Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-09-27 / 39. szám

legyen, hogy azon előnyen kivül, melylyel hitbeli tudományos belátása ön saját hivatalának szolgál, egyszersmind mintegy letéteményese legyen a tudós ismereteknek, melyeknek kell hogy általa a gyülekezetben is terjesztessenek. Csakugyan a gyülekezet a theologusok bibliafordítása, bibliamagyarázata által, vallástételek, prédikációk és káték által részesül a theologiának exegeticai, hittani, erkölcstani, történelmi és kritikai tanulmányaiban. Igy hát a laicus is, ki a bibliai iratok hitelessége felől egyenként magát tájékozni akarja, vagy ellenfelei előtt védekezni kiván, kénytelen lesz a theologiai itészet kutatásait segítségül venni. Láttuk fölebb, hogy a bibliai történelem hitelessége felőli Ítélet jobbára attól függ, mi eredményt szült a vizsgálat a történelmi könyvek szerzőire nézve. Vannak esetek, hol a szerző neve közömbös; némely esetben kettő közül akármelyik egyformán közel állott a történtekhez s igy egyformán hitelre méltók. Igy például semmi jelentőséggel nem bir a hitelességre nézve, hogy az apostolok cselekedeteit Lukács irta-e vagy, a mint többen vélekednek, Timotheus, miután mind a kettő Pál barátja és kísérője volt. Máskép van a dolog, midőn valamely történelmi előadás szeszőjét oly késő korba kell tenni, hol az események egyenes biztos tudomása nehézzé vagy épen lehetetlenné lesz. Igy, ha Baur Keres z t é 1 y lyel azt kellene hinnünk, hogy a Máténak tulajdonított evangelium jelen alakjában csak az első század második felének végén, a többi evangéliumok még későbben keletkeztek. A mi az ó szövetség történelmi könyveit illeti, melyeknek szerzőiről hiteles tudomásunk nincs, azoknak szereztetését az ujjabb itészelc legtöbbjei benső érveknél fogva évszázadokkal az események utánra teszik. Mindenek közt legtöbb történelmi jellemet tulajdonítanak Sámuel könyveinek. Igaz, hogy a Pentateuchusban, a bírák könyvében, a királyok és a krónikák könyveiben is, még a legtagadólagosb kritikusok is régi, részben azonkoru kútfőket ismernek el, de egyszersmind későbbi többszörös átdolgozásokat vesznek fel, mely alkalommal az anyag részint a dicsőítő monda befolyása, részint vallásbeli pragmatismus és az átdolgozóknak más, személyes nézetei folytán átalakulásokon mentek keresztül. De W ette a Pentateuchus utolsó szerkesztését a hetedik, E wald a nyolcadik századba teszi Krisztus előtt. Ezen itészeti nézetek az ó szövetségi történelmi iratok felett, a mint eddigi váltózékonyságuk bizonyítja, nem biztosak, föltételesek ugyan; de, miután a följegyzések egykoruságát is egész biztossággal vitatni nem lehet és más régi népek történetírása mutatja, hogy a hol följegyzések egykorusága hiányzik, ott a mult idők egy későbbi kor szempontjából felfogva többé kevésbhé módosult subjectiv jellemet nyernek: akkor ezt itt is meg kell engednünk. (1. Ewald, „Geschichte des Volkes Israel" (Göttingen 1844) 1. 15 fg. és Hauff munkáját: „Offenbarungsglaube und Kritik der biblischen Geschiclitsbücher"' (Stuttgart 1845), mely, ha nem is kielégitoleg, az itészet igényeit a hit jogosultságával összeegyeztetni törekszik.) — Leghátrányosabban alakult az Ítélet Eszther és a Krónikák könyveinek hitelessége felől. De, hogy Eszther könyvének adatai, ha nem is egyáltalában, de mindenesetre sok tekintetben a persa régiségekkel és történelemmel egybehangzók a negatív ítészek is elismerik. (1. De Wette, „Lehrbuch der historisch kritischen Einleitung in die Büclier des altén Testaments" (6. Aufl. Berlin 1845) §. 198. a 199.). A mi ellenben a Krónikák könyveit illeti, orthodox theologok is megengedték, hogy nemcsak szóbeli hagyományok, hanem a szerző subjectiv szempontja a régibb okmányok tudósításait sokszorosan megmásította, a mit itt könnyű bebizonyítani, ha az ember Összehasonlítást tesz Sámuel valódi történetkönyveivel. (1. a katholikus itész Movers ítéletét: „Kritische Untersuchungen íiber die Bücher der Chronik" (Bonn 1834) 279. I. és az orthodox protestáns Meyer F.-ét a laicusok számára irt ily című munkában: „Inbegriff der christlichen Glaubenslehre" (Kempten 1832. 24. 1.) Egészen máskép mint az ó szövetségi történelmi okmányokkal, áll a dolog az uj szövetségéivel. Itt már nem feküsznek évszázadok az események s az ezekre vonatkozó iratok szerkesztése közt. Krisztus és az apostolok életének történelménél határozott, a keresztyén régiségből ismert nevek neveztetnek: a kérdés tehát csak a körül forog, vájjon hitelt érdemlők-e amaz adatok ? Ha igen, akkor az uj szövetségi történelmi