Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-08-23 / 34. szám

ártatlan homlokokról. Van nekem reménységem, hogy az igazakon nyert győzelmi kiáltásokat el fújja a szél meszszire, s megnyílik a menny a jog imája előtt!" Várady Gábor. KÖNYVISMERTETÉS. A keresztyén hit védelme a Krisztus feltámadása kérdésében ; vagyis : szellőztetése Ballagi Mór úr ,,Tájékozás"-ának. Irta Eiló Lajos nagy-kőrösi reform, lelkész. Első füzet 144 1. Második füzet 355 1. Mind a két füzet ára 1 frt 60 kr. o. é. (Folytatás.) III. Scholastica, Materialismus ésSpiritualismus. Az e fejezetben elmondottak a legtávolabbról sem tartoznak a ,,ker. hit védelmére" vagy a föltámadásra. Szerző e 25 lapon csak azért magyarázgatja és tanítgatja a publicumnak (vagy csak B. M.nak?) hogy mi a scholastica, a materialismus és spiritualismus, hogy elmondhassa, miszerint elébbi röpiratát helytelenül nevezte B. M. „a halottaiból föltámadt Scholastica legújabb termékének," s hogy ö jól használta a mat. és spir. elnevezést. Tehát az egészet csak pro domo sua. Nagyon kár volt. E célra egypár jegyzés is megtette volna a kellő szolgálatot, s mit e fejezetben F. űr megállhatót mond, nagyon bele fért volna »pár rövid jegyzésbe. — Ha szerző több fáradságot és gondot restelt szentelni a scholastica philosophia vagy theologia, s a materialismus és spiritualismus megértésére, kár volt e philosophia történeti oktatásba ereszkedni, mert a ki egy kicsit ismerős a gondolkozás, s illetőleg a philosophia történetében kifejlett ez irányokkal, az azt mondja rá: sí tacuisses, philosophus mansisses. *) A scholasticaról mit a 31 lap végétől a 33 lap végéig mond, meglehetősen találó, de mit erre mint felőle következőt a 33-dik lap végén mond, az a fölebbiekkel kiálló contradictio, s majdnem lehetetlenségnek látszik, hogy e két passus egy gondolkodó főből került ki. Itt azt mondja F. űr: az elmondottakból kitűnik, hogy a scholasticának sajátképi jelleme azon ferde irányban áll, mely a hit tárgyait a bölcsészet segélyével az értelem előtt is megfog hatovátenni, s a fogalmak szük keretébe beszorítani kívánja stb., — s tovább: a scholastica nem bibliai s történelmi alapokon áll, stb. A történetileg létezett scholasticával, s szerző fölebbi szavaival, mily ellenkező, értetlen beszédek ezek! A scholastica igaz, hogy a tudományban már leélt, túlhaladt irány, de oly irány, melyet a ker. polgárisodásban a gondolkodás kifejlődésének egyáltalán okos és szükséges volt megfutni. [A keresztyén művelődésnek egyik legfontosabb szolgálatot ép az által tette, mit benne F. úr ferde iránynak mond, t. i. hogy a vallás igazságait, az atyák philosophállásában kifejtett, s az egyház által dokmákká elfogadott tanfogalmakat a közértelem által fölfoghatókká igyekezett tenni, a hivők belátása előtt, azok igazságát tudományosan kimutatni. *) E példabeszédet kizárólagosan csak e fejezetben mondottakra vonatkozóul kérem értetni, és a világért nem akarom vele P. úr talantumáról vagy tudományos képzettségéről való ítéletemet fejezni ki. Ez oly tiszteletlenség s illetlen kíméletlenség volna F. úr iránt, minőt a ,,szellőztetésből épen tőle tanulhattam volna, ugyan, de irányában követni az illem és humanitásom nem engedi Bíráló. E célból a tanfogalmakat, az eszméket mindig analisalta, szét morzsolta és más oldalról ebben állt egyik nagy hiánya, hogy t. i.: a gondolkodásnak egyoldalúan csak a készen adott fogalmakat szétfejtő, túlnyomóan analytieai munkássága volt. Ez egyoldalúsága miatt, hogy t. i. túlnyomóan csak analisalt, és nem construalt, (mint F. úr. véli hogy a fogalmak szük keretébe képezte volna az igazságokat) nem igen bírt ujjat producalni. Micsoda beszéd ez^ hogy a scholastica a hit tárgyait a fogalmak szük keretébe akarta szorítani? Ezt tették uram az egyházi atyák és zsinatok a dogmák képzésénél. Hisz a dogma, az egyháznak a hit valamely tárgyáról formulázott határozott fogalma. És e kész megállapított fogalmakat analisalta a scholastica, s mintegy fölemészthetövé tette. A scholasticanak az volt nagy hiánya, azért volt benne a gondolkodás bornírt, szabadtalan, mert csak a megállapított fogalmakkal való foglalkozásra szorítkozott, tehát adott tartalomhoz volt kötve, és azon előre kitűzött céllal, hogy e fogalmakat kell igaznak bizonyítani. Ezért aljasult benne a tudomány az egyház ancillájává, s mihelyt épen a subtilis fejtegetések (az észnek mintegy gymnasticája) által az ész önálló szabad gondolkodásra erösült, s e jogát a tudományban az utolsó scholasticusok követelték is, ezzel már a tudomány túlhaladt a scholastica álláspontján. Az nagyon értetlen beszédje F. úrnak, hogy ö azért volna scholasticus, meit a bibliában megirt tényeket, a bibliából tudja. Hisz igy, minden historicus scholasticus volna, mert a történeti factumokat egyik sem az ujjából szopja, hanem kívülről, vagy valami könyvből, vagy az életből veszi. Hanem igenis jobban vádolhatja B. M. scholasticismussal azért, mert F. úr a t u do m á n y b a n ás nem minden elöföltéttől ment vizsgálódással jut ugyanazon eredményre s a tény olyatén fölfogására, mint a confessiokban megállapítva van, hanem előre fölteszi, hogy azon eredményre kell jutni, és a tudományban is azt követeli másoktól is, úgy hogy ha kit tudományos vizsgálódása a tudományban más eredményre vezet, mint a confessióban irva van, azt F. úr elitéli, s mint szellőztetésében nyilván kimondja, vele egy egyházban nem maradhat meg. Ez már azon vastag scholasticismus, mely a tudományt az egyház tekintélyének szolgálójává aljasitja. — A scholastica legvastagabb korában is szabad volt a vallás körben is a vizsgálódás (s épen igy szabad ma is a római egyház kebelében) de csak azon előre kitűzött föltét alatt, hogy a vizsgálódás eredménye egyező tartozik lenni az egyház által már egyszer elért eredményekkel különben szerzőre s müvére anathema, s a szerző lépjen ki az egyház köréből. A tudományos vizsgálódásnak semmi előleges föltétel által nem szabad korlátoltatni a nélkül, hogy a tudományos fejlődés el ne nyomassék. A tudományt ezen a római egyházban s a scholastikában levő önállótlan kiskorúságából emancipálta a protestantismus, az egyház a szabad vizsgálódást, bárminő eredményeivel, csupán azon jogot tartva