Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-09-13 / 37. szám

Minek következtében a 909 frt 77$ kr szabad rendelkezésre begyült összegből 14 frt 13 kr kiadás levonatván 440 frt 45$ kr az egyetemes gyámintézetnek beküldetni, 455 frt 13 kr pedig a tökeszaporitásra, és a ker. egyházak felsegélésére fordíttatni határoztatott, Felolvastatott továbbá a segélyért könyörgő 27 egyháznak folyamodványa, melyeknek meghallgatása után. 1. A Hernád vécsei anyaegyház, mely ha nem segélyeztetik kikeriilhetlen enyészetnek néz elébe, az egyetemes gyámintézet nagy dijára jelöltetett ki. 2. A plavnicei leányegyház az évenkint felajánlott 25 frton felül a kerületi gyámintézeti oífertorium felében részeltetni rendeltetett. 3. Tálya, Oláhpatak, és ó major egyenkint 50 frt; Német Jakabvágás, 20 frt: Benyék 26 frt 74$ kr; a rozsnyói és nagyröcei gymnasium, Kecsö, Melléte, Csúcsom, Szent György, Nagybánya, Kölese, Daworec, Szakolca, Székesfehérvár, és Káva egyenkint 10 frtnyi segélyben részeltetett ; 37 frt pedig a kerületi töke szaporítására fordíttatott. Végre dicsérettel emeltetett ki a 17 sz. k.városi s gömöri esperesség, melyekben a gyámintézeti ügy melletti erélyes buzgólkodás szép eredménnyel dicsekszik és a sároszempléni esperesség, melyben mig az egyházak csak 22 frt 62 krt gyűjtöttek, a felügyelök és más világi egyháztagok 6l frt, a lelkészek pedig 9 frt 50 krral járultak a gyámintézet ügyének előmozdításához; továbbá a rozsnyói, eperjesi és kézsmárki buzgó egyházak, melyeknek elsejében egyházi és női; másikában egyházi, leány, és fötanodai; harmadikában egyházi és főtanodai gyámintézet működik áldásdúsan az ügy felvirágoztatására s évenkint a két elsőben a confirmansok is adakoznak egyházi célokra; végre azon tény, hogy a gyámintézet ügye, bár az adományok összege, a múlt évinél csekélyebb előmenetelt tett annyiban, a mennyiben már minden esperességben létesült és az eperjeti leány és fötanodai és a kézsmárki fötanodai fiókgyámintézetekkel szaporodott. A gyámintézeti gyűlést esteli 6 órakor gyámintézeti istenitisztelet válta fel, melynek szónoka Linberger István dobsinai lelkész és ker. jegyző volt, ki egy karének jeles eléneklése után a diszes és igen számos hallgatóság előtt Máté 25, 31—45 versei nyomán : A gyámintézetről, mint irgalmas vándornöről értekezett, lelkesen azt fejtegetvén, mi indítja ezen irgalmas vándornőt útra, mi célja, és mi által éri el azt? Ugyancsak ezen istenitisztelet alkalmával egy másik ünnepélyes ténynek is valánk tanúi t. i. az uj keresztkő, melyet márványból az egyház részére két helybeli egyháztag kegyeletből készíttetett — superintendens úr által történt felszentelésének, melynek superintendens úr kenetes beszéde következtében örömkönnyek közepett ezerek mondtak áldást az ajándékozókra, ezerek e kőnél először megkeresztelt két világ polgárra. Befejezé az isteni tiszteletet a ker. gyámintézetre tartott oífertorium, mely 152 frt 90 kr. jövedelmezett, megjegyezvén, hogy Zsedényi Ede felügyelő úr maga 100 frtot adott. Ezen előzmények után Julius 22-ikén reggeli 8 órakor az érdemült ker. felügyelő Szontagh Lajos úr fölött tartott gyászisteni tisztelet, Bartholomeides János hegyaljai főesperes I. J á n o s 5, 4 alapigék nyomán mint oly vezért tüntetvén ki a boldogúltat a) Ki az egyház javát önzéstelenül és áldásdusan tudta elömozditani. b) Ki a megpróbáltatás percében megtudott állani, c) Ki tudott kitartó és tűrő lenni. E gyászistentisztelet alkalmával egyszersmind kikéretvén a tanácskozások folyamára Istennek áldása, s a szent lélek segedelme, annak befejeztével a templomban számos esperességi képviselők s még számosabb buzgó egyháztagok jelenlétében a gyűlés mit. Zsedényi Ede egyházkerületi felügyelő és főtiszt. Máday Károly superintendens urak ikerelnöklete alatt kezdetét vevé, melynek közfigyelemre méltó tárgyai kővetkezők valának, u. m.: ' I. Zsedényi Ede, már egész terjedelmében közölt elnöki megnyitó beszéde után, Máday sup. úr adá elő évi jelentését, melyben terjedelmesen sorolá elő a sáros-zempléni esperesség és ezen felül T kassai, szebeni és bártfai egyházakban három hónapon át végrehajtott egyházlátogatás eredményét. A sáros-zempléni esperességet illetőleg dicsérettel emelé ki: ,,hogy nem csak az esperességi elnökség kiséré készséggel s támogatá buzgón a nehéz kérdések megoldásában, hanem az egyházi felügyelök, lelkészek, és az egyháztagok, sőt az érintkező helv. hitv. testvér egyházak is örömteljes lelkesedéssel fogadák mindenhol; hogy mig a felügyelők nemcsak igazgatják, hanem áldozatkészséggel pártfogolják is egyházaikat, addig a lelkészek nem tagadható sanyarú helyzetök mellett is, buzgón épitik Isten országát, minek gyümölcse az, hogy habár ezen esperességben hiveink száma ragályok, kivándorlások és vegyes házasságok következtében fogyott: ezen esperesség egyházunk kertében mégis rnint egészséges és reményteljes fa virágzik és a benne létező egyházak anyagi tekintetben a mostoha évek nehézsúlya alatt is, gyarapodtak; hogy a munkácsi várban az 528 nem politikai rab között, — kik közül 154 rkath. 149 gkath. 46 g. n. egyesült, 132 helv. hitv. 33 zsidó; ág. hitv. csak 14 találtatik; — hogy az iskoláztatás alant fokon áll, a mennyiben az olvasni nem tudók nagy, az irni nem tudók pedig még nagyobb számmal vannak, mely bajon azonban részint világi dekánusok felállítása, részint tankönyvekről való gondoskodás által segíteni az esperességi elnökség Ígéretet tön ; hogy az egyházhivek a magyarnyelv tanítását kivétel nélkül követelvén, az az illető tanítóknak kötelességül tétetett. Áttérvén ezek után a VI. sz. k. v. esperességnek, Kassa, Szeben és Bártfa egyházaira, örömmel jelenté különösen a kassai magyar-német és a bártfai német egyházakban uralkodó jó iskola-tanitást, példás egyházigazgatást és ügykezelést, a gyámintézet meleg pártolását és egyházi és iskolai célokra a szives áldozatkészséget; ellenben fájdalommal hozá köztudomásra, egyrészről hogy a bártfai egyháznak mai napig sem sikerült a városi