Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-08-23 / 34. szám

fenn magának,*) hogy a vizsgálódás eredményeit, az egyházban mint testületben maga az egyház emeli közérvényre.**) A „szellőztetés" egész két füzetében ugy látszik, hogy szerzőnek sejtelme sincs a protestáns szabad vizsgálódás valódi értelméről, s a római és prot. egyház között e tekintetben fönálló lényeges különbözőségről; különben tán nem irt volna ez elvbe ütköző annyi badarságot össze. A materialismusról és spiritualismusról irott magyarázat oly szörnyű összezavarása a koronkint e nevekkel jelzett tudományos irányoknak, hogyha szerző itt elkövetett tévedéseit registralni akarnám, majdnem az egészet le kellene irnom, s félszegségeinek kimutatása iveket töltene be. Csupán arra kérem legyen szíves megmagyarázni, mit tesz az, hogy ,,a materialismus hatványa a hylosoismus ? ( lap). Tudtomra a kettő között az a különbség van, hogy az egyik latin s a másik görög szó. A mit a theologiai materialismusról elmond, azzal nemhogy megcáfolná ellenfelét, hanem megfordítva neki szolgáltat igazságot. Ugyanis igaza van szerzőnek, hogy : verba valent usu, s a materialismus és spiritualismus szóval koronként a tudományban s éleiben felmerült egymástól különböző irányokat is jelelték. — Tehát ez elnevezéseket nem lehet magából a szó értelemből megérteni, s megítélni, hanem történeti értelmükből, az az, csak azt érthetjük alattuk, a mit tudományban és életben közhasználat szerint értenek. Es azután meg elismeri, hogy ezt az elnevezést ö sem tudja ugyan, hogy használták volna, s hogy a materialismust, más értelemben szokták venni mint a mit ő ért alatta; de lát a theologiában oly irányt, melynek jelelésére nem talál alkalmasabb szót mtnt a „corporalismus" de mivel az szokatlanabb mint a materialismus (melyet szinte nem hallott eddig használni) tehát a materialismus szó. És itt azután megmagyarázza, hogy rnit ért ö a theologiai materialismus alatt. És szerző ez állításaival szemközt kárhoztatja B. M-t. miért nem értette meg a „theól. materialismust" (mielőtt ö megmagyarázta :) Ez okoskodás gyengeségét, s ellenmondásait nem szükség a t. olvasó előtt kimutatnom. — Csak azt jegyzem meg reá, hogy a mit a corporalismusról, vagy theologiai materialismusról elmond, azok legtalálóbban illenek a testi föltámadásról szerzőnek elmondott nézeteire, — A spiritualismusról pedig annyi mindenfélét elmond, hogy nem vagyok képes a chaosból megérteni, mily értelemben mondja hát ő B. M. álláspontját spiritualismusnak ? Végül szerzőnek e tárgy körül levő roppant fogalom zavarának rövid kimutatásául idejegyzem a spiritualismus és theol. materialismus osztályozását: *) A 18-ik század nationalismusának egyik nagy hiánya, hogy az egyház e jogát nem vette figyelembe. A b i r á 1 ó. **) Ezen alapul épen a római és prot. theologiai tudomá. nyosság között levő legerősebb elvi különbség. s p i r-i t u a 1 i s t a 1. a naturalista, 2. a rationalista. 3. a mysticus, 4. az idealisticus pantheista, 5. a deista. A theol. materialismushoz tartozik: 1. a vastag, — vagy materialis pantheismus, 2. a naturalismus (ide is ? tehát ez olyan amphibium ?), 3. a túlzott supranaturalismus, 4. a betű orthodoxia, a rideg confessionalismus. Ethicus tekintetben pedig 1. fatalismus, 2. praedestínatianismus (bizony kisül hogy még Kálvin is materialista volt) és 3 a túlzó pietismus. Kik e dolgokat egy kissé ismerik, azok előtt fölösleges ez állitások véghetetlen gyarlóságait fejtegetni. IV. B. M. űr álláspontja az egyházban és a theologiai tudományban. Fölebb, ismertetésem második közleményében mondám, hogy a bírálatom alatti müberi sok oly fonák nézetet, s balitéletet találtam, melyek prot. theologiai irodalmunkban szó nélkül nem hagyhatók. Ez indok kötelezett legerősebben bíráló ismertetésem írására. — A prot. tudományosság szempontjából félszeg, s egyházunk alapelveivel össze nem férő nézeteknek egész raja zsong a következő IV és V. fejezetekben. És az ítészeinek annyival szigorúbb kötelessége a báránybőrt lerántani a belé bujt farkasokról, mivel az igaztalan elvek oly színben s oly szép phrasisokban vannak az olvasó elé áliitva, hogy a dolgok fenekére mélyebben nem tekintő, a csinos floskulusokon csak felszínesen átfutó olvasó előtt szerző több helytelen okoskodása még igaznak is látszik. Én nem mondom, hogy szerző szándékosan akarta a közönséget megcsalni, — vagy mint ő mondja B. M.-ról, hogy „van ügyessége! s az orthodoxia etiquettejeiben akarja a nem orthodox tanokat forgalomba hozni, s nekem jutott a kellemetlen tiszt azon etiquette takarójából kigöngyölgetni a neki meg nem felelő tartalmat" (71. 1.) Isten őrizz! Ily indiscretióval nem viseltetem iránta. Hanem csak azt állítom, hogy itteni okoskodása felszínes s gyökerében hibás nézeteken alapul. Holmi apró fonákságok egérfarkaival nem vesződve, csak a nagyobb horderejű botlások kijelölésére szorítkozom. Szerző B. M.-nak, az egyházbani álláspontját akarva bírálni, az egybefüggésböl kiszakítva idézi annak ez állítását, mely szerint: „egyéni véleményét impietásnak tartaná az egyház közmeggyözödésével szembe állítani: vallásos nézeteire nézve pedig csak akkor tud tökéletesen megnyugodni, ha bizton tudja hogy azok az egyház elveivel találkoznak, s azoknak nyilvános bevallása öt a hívek egyetemétől el nem szigeteli." — Szerző ez álláspontot ugy a polgári mint a vallási életben nagyon „vague situatio"nak tekinti. És arra meg nem tekintve, hogy B. M. a tájékozásban minő értelemben fejtette ki e nyilatkozatát, e kikapott phrasisról azután sok mindenfélét beszél. Azonban beszédeit maga a szerző nagyrészben értéktelenekké törpíti az által, hogy maga is beismeri, miszerint „Igaz hogy másoknak nézeteink s cselekvéseink felöli vélekedése ránk nézve érdektelen nem lehet" (60 1.) tehát tekintetbe