Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-08-30 / 35. szám

ségi — hogy ne mondjam szolgai viszonyánál fogva még csak független véleménynyel és szavazattal sem bírhat." Közlő csak azért beszélhet igy, mert hihetőleg nem volt mellettem szolgáló segédpap, különben nem szólna oly becstelenitőleg arról a viszonyról, mely létezett közöttem és mindazok között a segédpapok között, kik a jelenlegin kivül mindnyájan rendes papok s remélem még közlő is megengedi, hogy nem faszegek az anyaszentegyház szekerében" — a kik mellettem szolgáltak nem nekem, hanem az egyháznak; jól tudná, hogy ezek külön szálláson, koszton voltak, fizetésöket egyenesen az egyházi pénztárból vették, szóval tőlem szintoly független állásban voltak, mint többi paptársaim, kivéve azt hogy némelykor én szolgáltam helyetlek, mi pedig közlő előadásába foglalt itnperiosuskodást illeti, ezennel nyiltan felhívom e tiszteletes urakat, említsenek csak egyetlen esetet, mikor véleményüket meggyözödésöket erőszakolni, vagy rájok más erkölcsi befolyást akartam volna gyakorolni, mint a minővel jóbarát lehet jóbarátjára. És aztán az ily egyéneknek ne lehessen független véleményök és szavazatuk ? De hisz e szerint az elv szerint én nem ülhetnék egy széket esperesemmel, kinek gyermekkoromban tanítványa voltam; a kol. ifjabb két pap sem ülhetne velem széket, ha csak ténylegesen be nem bizonyitaná ellenséges indulatát irányomban; mert ezek is nemcsak segédpapjaim, hanem épen tanítványaim voltak, ezeknek is szolgáltam egykoron, s a nemes és gyöngéd érzelmű ember előtt még tiszteletesebb az ily viszony miután megszakadt, mert a nemes szívnek a hála erösebb kötelék a függésnél. Többet mondok: valósággal meg is történt, hogy széket ültek velem a mellettem szolgáló segédpapok, s akkor senkinek se jutott eszébe azt kiáltani: a kolozsvári egyik pap az ő szolgájával székel!! Egy régi definitio szerint a diák olyan semmi, a miből lehet valami, én a segédpapot már valamivé lettnek, közlő pedig magas pöfleszkedésében semminek veszi, meglehet ő nagysága soha sem volt oly kicsinység, mint egy segédpap, vagy tán megfordítva épen ily kicsinységből nőt oly nagysággá, s most még kisebbnek és aljasabbnak kívánja tartani előbbi sorsát, hogy annál nagyobbnak tessék ön maga előtt. Ha azonban a közöttem és a mellettem szolgáló segédpap közötti viszonyt a közzsinat is ugy fogná fel, mint közlő felfogta, akkor mindig módjában állana a közzsinatnak a mellettem szolgáló segédpapot kirekeszteni a székbiróságból, azaz hogyha öt találná megválasztani részletes zsinatunk, a mi azonban csak az eshetőségek sorába tartozik. Mi elvet kérdeztünk a közzsinattól a közzsinat elvvel felelt, közlő pedig egyetlen és ferdén felfogott alkalmazásából intéz támadást ellene; szóval személyeskedni akar. Még szebb a közlő, mikor a zsinati válasz másik fele ellen kel ki, melytől ugy látszik, specia liter sértve érzi magát. Miután a közzsinati választ saját szavaival közöltem, azt hiszem közlő is átlátja, mekkora bakot lőtt, mikor a közzsinatot avval vádolja, hogy „speciális határozatot" mondott ki, „mely közzsinatunk törvényhozói méltóságával ellenkezik és kötelező törvény gyanánt el nem fogadható," és azt állitja „ha ezt akarja közzsinatunk akkor indokolt törvényjavaslattal kellett volna fellépnie." itt igazán betölt „si tacuisses stb.'4 Nem uj törvényt hozott itt a közzsinat, hanem általános és régi elvet mondott ki, melyszerint az egymással közel rokonságban állók ugyanazon törvényszéken nem bíráskodhatnak. Nyissa ki csak közlő a dózsa egyházi jogtanát a 114-dik lapon, s itt történt láthatja, hogy az első izbeli sógorsági viszonyok között mindjárt elöl áll az ipa; hogy pedig ezt az elvet nem csak a kol. egyházmegyére vonatkozólag mondotta ki a közzsinat, arról? is meggyőződhetik, ha a nevezett könyv 77-dik lapjára fordit, hol e van : „4. Apa fiával, testvér testvérével ugyanazon időben presbyternek nem választható." Tehát még presbyternek sem, holott a presbyterium mégcsak nem is törvényszék. Meg mondom továbbá, hogy közelebbről mind a közzsinat, mind az egyházi főtanács — a melyben reméli közlő megmásittatni e hihetőleg rá nézve genant kijelentést — a M.-Vásárhelyi egyház vagyona kezelőire nézt s p e c i a 1 iter kimondotta, hogy azok harmad íznyi rokonságnál közelebb nem lehetnek egymáshoz. Indokolásra van szüksége Közlő^ urnák ? egyetlen szóval indoklom: n e p o t i sm u s! Az igaz, az egyházi főtanácsban megesik néha, hogy ipa együtt ül vejével, de erre csak azt mondom: az egyházi főtanács nem törvényszék és mindenekfelett, teljesebb organisatiora váró testület. Nem vezettem hát félre a közzsinatot, de épen nem is vezettem; sötimé felhívom önt, nevezzen meg csak egyet, igen csak egyetlen egyet a közzsinat 40-t meghaladó tagjai közül, a kivel e tárgyban hozott határozatot megelőzőleg informatio-képen csak egyetlen igécskét szólottam e kérdésre vonatkozólag, és én megadom magamat; de ellenkező esetben ön is hordozza el — a vastag álarc alatt úgyis elhordozhatja — azt a nevet, a mi méltán megérdemel minden, a ki az igazságnak nyakát csavarja. Ez az egy sza vam addig is az ön ,,pár szavára." Személyem elleni inkább vagy kevésbé beburkolt gyanúsításai ellenébe pedig nyilt homlokkal és névvel kiállók. Nagy Péter, kolozsv. ev. ref. első pap. A GYŐRI EVANG. EGYHAZ-MEGYE KÖZGYŰLÉSÉ Julius havának 23-dik napján tartatott, — a sor ugy hozván magával — Rétiben hazánk ez utolsó magyar falujában. Félre ne értsetek. Réti az ő most is zölden viruló rétjeivel, házai fölé emelkedett széna kazla, és gabona-asztagjaival, épen nem utolsó, sőt áldott hely, szép falu. Én utolsónak ötet azon egyszerű okból mondom, mert ha a magyart Ázsia felől — a mint illik — kezdjük számítani, nyugodtnak Bécsfelé Réti vagyon utoljára. Ezentúl — mint mondani szokás — „nincs magyar Miatyánk." Hanem ezekkel egyetemben ime mi jutott eszembe I Itt el le-