Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-08-30 / 35. szám

A tény mint tény, a tér és idő végességi formákban létező (ennél fogva factum) tehát véges. Az igazság pedig örök, és végetlen, mely önmagában kezdet és vég, a és Ö>, nem pedig a factumok véges formájában kezdődő és végződő. — Micsoda képtelen beszéd tehát az: hogy az „igazság alapját a tények képezi k." Egészen megfordítva áll, a tényeknek kell hogy az örök igazság le« gyen alapja. Az az, a tények, még a vallás tényei is nem azért birnak előttünk értékkel, mert tények, hanem mert bennük örök igazságok kijelentését, ténylegesitését ismerjük föl. De a fődolog nem a factum, hanem a factum tartalmát képező örök igazság. A ker, vallás tényei, qua tények, tökéletesen egyenlők minden ténynyel a világon, ugyanannálfogva tények, a minél fogva minden egyéb factum, t. i. hogy a ténylegesség közös kategóriája alatt állnak. — Ha csak a tények qua factumok volnának a fődolog (a mint F. űr állitja) hát sorolok én elő szerzőnek a világtörténetből akárhány borzalmas immoralitást, melyektől undonal fordul el, pedig bebizonyítom, hogy mind tények. — Lássa ily absurdumokra vezet, ha az ember nem gondolja át minden consequentiáiban a mit alapul fölvesz. De hát mondja meg, hogyha csak a „factum" a fődolog, és az alapja az igazságnak, nem pedig az igazság a factumnak, ugyan miért birnak ön előtt is mondhatatlan több értékkel az ön által felsorolt ker. vallás tényei, a tények többi roppant sokaságánál? Kétségen kivül a bennük létező örök szellemi tartalomnál fogva. Azért, mert mint véges tényeket is, az önmagát kijelentő végetlen isteni szellem az örök igazság külső megjelenési formájául, tudjuk őket. (Folyt, köv.) B E L F O L D. EGY SZÓ A „PÁR SZÓ"-RA. (Vége.) De lássuk már a zsinati valódi határozatot az idézett jegyzőkönyből szóról szóra: képezni. A szent történetekből egyetemes tanfogalmakat, dogmákat képezett az egyház. Ezért hangzott a fülembe olyan képtelennek szerző azon állítása is, hogy „a scholastica" a hit tárgyait a „fogalmak szűk keretébe" akarták beszorítani. Azután ha szerző szerint a ker. theol. tárgya csak a tényekre szorítkozik, hát az Isten fogalom ? a szentháromság ? az is csak egy factum ? B. M. azt mondja, hogy a ker. theologiában a tények az ismeret valódi alapját képezik. És ha ez alatt azt érti, hogy positiv theologiában az adott positivitások képezik elmélkedésünk alapját, kiindulási kezdetét, mit se szólhatunk ellene. És B. M. ilyenformán is okoskodik, bár neki sem ártott volna kissé precisebben fejezni ki magát. A bíráló. „Közzsinatunknak a feltett kérdésre felelő s illetőleg határozó nézete az, hogy a kérdésbe tettek közül akármelyik választható törvényszéki bírónak. — A jelen tárgy feletti tanácskozásból kifolyólag nyilvánítja közzsinatunk azon törvényes nézetét: miszerint apa fiával, ipa vejével ugyanazon törvényszéken nem bíráskodhatnak törvényeink értelmében." Igy áll a tény a zsinati határozattal. Lássuk már a közlő megtámadását. Azt mondja: „megsértette a közzsinat a kolozsvári fötanoda tanári karát egy ideiglenes magán káplánt vele coordinalván." Legelébb is felnyitom a kol. egyházmegye részletes zsinatja jegyzökönyvét és legelső ülésében, octóber 11-én 1854-ben a spirituálé forumot következő tagokból látom megalakulva : Elnök : Herepei Gergely kolozsvári első pap és esperes. Jegyző: Vadas József, kol. második pap. Székbirók: Salamon József Nagy Ferenc hittanárok. Incze Dániel Nagy Péter, kol. harmadik pap. Székely János, segédpap. Hogyan : hát ekkor a hittanárok nem tartották méltóságukon alólinak széket ülni egy ideiglenes segédpappal, mert miután az illetőnek sem volt successiója, szintoly ideiglenes vala mint akárki más. De a mi több, az akkori többi tanárok nem érezték magokat megsértve, hogy egy segédpapot nemcsak, hogy velők coordinaltak, hanem épen elejökbe tettek. Van-e ennél több a zsinati határozatban, melyre közlő szerint én vezettem félre a közzsinatot? Általában coordinaljai-e a zsinat a segédpapot a rendes tanárral, vagy csak annyiban a mennyiben kellető egyházi törvényismereténél fogva és azért, hogy a papi pályán már gyakorlatilag működő egyén ne legyen kizárva a gyakorlat ez ágából is, helyet ad neki az egyházi törvényszéken, azt pedig hogy kit válasszon segédpapot e vagy tanárt az egyházmegye belátására bizza ? Nagyon hiu egyénekből volna összeállítva az általam is tisztelt kol. fötanodai tanári kara, ha sértve érezné magát ily határozattól. Ha sértheti valami, bizonyosan közlő fölvevése sérti; mert evvel fölteszi a nagyobb részről, hogy minden akarna lenni mindenekben; hogy pályájától eltéröleg le akarna szorítani mást az ő saját pályájáról ; mert azt kérdem, a vegytannak, terményrajznak, mennyiségtannak stb.stb. mi köze a dús connubiorum-mal és a Praxis pori ecclesiastici-vel; felteszi ... de nem folytatom t®vább, közlőnek úgysem volt egyéb szándoka, mint felültetni maga mellett ama tisztelt tanári kart, hogy majd — midőn, mint ö reméli — ez a tárgy az egyházi főtanácsban eJőjövend, — mellette szavazzanak. De bíz ez gyenge Captatio benevolentiae. Azt mondja továbbá a közlő, hogy a közzsinat „oly egyén széktilési jogosultságát mondotta ki, a ki alárendeli-