Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-08-16 / 33. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI EOLAI LAP SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ-hivatal: A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ: Helyben : házhozhordással félévre 3 frt. 50 lír., egész évre 7 forint — Vidéken: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 Hjkr. Az ürességbe jött lelkészi állomások betöltése körüli eljárásra vonatkozó terv, a szabad választás (vocatio) és az felsőség általi betöltés (promotio) összeházasítása alapjára fektetve: Litkei P. úr az 1858 évi „Prot. Egyházi Lap" 19-dik számában, a megürült lelkészi állomás újra betöltéséről pap választás jog c. alatt értekezvén, fontos három okot hoz fel, és fejt ki a teljesen szabad választás mellett; de szinte annyi, és épen oly fontos okokat sorol elő, melyek a korlátozott választást — szerintem az ürességbe jött lelkészi állomások egyh. felsőség általi betöltését — ajánlják. „Tehát — igy szól a különböző, mondhatnám, ellentétes okok elö sorolása után — szabadság, szeretet, haladás az egyik — rend, tekintély és méltányosság a másik oldalon, három-három ellen! Ki csudálja a győzedelem nélküli hosszas küzdelmet, mikor ilyen hatalmas eltagadhatatlan érdemű, s egymáshoz méltó ellenfelek vínak küzdtéren. „Melyiket dicsérjem ? melyiket gyalázzam ? -egyiket se birom. Az első a teremtő, a másik a megtartó erő, mindenik szent, mindenik kegyelettel tekintendő (szerintem ápolandó is) s a kellő határon túl terjengéstől mindenik megóvandó. Óhajtandó azért, hogy legyen szabadság is rend is, szeretet is tekintély is, haladás inger is, de azután méltányosság is, még pedig mindenik nagyobb mérvben, mint eddig tapasztaltatott az egyházi életben. De vájjon elérhető-e ez ? kisértsük meg." Midőn eddig olvassa az ember az értekezést, önkényt jő azon gondolatra, hogy értekező az ürességbe jött lelkészi állomások betöltése körüli két elvet — vocatio, promotio — összeházasítani akarja; de tovább olvasván, nem úgy találjuk; mert — amellett, hogy az egész értekezésben még csak nem is feltételeztetik olyan eset, a mikor helye lenne a felsőség általi betöltésnek — nem csak a legszélesebb alapra fektetett választást, de — felhozván a Gelei Katonaféle canonnak nova vocatiot emlegető cikkét, és a budai zsinat canonjavaslatának azon pontját, mely az animorum abalienatiot a lelkész változtatásra, mint helyes és érvényes okot emeli ki — a liberad i m i s s i o t is el fogadni; sőt ezt mondván: „ezeken alól állást nem vehetünk, vagy ha veszünk. azt sokáig meg nem tarthatjuk," pártolni is látszik; és osztán .: Hogy az egyházak ezen nagy szabadságát a lelkészek érdekének minden sérelme nélkül, sőt azoknak is előnyére keresztül lehet vinni: a lelkészek díjazására nézve az egyenlőség testvéri elvét elfogadandónak s életbe léptetendőnek véleményezi. Ha a lelkészek díjazására nézve az egyenlőséget kivihetőnek látnám: akkor a minden korlát nélküli szabad választásnak barátja volnék; mert tudom, hogy a díjazás egyenlősége megszüntetné a községeket erkölcstelenitő, a lelkészeket lealacsonyító korteskedést; sőt azon esetben kevés szavam lenne a libera dimissio ellen is; mert úgy vagyok meggyőződve , hogy a dijak egyenlősége felényivé; s ha e dij készpénzben lenne kiszolgáltatandó yiOO-nyire szálitaná le a lelkész és hallgatói között, a — jelen viszonyok mellett gyakori — súrlódásokat. De Minthogy a lelfc dijjak egyenlővé téleléfc távolról sem várhatni, annyival inkább nem, mert 65