Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-09-06 / 36. szám

ban a világi urak. Mindjárt a gyűlés elején fájdalommal értesüllünk a felől, hogy egyházmegyénk érdemekben gazdag felügyelője, tek. Kund Vince űr sem jöhet el betegeskedése miatt. Szerencsénkre megjelent mégis esperességünk két buzgó fiatal tagja t. Véssey Sándor és tek. Véssey Mihály urak, kik közül az elsőt elnöki helyettesül, az utóbbit pedig jegyzőül kértük fel ez alkalomra. — A gyűlés tárgyai közöl, melyek nagyrészt csupán helyi érdeküek valának, közfigyelmet érdemel a nevelés ügye, a népiskolákról felolvasott körlelkészi jelentés. — E sorok irója, ki csak néhány nappal ezelőtt -lépett a somogyi egyházmegyébe, — meglepetve érezte magát azon kitűnő figyelem által, mely e vidéken mind az egyházi férfiak, mind a világi urak részéről az ifju nemzedék nevelésére fordittatik. Szent meggyőződésem, hogy Somogy rövid időn tettlegesen megcáfolhatja a róla keringő kedvezőtlen híreket, ha minden vallásfekezet annyi gonddal ápolgatja s tökéletesiti iskoláit, mint a mennyit az evangyélmiak részéről örömmel tapasztaltam. . . Köszönet az illető körlelkész uraknak a kitartó szorgalomért; köszönet különösen tiszt. A n d o r k a János lelkésztársunknak, ki több oldalról igénybe vett munkássága melleit is, — örömmel elfogadá a jövő évre is a sok utazással, fáradalommal összekötött iskolavizsgálói hivatalt ! . . Fájdalommal lepett meg bennünket nagytiszt. P o ngrácz Ferenc esperes urunk leköszönése. Elérzékenyülve hallgattuk szavait, melyekben meghatólag rajzolta múltját. „Huszonkilenc éve — ugy mond, — midőn ez egyházmegye bizalma az esperesi hivatallal megtisztelt, azóta jó s balsors között, mind ez ideig megtartott Istenem. Méltán hálát adhatok az ég Urának, ki életemnek akként kedvezett, hogy lelkésztársaim közül kik 29 évvel ezelőtt körülem valának, egyedül magam állok itt emlékül a mult időkből! ... A nap — folytatá — minél inkáhb hanyatlik annál kevésb fényt, meleget nyújt: ugy az én éltem nyugovó napja sein képes többé elég életet önteni az egyházmegye testületébe. Im visszanyújtom tehát az esperesi hivatal jogait az egyházmegye kezeibe, hogy adja át másnak, ki fiatalabb erővel ragadhatja meg a kormánypálcát!! . . . Hijába kérte az ősz férfit tek. Véssey Sándor úr, hijába viszonozta neki igen találólag, hogy „a hanyatló nap bár kevesbbé melegit, de annál kedvesb, kellemesebb," hijába mondtuk mindnyájan, hogy hadd legyen a 29 évből legalább 30: — az ősz férfi újra kijelentette könnyezve, hogy lemondása melleit megmarad. A gyülekezet erre egyetértöleg köszönetet és hálát szavazott az öreg lelkésznek fáradalmaiért, s azt határozta, hogy emléke jegyzőkönyvileg örökittessék. . . Tegye Isten a hü pásztor életestéjét kellemessé ! Ezeket tartám közlendőknek esperességi gyülésünk köréből, a többi tárgy helyi érdekű volt. Vése, aug. 5-dikén 1863. Horváth Sándor. ISKOLASZENTELÉS TÁPIÓ-SZ.-MÁRTONBAN. Az 1860-dik évben megkezdett, de az idő mostohasága miatt előbb be nem fejezett mü — uj evang. iskolánk — valahára ezidén elkészült. Van benne egy 200 gyermekre számított iskolai terem: három szoba, konyha, pincéből és tágas padlásból álló csinos tanítói lak, melynek udvar felöli részét oszlopos folyosó teszi kényelmessé. Igy elkészülve lévén ez iskola, aug. 15, mikor kath. atyánkfiai bucsúnapot ültek. nt. Juhász Ferenc pestmegyei esperes és még három lelkész közreműködésével, következő rendben szenteltetett fel. Ugyanis az nap reggeli tizedfél órakor harangoztattunk templomba, hol az ünnepély kezdődött. Ott a győri énekes könyvből énekeltetvén a 9-ik ének, oltár elé lépett nt. Zámolyi József, ceglédi ev. lelkész úr és az alkalomhoz mért lelkes imát mondott, e közhasznú intézetet Isten oltalmába ajánlván és a jövendő áldozatkészségre serkentvén. Ezt követé a 197-ik ének két első verse, mely után alulirt, mint helybeli lelkész a 118 Zsoltár 24 verse nyomán elöadá: „Miért örvendezzünk az iskolaszentelésnek napján? — Azért, mert I. Iskolát szentelendők, egy nagyfontosságú intézetet szenteiendünk fel. Nagyfontosságú intézet : Mert 1. Istené. 2. haza s emberiségé. II. Iskolát szentelendők egy szép emlékmüvet szenteiendünk fel. Szép emlékmű: Mert 1. A ker. hitbuzgóság, 2. A ker. jótékonyság emléke. Az utóbbi részben különösen kiemeltetett nagys. Blaskovics Ernő úr jótékonysága, melynél fogva egy régi kastélya melléképülete fele tégláért szétbontása az ev. egyháznak engedtetett át, ugy hogy katholikus részről gyakorolt ker. jótékonyság szentelt fundáinentomot egy evang. iskolának. Kiemeltetett Fazekas István, akkori ev. biró, ki ezen tégla engedélyt kieszközlé. Kiemeltettek azon hitbuzgó családok, kik a téglabontás első hajnalán a mondott biró családját oly hiven követék a munkatérre s különben is kitűnő példaadói a többieknek, — s ezek a Mózes, Fejős és Cervan családok. Kiemeltetett ngs Iíubinyi Géza felügyelő úr, ki ily buzgóság folytán lelkes szavával kivivé azt, hogy a hívek serege önkényt megadóztatá magát gyermekei és a késő maradék javára; ki nemcsak erélylyel vezeté az építést, de maga is pénzzel s épitö anyaggal kezdvén meg egy aláírási ívet, nem restellé az evangélikusoknál példabeszédessé vált koldustarisznyát felvenni és e rnüre 600 ftnyi adakozást gyűjteni. A mondott ének végversének éneklése közben a nagyszámú nép és úri vendégek a templom elé vonulván, az iskola szügségleteire ollertoriumot nyújtottak, mely 11 frt 81 kr. tön. Templom előtt rendezkedvén, elöl az iskolai növendékek és tanítók, utánok a fungens pestmegyei nt. esperes úr és három lelkész, követve a hívek és vendégek nagy seregétől, Elefánt Mihály fordítása szerinti „Erős vár nekünk az Isten" éneklése közben tárták az ünnepélyes bevonulást az uj iskolába. Megható egy látvány vala ez. Az uj iskola termében nt. Juhász Ferenc, pestmegye!