Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-09-27 / 39. szám

mondhassa, miszerint ö, mint tanár, — saját tanszékében sem szavahihető ember, „hogy az ismeret körébe vágó előadásai, melyek az irodalomban kevésbé jártasok előtt sokszor bámulat tárgyai, mennyire bizhatlanok !" „Emlékezem, hogy pesti tanár koromban tanítványaimnak Machiavelliről magyarázván, azok nekem azt mondák, hogy arról B. M. úrtól egészen mást, előadásommal ellenkezőt hallottak." Erre F. űr elbámult, monda tanítványainak, hogy ö Mach. — Der Fürst, — munkáját is olvasta (ergo hogy téveszthetett volna M. jellemének megítélésében, mikor egy munkáját is olvasta ? ! oh logika mily távol a te országod a „Szellőztetés birodalmától!!!) s forrásai megbízhatók. Utánajárt, kérdezte B. M.tól, — az hivatkozott olvasmányaira , és mégis horrendum ! F- űr ugy találta hogy B. M. állítása tévesztett volt. Panaszkodik, hogy B. M. miatt Goldsmilhröl táplált véleményével is hasonló fiaskót csinált (már annál nagyobbat csak nem mint a Todesnothtal? hát annak is B. M. az oka ?) s egész Edinburgig kellett menni, hogy az ellenkezőről meggyőződjék. Es ezek után kegyes sopánkodással fölkiállt: — „Oh ti tanulók és tanítványok, kik — sok tekintetben oly méltó: — kegyelettel függtök B. M. úr ajkain, mennyi sok inexact tényt és előadást hallhattok ti tőle, . . . melyeknek hamis voltáról csak évek multva, vagy sohasem világosodtok fel!" „Előadása, ítélete és felfogása bizhatlanságának az ujjabb időkben is adta B. M. úr egy pár szembeszökő példáját." Es azután elmondja, hogy nem rég ajánlott B. M, egy latin, s később egy francia nyelvtant, melyről más bírálók meg azt mondák, hogy nem jó. Es erre ismét felsóhajt: Már hiszen ha B. M. úrnak még egy latin vagy francia nyelyvtan megítélésében is oly kevéssé bizhatjuk magunkat felfogására, hát vájjon ha a biblia magyarázatáról s bármely theol. tárgyról stb. Nagy szerencséje B. M. úrnak, hogy F. úr nem olvasta vagy elfeledte Beöthi L. ismeretes adomáját, t. i. midőn egyszer tudós Ballagi hazamenvén, saját szoba ajtaján kopogtatott, s azt zárva találta, homlokára illesztett ujjal töprenkedett fölötte : hogy van az, hogy Ballagi 10 órakor nincs itthon ? mily alkalmas argumantumul sietett volna ezt itt F. úr fölhasználni egy buzgó fohászkodásra : óh ti tanítványok! óh te egyház és tanintézet! ily szórakozott ember magyarázza kebeledben a bibliát, ki még önmagát is elfelejté! (E fölkiáltást pedig annál biztosabb jogosultsággal tehette volna, mert ez egy hibától, t. i. hogy saját egyéniségét elfelejtse, nagyon feddhctlennek bizonyítja magát a „Szellőztetés" minden lapján.) Szerző e tárgyához nem tartozó s nagy részben privát viszonyokból merített dolgok felhordásával, köznapi személyeskedéseivel, a tanárt, közhivatalnokot, tanitványai előtt való oly — (bocsánat oly kemény a neve, hogy nem nevezhetem meg minő) vádaskodásaival, oly eljárást követett el, mely nemcsak a theol. tudományos hang komoly méltóságának, s a ker. szeretet gyengédségének (melyet a vallás embereitől még szigoruabban megvárhatunk) kíméletlen megsértése; de a közönséges társadalmi s irodalmi üledéknek átgázolása. A müveit olvasó előtt bizonyosan csak önmagát compromittálja szerző, az efféle s egész müvét áttarkázó indiscret személyeskedéseivel. A megrótt indiscretiotól eltekintve, a kérdéses helyre még két megjegyzésem van. Először is, ismételve fölkiáltok: óh Iogica mily távol a te országod a „Szellőztetés" apodieticus észmemenetétöl! minő okoskodás az uram, hogy mert B. M. Machiavelli s Goldsmith megítélésében és kél nyelvtan ajánlásában tévesztett: ergo a héber és görög nyelvű bibliamagyarázatban, s dogmatikában is valótlanságokat tanit tanítványainak ! ? Tudtomra épen kiíüno szakembereknél, (kik egy szakban egyrészt azért oly kitűnők, mert majd mindig csak azzal foglalkoztak) esik meg hamar, hogy szakmájukon kívül eső dolgokban botlanak, s mit tartozik az exegesishez Machiavelli jellemének ismerete ? Ugyan mit szólna hozzá szerző, s ismerősei; ha én, midőn azt kell kimutatnom, hogy a „Szellőztetésben" a tudomány jelen színvonalán meg nem állható rosz munkát irt, s Herdert nem értette, ebből azt következtetném, hogy rosz pap, és rosz szónak ? És fölkiáltanék, óh gyülekezet, óh egyházkerület! a ki még egy „Todesnoth" fordításában sem megbízható, hogy forgathatja az a jegyzői tollat? Ugy e bizony ez indiscretioért nem csak megrónának, hanem ki is nevetnének ügyetlenségemért, ismervén önt igen jó szónoknak, s nemcsak megbízható, de épen ügyes jegyzőnek Másodszor: a Machiavelli és Goldsmith féle ügyben nem B.M.ra sulyosul a vád, hanem szerző tanítványi előtt, s most a közönség előtt csinált vele ficskot, a dolog oly naiv elmondásával, miszerint megütközik azon, hogy e két egyén jellemét ellenkezőleg adta elő B. M. mint ő. Ez által elárulta tanitványai előtt, s most a közönség elolt, mikép nem tudja, hogy épen Machiavelli azon sajátságos egyéniség, kinek jelleme fölfogásában az ellenkezöségig eltérők a történetírók (s igy van G. is), úgyhogy majdnem a hány életirója van, annyiféle jellemét rajzolják még ma is. A ki nagyon megütközik azon, ha valaki vele ellenkezőleg ítéli meg Machiavellit, ezzel naivul elárulja, hogy nagyon kévéset hallott és olvasott róla, s tán csak pár esetlegesen öszhangzó leírását látta. És azt is elmerem mondani, hogy ha még csak „A fejedelem" cimü müvének német fordítását olvasta, nem igen dicsekedhetik vele, hogy valami nagyon „apodictice" ismerné Machiavellit. VII. Állásponto rn. Hit. Tudomány. Ad formám „Tájékozás" a szellőztetésben is egy külön fejezetben adja szerző álláspontját, s hitről és tudományról szerzett fölfogását. — Kár volt ez az utánzás, mert mi a „Tájékozásban" az iró céljának megfelelő és szükséges volt egyszer, az itt fölösleges ismétléssé vált, miután szerzőnek e dolgokról való nézeteit a „Tájékozás" hasoncimü fejezetének szellőztetésénél eléggé láttuk. — Ugyanazért e fejezet tüzetes taglálásával nem is foglal-