Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-09-27 / 39. szám

ler Lajos, Dinyés Károly, Kovási Károly, Török Pál, Szecsei József, Harsányi Sándor, Jámbor Ferenc, Borbély János, Simoníly Kálmán, Schwarz Imre, Márton László, Keresztszeffhy Antal, Makó István. — Nagy István, Kovács László, Miklovicz Bálint segédlelkészek. Bakóczy János föisk. senior. Tóth Sámuel contraser. Bihari Péter, Illyés Lajos, Szűcs Gábor. Baróthy József, Csíki Kálmán, Dávidházi László, Boros Lajos, Csontos László, Szabó Gábor. — Szabó Bálint, Nagy Ferenc, Gönyei Póes Károly, Medgyasszay Imre, Mészáros József, Matolcsy Ferenc, Pap Ferenc, Somogyi András, Udvarhelyi Károly, Komlóssy Imre, Sági Sámuel, Kis Sándor, Komlóssy Lajos, Szepessy Gusztáv, Gesell János, lllésy György, Csanak József, Vecsey Imre. — Imre Sándor főisk. tanár. Hajdu-Böszörményben: Benedek Lajos esperest, Pápay Imre lelkész, Szeremley József tanár. Püspökiben: Pap Károly lelkész, 100 azaz száz frt tökealapitványnyal. K o 1 o s v á r 11: Szabó Károly muzeumi kurátor. Mező -Túron: Gyikó János leik., Bihari Imre, Székely Kár., Kis Sánd. Bede Lajos tanárok. G o 1 o p o n : Id. báró Vay Miklós 1000 azaz egyezer o. ért. frt tökealapitványnyal. Pesten: Székács József, superintendens, 100 o. é. frt tökealapitványnyal. Desewífy Ottó egyhk. felügyelő 100 forint. Bozó Pál birtokos 100 frt. Györy Wilmos orosházi ev. lelkész. Báró Podmaniczky Ármin, B. Podmaniczky Frigyes, Joo István nevelő 100 frt. Török Pál pesti ref. leik. 100 frt, mltgs Sárközy Kázmér hétsz. 100 frt, mltgs Fabiny János, Osterlamm Károly könyárus 100 frt, Lichner Pál akad. tanár Pozsonyból 100 frt, Szentiványi Károly 100 frt, Gonda László tanár Békésen 100 frt, t. Szilády Áron n. k. halasi lelkész 100 frt, t. Szél Kálmán n.-szalontai lelkész 100 frt, Sárközy József gondnok 100 frt, Farkas József theol. tanár 100 frt, Haberern Jonathan theol. tanár 100 frt, Molnár Aladár theol. tanár 100 frt, Pap Károly theol. tanár 100 frt, Gönczi Pál, Horváth János orosházi magántanár, Draskóczy Ede holdmezövásárhelyi ág. hitv. tanitó, Draskóczy Lajos holdmező vásárhelyi ág. hitv. lelkész, Ritter Károly ev. lelkész Somorján, Horváth Gábor csepeli ref. lelkész, Oszödi ref. egyház, Fábián Mihály őszödi ref. lelkész, Szárszó ref. lelényegyház, Kun Bertalan miskolci ref. lelkész, Haan Lajos csabai ev. leik., Batizfalvy István pesti tanár, Ballagi Mór 100 frt. Cegléden: Dobos János leik. Nagy-Szalontán: Nagy Sándor leik. Nagy Sándor, Csepel István, Gere Ferenc, tanárok. Miklósi Sándor, Kis József, Lovassy Ferenc, Eresei Sándor, Balogh Imre, Madas György, Szék Sándor, id. Nagy József, ifj.Nagy József, Szász Lajos, Cseresnyés Sándor, Szentesi László, Bajó János, Sebők Lajos, Csorvási István, Pápay Dániel, HoIIószeghy Sándor. Szegeden: Szeberényi Lajos ev. lelkész. Mindezen ajánlkozások egy pár nap alatt s a végre történtek, hogy látható legyen az illető helyen, miszerint a társulat ügye, nem egyéni eszme, nem magánszándék tárgya többé. — A pártfogó nyilatkozatok még folyvást folyamatban vannak. Azonban, a nagy közönség tüzetes felszólítása későbben, nev. a társulat első, vagyis megalakulási gyűléséből fog kiindulni. NYILT LEVÉL N. T. BALLAGI MÓRHOZ. T. szerkesztő úr! Ön becses lapja f. é. 34, és 35-ik számában t. Nagy Péter kolozsvári pap válaszol azon ismertetés egy pár pontjára, mely idei közzsinatunk nevezetesebb határozatait e lapok 29-ik számában ,,0" jegy alatt a nyilvánosság fóruma elé terjesztette. Megkísérti Pilátus módjára egyfelől tisztára mosni kezeit s ugy tüntetni fel magát a közvélemény előtt, mint a kérdés alatti tárgyban ártatlant, másfelöl O-t a tényállás elferdítésével, captatio benevolentiaevel, hálátlansággal vádolni s a mi mindezeknél több, megbélyegezni mint hazug embert. — Valóban még egy „vastag álarc" alá rejtőzött emberrel szembe is súlyos vádak. S midőn az álarcot levetve, nyiltan bevallom, hogy ama névtelen ismertetés irója én vagyok, eszembe jut a kis termetű s parittyáju Dávid; hisz velem szembe is egy Goliáth áll a gyanúsítások és rágalmazások óriási dorongjaival, melyek közül ha csak egy is homlokon talál, elég arra, hogy szörnyet haljak. — Minthogy azonban egyfelől közöttünk nem physicai, hanem szellemi küzdelemről van szó, melyet úgyis ellehet végezni, ha az ellenféllel csak mint egy harmadik személylyel bánik el az ember s minthogy másfelöl célom e sorok írásában nem az, hogy t. N. P. urat capacitáljam, mert megvagyok győződve, hogy ö épen ugy érzi és tudja hogy az ügy, melynek szószólójáva tette magát, az igazság ítélő széke előtt tarthatatlan, — engedje meg a t. szerkesztő úr, hogy válaszomat önhöz s önnek lapja által a t. olvasó közönséghez intézem. Midőn az elrnult évben a theologicum seminárium Enyedre költözte után részletes zsinatunk első napján először merült fel azon kérdés, hogy az üresen maradott hetedik szék ki által töltessék be, miután a zilahi 1854-ben tartatott közzsinat e tárgyban hozott határozata eme szavainak: „a kolosvári négy pap és a hittudomány tanaráiból és más a fögymnasium melletti papi tanárokból" betű szerinti értelemben, — iskolánknál fölszentelt tanár csak egy lévén, — eleget nem tehetünk, egész részletes zsinatunk — t. Nagy Péter urat kivéve, kinek pártjára állott az ő felszólalása után még egyetlen egy tag — oda nyilatkozott, hogy 7-ik tagul választassák meg helybeli jogtanár t. Ocsvai Ferenc úr, kiben legfölebb egyetlen egy kellék hiányzik, az hogy nincs facultálva sacramentumok kiszolgáltatására stb, de különben mint ex professo egyházi törvények tanára is partialisunk ékességére és erejére fog szolgálni, kétségen kivül inkább mint t. N. P. urat kivéve a többiek mind, s midőn köztünk széket foglal — mint t. N. P. állítja — nem akar lenni minden mindenekben, sem mást pályájáról le nem szőrit, hanem épen saját hivatását tölti be, csakhogy nem a tanteremben, hanem a zöld asztal