiűzetett s életveszély között menekült, nemso­kára azután pedig katonai törvényszék elé állíttatott. Ezen ügyet is kiküldött k. biztos vette kezébe, szóló elégtételt sürgetett a m. kormányszéknél, választ még nem kapott. Továbbá. A pozsonyi tanuló-ifjuság körében öszsze­koccanás történt; iskolai kihágás, melyet az iskolai ható­ság rendbe is hozott. Ámde az illetők ezt is mohón felkap­ták s a tényt eltorzítva a katonai hatóságnak, nemkülönben Magyarország kormányzójának bejelentették. Ez utóbbi szigorú levelet intézett hozzá, a superintendenshez, hanem sikerült öt válaszával megnyugtatnia. A katonai hatóság el­lenben — folyamodása ellenére— több heti katonai törvény­széki nyomozást folytatott ez ügyben. Német-Lipcsén egy rágalmazó irat jelent meg az egy­ház fellázitására — s hogy ez nem sikerült, főleg lelkésze erélyes föllépésének köszönhelő. Ez is benyujtatott Ö Fel­ségéhez, ki a nyomozás elrendelését megígérte; mi történt ez ügyben, nem tudni. Botfalva, mint azt az egyházi gyűlés jegyzökönyve teljes hitelességgel tanúsítja, egészen rendje szerint visz­szacsatiakozott az autonom egyházhoz. Érre ö, a superin­tendens váratlanul minden kihallgatás nélkül egy intézvényt kap a nm. m. k. helytartótanácstól, melyben ki van mondva, hogy miután az állíttatik, hogy e visszatérésnél külső erő­szak és tilalmas eszközök forogtak fenn, Ö Felsége elhatá­rozásánál fogva kir. biztos küldetik ki az ügy elintézésére. Még több hasonló tény fölsorolása után a szónok ily­formán végzi beszédét: Ez képe a harcnak, melyet e ke­rület vívni kénytelen. Nem szólok a méltatlan megtámadá­sokról, rágalmakról, melyek személyemet érték : részint mert ily sérelmeket elszenvednem mint Krisztus szolgájá­nak illik, részint, mert ily becstelenségek ellen magam vé­deni szükségtelennek tartom. Tudom mire törekszenek ők : el akarnak kedvedleniteni, ki akarnak fárasztani, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom