Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-08-23 / 34. szám

fcadabb fejlődést anyaszentegyházunk, hanem más hitvallású keresztyén terstvéreink is ma már szelid türelemmel, részvéttel söl munkás szeretettel ölelik át protestáns keresztyén honfitársaikat. E vallásos fölvilágosúltságnak köszönhető már, hogy az utóbbi időben édes hazánk több népes városában önálló ref. egyházak keletkezének, p. Aradon, Baján, Szegeden, s legújabban az egervölgyi Phoenix kezd hamvaiból kiemelkedni. Mindezen egyházak nem csak saját maguk fölvirágozhatása szempontjából köték le az igaz protestáns hivő figyelmét, de rövid körültekintés után azonnal átláthatni, mi szerint e népes magyar városokban fölvirágozandó egyházak protestáns nézetből az egyetemes protestantismusra, — nemzeti tekintetben pedig annyira féltett nemzetiségünkre majdan áldáshozólag halnak ki. — Ha azért egy kisded falusi ref. egyház is, — mely helyzeténél fogva csak mint tényező nem pedig saját körén kivül ezrekre kiható — egyed tekintethetik — a protestantismus mérlegébe kellő nyomatékat vett: mily fontos szerep várakozik az emiitettem plánta egyházakra, — s igy mennyire szükséges, hogy a protestáns közönség e csecsemőket ápoló karjain ringassa s fölneveltetésökről atyai szeretettel gondoskodjék. Hogy pedig a nevezett egyházak közt Szeged legfontosabb s igy legkiválóbb figyelmet érdemel, mutogatnom szükségtelen. Szeged hazánk legnépesebb magyar városa, utána jön Debrecen. Azonban a két népes magyar város tös-gyökeres lakóit különböző szent Lászlók alatt látjuk összegyülekezni. Debrecen tornyain a protestantismus büszke lobogója leng, s a hivők ezrei imádattal tekintnek föl reá, — mert földi boldogságot s égi üdvét e szent jelvény alatt imádkozva reménylenek istentől. Szeged tornyait a hatalmas róm. kath. egyház szent zászlója ékesiti, — s a népek ezrei e szent zászló alatt imádkoznak istenökhöz. De ne gondoljátok atyámfiai ref. historsosink! hogy Szeged város polgárai azért hűtlen testvéreink volnának mert a jézusi hit ma már egyesíti őket velünk az igaz keresztyéni szere, tetben jól tudván hogy édes hazánk mint közanyánk szült ápolt, nevelt s táplál mindnyájunkat, s igy templomon kivül a társadalmi életben szivérzelmeink összeolvadnak, — s mint ugyanazon nemzetcsalád tagjai együtt örülünk, együtt sirunk a közhaza sorsa fölött, — együtt reménylünk, együtt munkálunk annak boldogságáért. Ezt tudva, ezt látva a jelenben, hogy ne feledném el a gyászos multat, melyben magyar ember magyar testvérétől vallási elfogultságból némi hidegséggel fordult el, söt nyilvánosan idegenséggel tekintettek egymásra; hogy ne telnék meg keblem örömérzettel hazánk vallásos fölvilágosultságát tanúsító ama magasztos jelenetnél, midőn különböző hitvallású magyar testvéreink szivei egymást ölelve összedobbanak. Hála jó Istenünknek! nemcsak türjük tehát már egymást — óh a türelem még hideg válaszfalat emel testvér s testvér közé — hanem valóban szeretjük is. S ha anynyit mondok, hogy a nagy Szegeden igy mnnkálkodik a jézusi szeretet protestáns és máshitvallásu honfitársaink szívében ; hogy itt nemcsak türjük egymást hanem szeretjük is: e néhány szóban ismertetését adtam plánta egyházunknak. Azonban ez igazi öröm fölhív engem, hogy egyházunkat a protestáns közönségnek részletesebben is bemutassam. A szegedi ref. egyház 1858-ik évi dec. 5-től mint felállíttatása napjától ötödik évét éli. Léteit adott ez egyháznak az egész magyarhoni protestáns közönség. Azonban a tiszántúli és dunamelléki helv. hitv. főt. egyházkerületből befolyt tetemesb segély kivételével, leginkább csak szegedi h. m. vásárhelyi, — makói és szentesi híveink tették le az alapot, némelyek 100, 200 frtnyi alapítványt is tevén e fontos missiói állomás létre hozására. Elsőben félévig egy fogadóban bérelt teremben tartottuk az isteni tiszteletét ; majd a begyült csekély alaphoz 300 osztr. frtnyi kölcsönyt vévén föl, örök áron vettünk egy cseréptetővel ellátott alkalmas házat 5253 osztr. frtért, melyben elég tágas imaház nyittatott meg híveink számára 1859. máj. 29-én. Ezen épületben van a lelkészlak is, — ugyan itt volt kezdetben egy kis szobában az iskola, a lelkész lévén a tanitó, mignem 1862-ik év tavaszán a tanitóság a lelkészségtől elkülönittetett, s jelenleg már állandó tanítója van az egyháznak. — Honnan e hirteleni előmenetel? ily rövid idő alatt annyira megerősödött e csecsemő egyház, hogy már saját lábain képes járni? Ó nem, — bizony nem birna még önerejére támaszkodva igazán rögös pályáján biztos lépéssel előre haladni. S hogy a protestáns közönség kellő pártolása hiányában nemcsak el nem bukott, de naponkint erősbült s Isten segedelmével reményt a jövőben : oka az, mert Szeged igaz keresztyéni érzületű városa gyámatyakint v£dszárnya alá vette s hűn ápolja e csecsemőt. Egyházunkban a lelkek száma jelenleg 435, mely létszám hirtelen változik, mivel sokan a melyik évben egyháztagok lettek, azon évben más helyre elköltöznek. Híveink nagyobb része az egész hazából itt letelepült szegény iparosokból s napszámosokból állván az egyház föntartására s lelkészi fizetés fedezésére szükséges évi összeget előteremteni még nem birják. Ezért örök hálára lett lekötelezettje e csecsemő egyház a h. m. vásárhelyi, makói, és szentesi egyházaknak s a tiszántúli helv. hitv. főt. egyházkerületnek azon nagybecsű áldozattételért, mi szerint az első években a lelkész fizetését egyházi pénztárukból fölajánlott Összeggel biztositák. Ezen egyháznak jövője van, de csak egyetemes részvét által szervezheti magát annyira, hogy biztos állást foglalhasson elkezdő időszakában; mert az csak évek multa után az egyház megszaporodtával leend kivihető, hogy a nemes város által adományozott 1080 • Ölnyi templom és iskola funduson hosszabb időkre számítandó falait fölépíthesse. Istennek hála! az imaház és lelkész lakul szolgáló ház árában 3000 osztrák forintnyi kölcsönyt az időnkint befolyt kegyes alapítványokból már letörlesztettük. — A lelkész fizetése pótlásául évenkint fizet a nemes város egyházunknak 300 osztr. forintot, ámde a lelkészi fizetéshez megkívántató másik 300 forintot; továbbá az egyház fentartására s közigazgatási költségekre szükségelt összeget mint emlitém szegény híveink egészen fe-