Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-09-27 / 39. szám

Igaz hogy kimondtam, hogy a superintendcritia'nak nincs joga ez ügyben határozni. Tettem pedig ezt, mert nincs kánoni alap, melylyel e befolyási jogát indokolhatná; — de tettem még főképen azért, mert eddigi befolyása nem volt üdvös s nem is lehetett. Mert ha akart volna is ez ügyben jól járni el, egyházkerületünk tractusainak izoláltsága miatt sem a 1.pásztorokat, sem a gyülekezeteket egyenként nem ismerhette ugy, hogy eljárása a világos ismeret biztos és üdvös kifolyása lehetett volna, — s épen azért az ily ügyekben a superintendentián a szerencsésebb informáló nyert a legtöbb esetben. De bár az eddigi adatok folytán csak is ezt mondhattam, most mégis azt mondom, hogy kész örömmel adjuk át a superintendentiának a helybetöltések ügyébeni határozhatást, csak arról nyújtson biztosítékot, hogy a határozata által ama szent föladat lesz a nyertes. A superintendeniia határozatában kimondhatja e 1 öször a szabadválasztást. E határozat által ama föladat akkor nyer, ha biztosítja azt a superintendentia : Hogy a gyülekezet oly éretten választ miként választásában ama föladatot tartandja mindig szemelött, — s Hogy bárkit választ a választhatók közül a gyülekezet, azok mindegyike képes ama föladatnak megfalelöleg munkálni. Hogy dunánt. gyülekezeteink legnagyobb része még éretlen a teljes szabad választásra, azt, bár a mi szégyenünk, mert hárorn század óta mi neveljük, tagadnunk nem lehet. De megérlelheti a népet ezen jognak a föladathoz mért gyakorlatára vagy a gyakorlat maga, vagy a gyakorlat előtti helyes népnevelés. A gyakorlat igaz hogy 30 — 40 évre fölnyitná a nép szemeit, hogy ne a nagyhangút, népkegyvadászót, hanem a valódi 1.pásztort válaszsza. Azonban ez mindig oly veszedelmes próba, mintha az úszni nem tudót nagy vizbe taszítanánk mentőkötél nélkül, — lehet hogy szerencsésen kijön s a haláltóli félelem megtanítja úszni, de bizonyosan több lenne az eset arra, hogy bele hal. 30—40 évi teljes szabadosság gyülekezeteink nagy részét annyira megmételyezné, hogy őket megmenteni igen nehéz lenne. Nem kár az elesettért — mondja tán a szigorú — legalább az el nem esettre bizton számithatunk. Helyes volna ezen ellenvetés, ha az egyház föladata pusztán a megkísértés, s nem a nevelés lenne. De igy tej eledelére soha se is lenne szükség. Adnánk mindenkinek egyszerre kemény eledelt s a ki kibírja jó, a többi ugy sem érdemes az életre. Nem igy atyámfia! ha tudod, hogy sok gyülekezet e tekintetben még gyermek, tápláld elébb tejeledelével, hogy a szabadválasztás korán nyújtott kemény étke meg ne rontsa. E szerint a szabadválasztásrai érlelést csak a másik uton, t. i. a népnevelés utján biztosithatja a superintendentia. Ugy de már a szabadválasztást kimondotta elvben s igy tán már meg is adta ezen biztosítékot? nézzük mit tett superintendentiánk a népnevelés ügyében, s készen leszünk a felelettel. Sokat tettünk mi már, mert szinte 3 éve ki van nevezve az egyh.ker. tanügyi bizottmány s azóta ... még c?ak hire sem volt hogy összeül. Ugy de van Pápán tanitóképezdénk, mely a gyülekezeteket jó tanítókkal látja el, vizsgáljuk meg csak miből állt eddig ez az úgynevezett t. képezde? A kik a negyedik vagy ötödik osztályban megunták a leckére járást, beíratták magokat praeparandistáknak; ekkor aztán a nevelés és tanitástanból naponkint 1 mond, egy órát kiültek, a többit pedig mind a gyakorló iskolában . . . a korhelység és semmit nem tevés gyakorló iskolájában tölthették el. S midőn igy egy vagy más fél évig begyakorolták magokat abba, hogy 365 napból csak 240 órát kell hallgatva átülniök, kimondatott az ige : menjetek el s legyetek népnevelök ! Teljes szívből örvendenék, ha megcáfolna valaki, de miután bizton tudom, hogy ez ideig igy volt: bátran kimerem mondani, hogy pápai t. képezdénk nem képző, de valósággal mételyező intézet s a korhelyek asiluma volt. No de ha ezekben igy állunk is, még is kimondhatja a superintendentia a szabadválasztást, mert hisz biztosítja a másik oldalt, hogy t. i. bárkit választ a gyülekezet a választhatók közül, az mindegyik teljesen alkalmas leend a vétésre és plántálásra ; mert hisz mindnyájan végeznénk főiskolánkban theologiát, mindnyájan megvizsgáltatnak a superintendentián s igy 1. pásztori képességüket senki kétségbe sem vonhatja. Tekintsük meg milyen mi nálunk a lelkészképezde. Nézzünk meg egy szigorlatot s látni fogjuk, hogy az írásmagyarázatból 4 —5 ó szövetségi, 6 —7 uj szövetségi fejezet adatik egy féléven át, s mind ez elannyira a gyakorlati 1. pásztorkodáshoz alkalmazottan, hogy a tanuló Kennikot minden codexeinek varians lectióit tudja registralni s megmondja, melyikben van még egy iotta, mi a másikból hiányzik, — tud a maszoráról s tudja Isten miről nem, legalább annyit, hogy egy csekély kalkulust kiérdemel, s e borzasztó fényes osztályzatot nem is menti most már a régi példabeszéd, hogy „nixprodra is kell pap" — hanem ez a csekély utat nyit neki a legfényesebb állomásokra. Arról meg, hogy az írásmagyarázat által hogyan legyen majd hallgatói hitének élesztője, jó formán semmit se tud a leendő pásztor, — s hogy miként magyarázza meg a heidelbergi káténak csak egyetlen egy kérdését, fogalma sincs róla, miután a legtöbb esetben e kátét csak nevéről ismeri némileg. Ugy de ezeket nem is az elméleti — hanem a gyakorlati részében tanulja a theologiának a tanuló. S kérdem kik tanítják-e gyakorlati theologiát, vagy is kik képzik a leendő 1.pásztorokat ? nézd meg, s azon csudálatos tapasztalásra jutsz, hogy olyan tanárok képzik a lelkipásztort, kik magok 1.pásztorok soha se voltak s legfeljebb csak ezután akarnak ilyenek lenni. Mit tudhat az ilyen tanár a gyakorlati l.pásztorkodásról ? Nem mondom hogy semmit, mert hisz a gyakorlat elméletét tanulmányozzák sok tudós könyvekből, — de hogy e tekintetben minden roppant elméleti ismereteik mellett is ugy járhatnak, mint az alföldre utazott német atyafi a magával vitt gazdálkodástannal, ezt nem tagadhatja senki. Vagy mutasson nekem bárki a világ-