Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-09-13 / 37. szám

hogy mindkét részen eddigelé még meg nem oldott nehézségek forognak fen, s hogy habár a későbbi szerkesztés melletti okok túlnyomók, mégis a vizsgálat minden részleteiben még befejezve nincsen. Még súlyosabbak a valódiatlanság mellett szóló okok Dániel és Esaias második részénél, ámbár itt is a tagadólagos kritika némely nehézséget még sehogy sem fejtett meg s a valódiság mellett szóló több positiv érvet egyáltalában még meg nem cáfolt. (1. Hávernick, „Neue kritische Untersuchungen über das Buch Dániel" Erlangen 1838.) Ez eredményekben a kritikai vizsgálatok jelen álláspontján a theologusok többsége különböző vallásirányok mellett is egyet értendnek.3

) Ha már most annyi kritikai tűz- és vizpróba után, melyen a biblia, különösen az uj szövetségi iratok keresztülmentek, az eredmény nem kedvezőtlenebb, látni való, hogy a keresztyén hit fö'alapjait a kritikának érintetlen kellett hagynia. A hit bizodalma, melyben a protestáns egyház ama szabad itészeti álláspontot elfoglalta, meg nem szégyenült. A valláserkölcsi tudat, mely eló'tt az uj szövetség valláserkölcsi tartalmának igazsága tapasztalatilag bebizonyult, ebben biztositékát birja annak, hogy ezentúl is semmiféle kritikai folyamat képes nem lesz, a főalapokat, melyen e meggyőződés nyugszik, megdönteni. Ha egy vagy más bibliai könyv valódiatlan volta be is bizonyittatik, ez az egészre befolyással nem bir, minthogy a biblia nem oly szorosan befejezett szervezet, hogy egy vagy más tagja nélkülözhető nem lenne. A mi a bibliai könyvek gyűjteményét illeti, 3) Hogy Tholuck mennyire csalatkozik e jámbor hiszemében, mutatja váltig C o 1 e n s o-nak szemünk előtt folyó ügye. Az angol püspökök Colensot, azért, mert nem birja a Pentateuchust, ugy a mint van, Mózes müvének elismerni, egészen ugy tractálják, mint engem Filó úr, — ki akarják tudni a püspökségből és — az egyházból. íme ! a mi az orthodox Tholuck előtt általánosan elismert igazság, azt az angol orthodoxia oly eretnekségnek veszi, melyre a „Szellőztetés"-sel szólva Colenso-nak azt mondja : „mindaddig migmindketten megmaradunk mostani meggyőződésünkben, mi egy és ugyanazon egyházhoztartozók nem lehetünk." Ily furcsaságok történnek, ha valakinek eszébe jut a protestáns egyházban pápát játszani. B. M. az ó szövetségi kanonra nézve a legrégibb tanúbizonyságot birjuk Sirach Jézus könyvében (K. e. 200 körül), hol a 46—49. fejezetekben kánonunk egymásutánja szerinti átnézete adatik a zsidó nemzet minden nagy férfiainak, kivévén Dánielt — egynémely szerint, mert e könyv később Íratott, más szerint csupa véletlenből a szerző az ő jegyzékének vége felé sietvén (Havernik)4

). — Az uj szövetség világosan megjelöli az ó szövetségi kanon három főalkatrészét Luk. 24, 44 s a legtöbb ó szövetségi könyveket név szerint idézi. Legvalószínűbben a fogság után lassankint keletkezett az ó szövetségi kanon és befejeztetett a Makkabausok idejében, minthogy közeijövendőben prótétákat nem vártak (1 Makk. 4, 46; 9, 27). Az ó szövetségnek állitólag 70 férfi szerzette s azért Septuagintának nevezett görög fordításához akkor még más vallásbeli iratokat is ragasztottak, melyek azonban a palaestinai zsidók közt elismerve nem lettek, s a keresztyén egyházban, különösen Hieronymus óta ,,Apokryphus4

' nevet nyertek, mi annyit tesz, mint rejtett, nyilvános használatba nem jött könyvek. Hogy némelyek azon iratok közül, mint például a bölcseség könyve szellemdúsaknak mondhatók, ez áll; mindamellett idegenszerű, nem a tiszta 6 szövetségi szellem az, mely azokban uralkodik és különösen a történelmi apokryphusok közül többen nagy mértékben legendaszerü jellemet viselnek. Az uj szövetségi gyűjtemény is lassankint keletkezett. Valamíg az apostoli taniík élő szava hallható volt, vagy legalább szóbeli hagyomány nyomán ahhoz még közel állottak, kevesebb érdekeltséggel viseltettek az irások iránt. A mint azonban ama tanuk a színtérről leléptek, s tévtanitók az apostoli tudományt mind jobban hamisították és apokryphus iratokat terjesztettek, mind jobban jobban érezhetővé lőn igazi tan- és történelmi könyvek befejezett gyűjteményének szükségessége. Ilyet föltételez az épen ez okból nem *) íme az úgynevezett hivők kritikai lelkiismeretességének csinos példája! Csupa sietségből (honnan tudja ezt Havernick úr?) hallgatott volna el Sirach egy oly nevezetes egyéniséget, oly fontos szent könyv szerzőjét, a minő az ószövetségi Kánonban Dániel könyve s épen csak ezt az egyet: Credat hoc Judaeus Apeila! B. M.