Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-08-30 / 35. szám

35. g* PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- ES KIADÓ-hivatal: A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELOFIZETESI DIJ: Helyben : házhozhordássa) félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint — Vidéken: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. NEM MINDIG- CSAK OTT VAN A HIBA, A HOL AZT REJLENI VÉLJÜK. Reformált egyházunknak külső és belső tagjai között sokan vannak, a kik aggódva néznek az egyház jövője felé, nem attól félve, hogy külerőszak, világi hatalom nyomása, vagy más felekezetek üldezése elzsibbasztja, vagy megsemmisíti. Nem! ezek még nem halálthozó ellenségek; mert ezek minden ero megfeszítéssel is, — mint a legutóbbi időkben bebizonyult — többre nem mehetnének, mint visszanyomnák az életerőt az egyház szívébe, mely annál nagyobb rugekonysággal taszítná el magától a nyomasztó terhet, minél nagyobb nehezülne reá. Még eddig egyházunk önerejébeni bizalmát annyira el nem vesztette, hogy egy kis külnyomá's miatt kétségbe essék, vagy miként a megostorozott eb, hunyászkodva nyalja a maga vérével festett vesszőt. Ily ellenségek végromlással nem fenyegetnek. Hanem egyházunk beléletének itt ott feltűnő nyilatkozatai azok, melyek mint megannyi vészharangok zugnak az egyházra féltékenyek fülében. A nazarenismus. mely mint a fojtott tűz alattomban tovább harapózik és lassan emészti az egyházat; a túlzott szabadságra törekvés, mely egyes egyházakban a fejetlenség felé hajlik; s azon sajátságos tünemény , miszerint némely egyházak, most a midőn nem sokkal előbb töröltetett el a papmarasztás, mint a papi hivatal méltóságával meg nem egyező elavult szokás — követelék újra e jogot, hogy oly mérvben gyakorolhassák, a minőben soha sem gyakoroltatott, t. i. hogy elküldhessék papjaikat, mihelyt nem ú.íy cselekszik, mint ők óhajtanák, vagy mihelyt azt megunták, szóval, hogy ne csak a papok restauráljanak magok között, hanem a nép is még pedig ott, a hova ezt a restauratio legtüzesebb bajnokai sem hitték üdvösen alkalmazhatónak. Mert az kétségtelen, hogy ha behozatnék a restauratio, a megyék és kerületekben, hangosabban követelné e jogot magának a nép is,érezvén, hogy az csak felében van felállítva, azaz csak annyiban, a mennyiben a papok hiúsága követeli, a hol pedig már a népnek — saját nézete szerint hasznos lenne, ott felfüggesztetett. Az pedig mindenki előtt tudva van, hogyha ez a rendszer egészben fölállíttatnék, aligha volna pap, ki tiz évnél tovább maradhatna azon egyházban, a melyben fungál. Azonban nem célom az elnyugodott restauratiót felkölteni; hallottuk már, a mi jót mellette elmondani lehetett, ismerjük árnyoldalait is. Most a föntemlitett aggasztó tünemények okáról akarok hozzávetőleg szólani. E kórjelenségek okát egyik egy, másik másban liszi föltalálhatónak. — Azt mondják ugyanis: • protestantisrnusnak is mint mindennek van t fejlődési pontja, melyen elérte ne továbbját mt az érett gyümölcs lehull; vagy ennek is i ..ít a vén fának korhadt belsejében férgek táplálkoznak és végre ledöntik, szóval, a mostani kórjelek nem egyebek a korszellem munkájánál. Igenis igazuk van azoknak, kik ezt állítják, mindenre nézve a mi a* világon van és időre számított; csak az olyanra nézve nem, a minek az idő határt nem vethet, s a minek alapja ugy vettetetl; meg, hogy szakadatlan tökéletesülés által bői kinője magát az örökkévalóságba — s ffg^^S a protestantismus. Ha valamit ugy akaruními^pt^ 69 X^jgt^