Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-09-06 / 36. szám

ev. esperes úr, a nép nevelés szükségét tárgyazó szép érc hanggal előadott apostoli szózatot intéze a hallgatósa'ghoz s raegáldá a népnevelésnek ez uj hajlékát. A megkezdett ének folytatása után nt. Melcer Gyula tápió-szelei ev. lelkész úr, egy általa kötött beszédben irt zár-imát monda, mely ugy az áhítatra, mint a tettre lelkesités szép zengzeménye vala. A zár-ima után ugyanaz áldást mondván a gyülekezetre, mindannyian a Luther-ének végversének éneklése közben, nagy lelki örömmel meggazdagúlva oszlattunk szét. Az iskolaszentelés ritkaságát és az erkölcsi hasznot tekintve, ugy véljük, szükséges nemcsak templomokat, de iskolákat is nagy ünnepélyességgel felavatni. A tápió-sz.-mártoni nemes közbirtokosság, aKiibinyi, Szentkirályi, Földváry és Prónayak, valamint a Cegléden, Szelén, Farmoson, N.-Kátán, Sz.-Márton-Kátán, Tó-Almáson, Szecsőn, Ságon, Bényén, Pándon és Söregen adakozott ker. hitfeleinknek nevei és adományai híven bejegyezvék az egyház jegyzökönyvébe, hogy velünk együtt a késő maradék is forró hálát szavazzon nekik. Végezetül Ivánka Imre urat. mint az iskola tervének készítőjét és rajzolóját szintén hálásan említeni, kötelességünknek tartjuk. Láng Adolf, tápió-sz.-mártoni ev. lelkész. TÁ RC A. ÉSZREVÉTEL a fehér-komáro m i evang. egyházmegyei gyűlés határozatára. A prot. egyházi s iskolai lapot ez évben nem járattam. Ennélfogva az abban közlöttekről tudomásom nem lehete. Ez oka annak, hogy a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" f. év jul. 5-én megjelent 27-ik számának 855-ik lapján, engem illető s kivonatban közlött határozatára a fehér-komáromi evang. egyházmegyei gyűlésnek, észrevételem csak most tehetem. A Tordason tartott egyházmegyei gyülésröli közlemény fent idézett helyéből értettem meg, a gyúrói ev. lelkész tiszt. Borbély Sándor úr általi bevádoltatásom miszerint én „Sok rendbeli hivatalos jogkörébe vágok." E bevádolás olvasása feltünŐIeg meglepett. Meglepett, mert az említett lelkész úr nehézségét, naponkinti érintkezésünk mellett is, velem soha nem tudatá. De meglepett különösen azért, mert t. Borbély Sándor ev. lelkész úr a tordasi gyűlés utánai napon nálam megjelenve, a gyűlés minden egyes tárgyait felemlité, elhallgatva az általa irányomba tett vádját, minek csak később jöttem nyomára. S hogy bizalmas közlései mellett is, mint vádlóm álljon velem szemközt, nem gyanithatám. Melyek azon hivatalos jogkörök, miknek átlépésével vádoltatom, s mily esetekben? miután részletezve, és tudomásomra juttatva nincsenek, felelnem nem lehet Sejdítem azonban mi fáj a gyúrói ev. lelkész úrnak. Épen azért engedjen meg, ha állítom, miszerint egyformán kötelező hivatali jogkört, nem egyes lelkész önkénykedni akarása, nem egyes egyházmegye elfogult ítélete, — mi ellenemben s a császári ref. lelkésztárs irányában használt kifejezésekből megtetszik, — nem is csak emlegetett; hanem közönségesen ismert országos törvény szab meg hiányzása esetében pedig a gyakorlat. A gyúrói ev. lelkész úr 2-od évi lelkészsége alatt, 2-or vádol be egyházmegyei gyűlése előtt. A mult évi vádjára rendes utján feleltem, számot adtam hivatalos eljárásimról, sajnálom, hogy ez idei egyházmegyei gyűlésen fel sem is említtetett. Mi ha történik, csupán a vádló lelkész úr szavára —minden előleges megkérdeztetésem nélkül—a nt. egyházmegye elsietett „komolyan roszaló" határozatát nem érdemli ki hivatalos eljárásom. Tartsunk hivatalos eljárásainkban egy közös elvet, és ne olyan „ha akarom félét" úgy nem leszek kihíva a kényszerítésnek gátot vetni és nem nevezhetendi az ev. lelkész úr elve szerinti eljárásomat „hivatalos jogkörébe vágásnak." A CoIIegialitáson tágitási vád, úgy hiszem, inkább magát a vádaskodó lelkészt illeti, mint engem, ki lélekhajhászó tetteit csendesen tűrtem. Egyébiránt legyen nyugodt mind az ev. lelkész úr, mind az engem elitélö nt. egyházmegye, a kétszeri kihívás után kötelességemnek ismerendem az ügynek rendes utjáni tisztába hozását, hadd tűnjék ki, melyikünk vágott a másik hivatalos jogkörébe. Addig is néhány szerény kérdést vagyok bátor észrevételemhez ragasztani, u. m.: 1-ör Létezik-e a két prot. fél közt kötendő vegyes házasságot szabályozó országos törvény? hol? mikor hozatott s mi tartalma ? 2-or Van-e joguk a prot vegyes házasoknak gyermekeik vallásos neveltetéséről szabadon rendelkezni ? ha nincs, mért nincs ? 3-or Más törvény kötelezi-e a miveltebb prot. és lelkész vegyes házasokat, mint a földmives prot. vegyes házasokat ? végül. 4-er A róm. cath. és prot. közt, kötött házasságot szabályozó törvények alkalmazhatók-e a prot. közt kötöttre? ha igen, mi jognál fogva és mióta. Ezen kérdésem felderítése után kitünend, mennyibe vágtam a gyúrói ev. lelkész úr hivatalos jogkörébe. Gyúrón, aug. 30. 1863. Salamon István, ref. lelkész.