Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-09-13 / 37. szám

lett az iskola épülelen kivül 4 háza a városban, mit a tanárok birnak lakásul csekély haszonbérért s van jelenleg 6 osztály, 6 tanár, 5- ötszázhetvenöt pengő fizetéssel a hatodik 200 ujfrttal, koszttal lakással ellátva. S te ki ennyi áldozatot hoztál nagylélek ! ki annyi irigy hálátlanságot tapasztalva el nem csüggedtél, légy egyesült szellemeiddel tovább is hü őre, pártfogója ez intézetnek, mig nem hirül viszed ama nagy szellemű grófnak a lelkek hazájába, hogy él nagyleikének emléke a csurgói iskolában is, sőt virágszik, minden jobbak s igazabbakörömére. 5 ti régi jó barátok, kik ez intézetben velem együtt sok jó napokat éltetek, kik ez intézettől távol — emelkedésén szivetekből örültök, jertek velem együtt gondolattal a lielyre, hol a gyermeki emlékek édes vonzalma, oly kedvesen adja vissza az idő látcsövén keserveinktől megfosztott multunk napjait, és lássátok, hogy ez intézet újra virágzik 6 osztályában működő 6 tanárával 100 növendékével 100 holdas szép birtokával 4 tanyával körülbelöl 16 ezer ujfrljával — ehez jő néhai Nyárády űr alapítványa, ki Gyöngyös melléki birtokának felét 45 hold földet, két házat belfundossal, és fele tőkéjét szinte a csurgói gymnasiumnak hagyományozta, — hogy áldást mondjon az utókor is poraira. A vizsgák mint közölve volt 26—27-dikén tartatnak augustusban — ugyanekkor egyházmegyei gyűlés is leend, melynek végzéséről — ha más — helyettem addig nem teszi, értesítem a nagytiszteletü szerkesztőséget. B a r 1 a. KÖNYVISMERTETÉS A keresztyén hit ve de 1 in e a Krisztus feltámadása kérdésében ; vagyis: szellőztetése Ballagi Mór úr „Tájékozás"-ának. Irta Filó Lajos nagy-kőrösi reform, lelkész. Első füzet 144 1. Második füzet 355 1. Mind a két füzet ára 1 frt 60 kr. o. é. (Folytatás.) V. Kálvinista csalhatlanság. E fejezetben szerző a „Tájékozásban" ugyan-e cím alatt előforduló szakaszt szellőzteti. Azon kérdést teszi föl, hogy vájjon e címet B. M. Kálvinra ? vagy egyházunkra'? avagy F. ur egyéniségére alkalmazta-e? És nein épen helytelenül feleli, hogy „nem felekezetünket, hanem csupán személyemet (?) vagy felfogásomat célozza megróni." „O hibáztatja bennem azt, hogy röpiratomban oly apodicticus hangon szólok stb. hibáztat bennem természeti elbizakodottságot; rosszalja, hogy a vallás tényeinek fölfogása körül az előhaladott tudomány által kifejtett világnézetei tekintetbe sem veszem, hanem a vallás terén mindent, a ténnyel együtt annak felfogását is adva gondolom, és hogy a szent lélek működését magamra és elvtársaimra nézve mintegy monopolizálni kívánom. Ez az, mit B. M. úr Kalv. csalhatatlanságnak nevez. — s tovább : „Hogy röpiratomban apodicticus hangon szóltam, azt elismerem, s akkor sajnálkoznám ha a kérdéses tárgyban nem azon hangon szóltam volna fel. A komoly és erős meggyőződés hangja mindenkor apodicticus." Helyes : „én pedig arról, hogy Kr. testileg föltámadott komolyan és erősen megvagyok győződve." „Annak, ki mindig csak egyéni véleményt, nézetet emleget, s ki nem meri magáról azt mondani: ez az én hitem, — méltó oka van a tartózkodó beszédre, s az apodicticus hangon szóU s kerülésére; de a ki valamely igazságról azt mondhatja, ezt hl hiszem, bizony az na táruzoüan fog beszélni. ... A hitnek beszéde ily apodicticus és határozott. — És alább : „Ilyen apodicticus beszédekkel léptek fel az apostolok s csináltak utat a keresztyénségnek a zsidók és pogányok közé. A mit ők a ker. tényeiül hirdettek, annak igazságáról annyira megvoltak győződve, hogy annak ellenkezőjét, mint tévedést, mint nem igazat egyenesen kizárták, excludalták." És azután elmondja, hogy a hit, még ha tévedés is, exclusiv jellemmel bir, s hogy az egész keresztyénség és a protestantismus is más vallások irányában exclusismus. És fejtegeti, hogy „miután itt (t. i. a Kr. testi felt.) nem valamely tannézetről, hanem a hitnek egyik fontos tény igazságáról van szó: az apodicticus hangon szólásnak illetékes helye volt." És végül mindez okoskodásnak koronájául kimondja, szerző, hogy : „Egészen más B. M. úrnak és társainak e tekintetbeni álláspontja. Ok az egész kérdést csak tannézeti szempontból tekintik, mint valamely iskolai vitatás tárgyát. Ok nem hiszik ugyan a Kr. testi föltámadását, — de annak ellenkezőjét sem; — nekik a kérdéses tárgyban nem hitbeli meggyőzödésök, hanem tanvéleményök, egyéni „mindig kétes érvényű" nézetök van. Az ö szájukba tehát az apodicticus beszéd nem illett volna, nekik saját álláspontjukkal egyczőleg a vitában igy kell beszélniök „mi ugy vélekedünk, hogy a Kr. testileg fel nem támadott; azonban mivel az nálunk csak vélemény, meglehet, hogy annak ellenkezője az igaz." Mintha csak ez okoskodást azért irta volna le 8 egész lapra szerző, hogy B. M.-ra elmondhassa ; „Már azon theologus irányában, ki ekként még saját nézetének erejében sem bízik, hitbeli meggyőződést pedig még magának legalább a feníorgó tárgyra nézve nem alkotott; lehetne e okunk stb. E rövid kivonatban jelzett okoskodását szerző az ö apodicticitásáról több mint 16 lapon várialja, kifejtvén benne ismét egy csomó félszeg balitéletet. E fejezet olvasásánál is, mint a „szellőztetés" nagy részeben könnyen az által csalódhatik az olvasó, hogy szerző sok oly eszméket fűz össze, melyek elvont általánosságukban ,,in se" igazak ugyan, de a mint itt együvé füzetnek, a legferdébb consequentiákat adják. Ez az eset van itt, mind annál mit F. úr a „meggyőződés hangjának apodicticus" voltáról elmond, s mit az elmondottakba belesző. Lássuk elsőben is, a mit B. M. „kétes érvényű egyén* nézeteiről" elmond; szerzőnek ezt a kedvenc „vessző pari-