Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-09-13 / 37. szám

közpénztárból az öt törvényesen megillető segélyben részesülni; más részről, hogy a leánygyülekezetek iskolái még igen is hátra vannak, minek következtében a népiskolákról való gondoskodást az anya-egyházak komoly figyelmébe ajánlá. Superintendens űr ezen kimerítő és egyházkerületünk minden mozzanatait figyelemmel kisérö jelentése s az egyházak üdvére ernyedetlen buzgalom s törhellen kitartással folytatott egyházlátogatása, a gyűlés teljes méltánylatával találkozott s kitörő ,,éljen"-nel üdvözöltetett. A félreértések eltávolítása végett azonban szükségesnek tartok e pontnál egyet felemlíteni. Hírlapok útján azon hír terjesztetett, hogy Máday sup. úr, nemcsak a magyarnyelv tanítását hagyá meg az egyházakban, hanem minden magyarul tudó lelkésznek kétszer évenkint a magyar istentisztelet tartást is kötelességül tevé. Ezen hirböl tudomásom szerint való egyedül az, ki 7. egyházban voltam sup. úrral jelen, hogy egy két helyen a magyarúl tudó lelkész úrnak a magyar istentiszteletnek évenkint egy vagy kétszer tartását — de a tót istentisztelet csonkítása nélkül — privátim ajánlá azon okból, minthogy a patrónus urak, kik itt sokkal többet járulnak az egyház fentartásához, mint a többi egyháztagok, tótul nein tudnak s áldozatkészségüknél fogva rnegérdemlenék hogy az ö lelki épületükről is gondoskodva legyen. A gyűlés lényeges tárgyáúl szolgált. II. A ker. segélynek 1864-ik évre megalapítása, melyet az esperességek többsége 4095 frtban ismét készséggel vállalt el, kivévén a kishontit, melynek pánszláv lelkészei még mindig a nemfizetés mellett izgatnak, bár a követelésekben kifogyhatlanok, s jól tudják, hogy e segélyből nemcsak a hittanintézet, tanítói képezde, eperjesi, kézsmárki és rozsnyói fötanoda; hanem a miskolci, r.-szombati és n.röcei altanoda is aránylagosan ^részesittetik. Szomorú dolog, hogy ezen lelkészeknél a nemzetiség áll a vallás fölött s kishontnak egykori szép hírnevét nem fentartani, hanem eltemetni törekednek. III. Nevezetes esemény az úgynevezett „d o b s i n a i coalitiou

végleges megszüntetése. Ezen szerződés értelmében, egyszer a VI. sz. k. XIII. és VII. bányavárosi esperesség német egyházai választottak saját körükből német superintendenst; másszor az öt esperesség választott maga kebeléből tót superintendenst. Ezen szerződés Máday sup. úr választásával 1860. tettlegesen korszerűtlennek nyilatkoztatván, a VI. sz. k. és XIII. városi esperesség folyamodványt adott be annak megtartása végett az egyházkerülethez, mely az ügynek eldöntését az egyes egyházak szavazatára bocsátá, minek következménye az lett, hogy azt mind a 8, és igy a VI. sz. v. és XIII. városi espe resség egyházai is eltörlendőnek nyilatkoztatták, elvül azon szabályt tűzvén ki, hogy jövendőben az egyházak az egész egyházkerületből válasszák azt, ki a superintendensi hivatalra legérdemesebb és legalkalmasabb. iV-ik életbevágó tárgy volt a gömöri esperességnek egy kerületi, papi és tanítói özvegy-árvák intézet létesítésére vonatkozó indítványa, mely intézet a dunántúli gyámolda alapszabályaira fektetve részvény — osztályzat szerint 200, — 150, — 100 stb. évi segélyben részesitné az özvegyet, árvát, vagy a tehetetlenné vált agg lelkészt. Az indítvány elvben közpártolásra találván, az alapszabályok kidolgozására sup. úr elnöklete alatt választmány neveztetett ki, mely dolgozatát jövő nt. gyűlésre benyújtsa. Ezen intézet különben is igen szegény kerületünkben, hol az özvegyek a kerülettől csak 8 frt és az esperességektöl is igen csekély összegű segélyben részeltetnek, életkérdés épen azért bizton remélhető, hogy nemcsak a lelkész és tanitó urak karolják fel buzgón és lelkesen, hanem a felügyelő urak és egyházak is készséggel táinogatandják pártfogásuk és áldozalfilléreikkel. V-ik említésre méltó intézkedés történt a tanári és tanítói testületre nézve. A tanárok híványai eddig egyedül a választó testület által iratlak alá, a nélkül, hogy abba egyszersmind az esperesség vagy superintendentia befolyt volna. Ezen eljárás helytelennek találtatván, miután az egyházi hatóság alá nemcsak az egyházak tartoznak, hanem a tanintézetek is, határoztatott, hogy ezután a tanárok híványai az illető esperes aláírásával ellátva megerősítés végeit sup. úrhoz küldessenek be. Ezen határozathoz csatoltatolt a tanárokra és elemi tanítókra nézve még egy más is, mely azt rendeli, hogy valamint a lelkészek eskü által köteleztetnek hivatalaik hü vitelére, ugy ők is eskü által iglattassanak a választó testületek által hivatalaikba. Az esküminta következő: „Én N. N. esküszöm az Atya, Fiú és Sz. lélek teljes sz. háromság egy élő Istenre: hogy a (tanári v. tanítói) hivatalra megválasztatván, a magyarhoni presbyterialis synodalis autonom ág. hitv. ev. egyháznak cánonjait s törvényeit hiven megtartani — egyházunk és vallásunknak hazai törvényekben gyökeredző jogait s szabadságát tehetségem szerint védeni — a törvényes felsőbbség s elöljáróság iránt tartozó tisztelettel, szeretettel, s engedelmességgel, liszttársaim iránt pedig bizalmas egyetértéssel viseltetni — általában egyházaink és iskoláink javát tőlem telhetőleg előmozdítani — a reám bízott növendékeket ev. egyházunk szellemében vallásosságra, s keresztényi tiszta erkölcsiségre képezni, s azt magam is követni — a józan tudományosságban folytonosan előhaladni, — egy szóval mindenben ev. tanítói tisztemnek tehetségem szerint megfelelni igyekezni fogok. Isten, engem ugy segéljen. VI. Érdekes indítvány tétetett az eperjesi collegium nevében, mely kétszázados jubileumit 1867-ben iinneplendi, Bánó József felügyelő által, melyhez R o c h 1 i c z Kálmán tudor úrtól, ki Austráliában honosult meg s egykor a collegium kitűnő tanítványa vala azon felszólítás érkezett: hogy engedtessék meg neki — ki a collegium célszerű kiépítését és jövedelmének szaporítását szívén hordja — egy a külhonban divatozó s jótékony célra felállitni szokott úgynevezett ,,n ö i bazarnak" Mellbournéban való felállítása, mely cél elérésére magyarhoni iparmű s egyéb nem-