Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-01-25 / 4. szám

korán talált bejutásra. Az 1540-ik év körül nem volt az olasz félszigetnek nagyobb városa, melyben protestánsok nem találtattak volna, söt Rómában a pápa lakhelyén szá­muk annyira szaporodott, hogy fenyegető föllépésüktől maga a szent szék is félni kezdett. CaraíFa bibornok (ké­sőbb VI. Pál pápa,) a protestáns terjeszkedés által okozott aggodalmában azt irta a pápának: „Egész Olaszország meg van mérgezve a protestáns eretnekségtől, államférfiak, papok egyiránt lettek híveivé." Ranke, hires történész, azt állítja, hogy azon időben 3000 evangclikus iskolatanitó ta­láltatott Olaszországban. Hanem e kezdetnek csakhamar vé­get veté a papi hatalom. A protestánsok, eleintén, egyen­kénti, később tömeges, de mindenkor kemény nyomatás és üldözésnek leltek alávetve. Az 1543-ik évben kezdé meg az eretnekek rendszeres kiirtását a szent hivatal, vagyis az inquisitio. E hivatal működésének csakhamar meglátszott a hatása, eljárására pedig világos fényt derítenek az 1848-49-ki forradalmi időszakban nyilvánossá tett azon peres okmányok, melyek az inquisitio palotájának, vagyis inkább levéltárának ekkor történt kikutatása által kerültek kézre és adatlak át a nyilvánosságnak. Negyven éven ttíl, egész 1585-ik évig tartott a félszigeten a protestansüldözés, mindég egyforma hévvel, de egyre kevesbedő számával az áldo­zatoknak. A cél elérve s a protestantismus kiirtva lön. Egy része az egyedül üdvezitö katholikus egyház kebelébe tért vissza, más része a kínzások válogatott nemei alatt szen­vedett vértanúi halált az evangyéliomért; a kik szerét te­hették idegen országokba menekültek. Nem célunk e helyt elősorolni azon eszközöket, me­lyek segélyével sikerült a szent hivatalnak az érintett célt elérnie, de hogy munkája nem vala könnyű s hogy a mi­ként másutt, űgv itt is számtalan példája akadt a vallásos lélek hős jellemének, eléggé kitűnik, ha Costa Tamás ka­tholikus történetirónak e tárgyra vonatkozó következő sza­vait idézzük: ,,Különös az, a mit az eretnekek makacssá­gáról hallanunk lehet; mig az atya fiát, a fiát pedig atyját látja kivégeztetni, épen nem mutatnak fájdalmat sőt inkább vidámságot, hogy Isten angyalaivá lehetnek. Ennyire va­kitá meg őket, kinek szolgálatjába szegődtek, — az ördög." A kibujdosott protestánsok a szomszéd tartományok­lian, különösen Svájcban találtak uj hazára. Graubündten cantonban még ma is 2700-ra megy az olasz nyelvű pro­testánsok száma. A szomszéd Adda völgy egész 1620-ig egy részben protestáns volt, hanem ekkor a klérus műkö­dése következtében itt az evangélikusokat mint megölték a katholikusok. Genfben, Zürichben hasonlókép alakultak olasz nyelvű protestáns egyházközségek. Ezenkívül Agos­tában, Nürnbergben, söt Hamburgban is telepedtek le ki­bujdosott olasz protestánsok. A római pápának , a szent hivatalnak és a jezsuiták­nak ötven éves éber őrködés, erőteljes rendszabályok, mindennemű irtó eszközök használata mellett, sikerült Olaszhonban a protestantismust annyira kiirtani, hogy an­nak 1620-tól kezdve két egész századig csaknem semmi nyoma sem maradt hátra. A papság még a tudomány meze­jén sem engedi vala meg a szabad vizsgálódást, mint Gali­leo Galilei természetbúvárnak példája fényesen igazol, ki­nek térden állva mondott esküvel kellelt visszavonnia azon állítását: hogy a föld forog. A papság az olasz földön nemcsak a vallás, hanem a tudomány mezején is kiszabni iparkodott a határt, melyen a vizsgálódó elme tűi nem lép­hetett. S ezen rendszabály s a vele összekötött éber őrkö­dés, valamint az ellenszegülőket rögtön sújtó üldözés által, csakugyan fel is lehetett tartóztatni a protestantismus újra elterjedését Olaszországban két egész századig. Hogy két század eltöltével mi okok mozditák elő a protestantismusnak újra feltűnését az olasz földön, mi mó­don csúszott az csaknem észrevétlenül a félsziget több je­lentékeny pontjára: e kérdésre könnyű volna a hivő lélek­nek feleletet adnunk. Azt mondhatnók: az Úr eléggé érett­nek találta már ilt is a vetést, hogy elküldje munkásait az aratásra. Azonban az események okait kutató történész, e vallásos nézettel nem tarlja a kérdést teljesen megoldott­nak, tovább vizsgálódik a tárgy körül s az érintett ered­ményt, több oknak együttműködésében keresi. Annak okát, hogy ujabb időkben újra felmerülnek protestáns mozgal­mak az olasz földön, mi leginkább e három körülményben látjuk: először; hogy a külföldi, leginkább angol bibliai társulatok, a szentirást olasz nyelven terjesztik e félszige­ten is. másodszor: hogy a felvilágosodás sugárai minden oldalról a katholikus világ ezen középpontja felé tolulnak feltartózhatatlanul, és harmadszor: hogy az olaszoknak ujabbkori folytonos érintkezése Európa mívelt nemzeteivel, oly nézeteket tett közönségessé, melyek a régi hitet meg­ingatták és a népet az európai általános vallásmozgalmakba bele sodorták. A bibliai társulatoknak működése Olaszországban je­len századunk harmadik évtizedének vége felé vette kezde­tét. Hogy ez csak titokban működhetett, magától értetik. Mihelyest e működésnek a római papság hirét vevé, támo­gatva a kormányok által is, mindent elkövetett, hogy a Díodati által Genfben lefordított szentírás terjesztésének véget vessen. IX. Pius, azonnal egy bullát bocsátott ki, — melyben a biblia-társulatokat elkárhoztatta s a hívőket ezek­től óvta. De svájci, különösen pedig az angol ügynökök, kik gyakran a magasabb körökhöz tartoztak, ez által nem hagytak magokra ijeszteni. Florencet választák működé­sük pontjául, mert a toskánai törvények és kormány még a legíürelmesebbek voltak Olaszországban a protestánsok irányában. Itt 1840 körül titokban egy kis protestáns köz­ség létesült ; de e félsziget más tartományaiban, az áttérést sújtó szigorú büntetések miatt, egészen 1848-ig, épen semmi vagy csekély protestáns mozgalom vala észlelhető. Most elérkezettnek látszék a vallásszabadság ideje. De Ná­polyban az uj alkotmány a katholikus valláson kivül, min­den más istentiszteletet eltiltott, Rómában azonban, az 1849-dik év elején Dr. Achilli lelkésznek működése következté­ben egy evangelikus egyházközség jöve léire. A forrada­lom legyözetése után ezen egyházközség kénytelen vala az istenitiszteleteket megszüntetni s azóta csak titokban áll fenn, néhány száz hívével. Lényegesebb gyarapodást nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom