Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-08-09 / 32. szám

történő változások fokozatos festése. Avagy Arany „Katalinójában nem mindig a belső festetik-e? nem mindig belülről kifejtve adatik-e elő a cselekmény ? Különösen pedig Byron „Chilloni fogoly"-ában külső cselekmény jóformán nincs is, csak a kedély világa adalik benne elő. — „Trencséni Csák" Szász Károlytól nem „rokon beszélyekböl fűzött koszorú," mint szerző mondja, hanem egy költői beszély, mint Vörösmarty „Kemény Simonu

-ja is. A hősköltemény bőven tárgyaltatik, s elég helyesen, majd legjobb minden költeményfaj közt s csak azon egyetlen okból,mert a hol különböztet szerző,jól különböztet. Azonban nem világos mit akar az alatt érteni szerző, hogy a hősköltemény hősiessége megkívánja „a nemzet által kezdett háború történetileg jogosultságát," mit alantabb igy fejt meg: „e háború pedig történetileg jogosított ugy lesz, ha magasabb elv és igazság küzd jogtalanság ellen, a szellemiebb polgárosultság a nyers vadság elllen." Hisz ekkor a „Niebelungen-Lied" el van esve, mert Kriemhild boszúja nem jogos alapon áll, midőn látogatni hivatja rokonait, s azokat csupán, hogy boszúját tölthesse, megöleti. Azt akarta tán szerző mondani, hogy az isteni végzés mellett még, melyből az eposz hőse tesz valamit, természetesen is indokoltnak kell lenni az eposz meséjének, mint például Aeneas isteni végzésből alapit birodalmat, de meg szüksége is van rá, mert hona elveszett. Azon állítás pedig, hogy lehet az eposz főhőse költött személy is, légből kapott, mivel arra sehol példa sincs sőt inkább mindig az egész nemzet köztudalmában századokig is fennmaradt emberek szoktak lenni az eposz főhősei, például csak nálunk Árpád, Zrínyi s volna még tárgyul Hunyadi János. Arról, hogy „Zrínyi a hatos és hatodfeles menő, négyes rimü versszakokat 4

használt semmit sem tudunk, hanem azt igen tudjuk, hogy négysoros alexandrint használt minden r

mérték nélkül, még sokszor ezt is megrontotta. Petőfi „János vitézbe nem víg hősköltemény, hanem kidolgozott népmese, a legtermészetesebb (s ugyanazért legjellemzőbb) előadással. Áttérek már a színi költészetre s sietek különben is hoszúra nyúlt töredékes jegyzeteimet bevégezni. A drámai költészet legnehezebb ága az összes szépirodalomnak, s Szabó K. munkájában ebben mégis aránylag legtöbb jót találunk, sőt mondhatni, egyes helyek kivételével, csaknem kifogástalan. Ennek oka ugy hiszszük abban rejlik, hogy osztályozni nem igen kell, mindössze is azon három nagy osztályt kell megkülönböztetni, a mit mindenki ismer t. i. a tragoediát, vígjátékot s a saját képeni drámát. A színmű személyeiről szólván, ellentétbe jön magával a szerző, midőn egyik helyt a drámai hősről mondja, hogy jelleme határozott legyen, másik helyt pedig, hogy a jellemváltozás nevezetes ok által indokoltassék, mert a határozott jellemben változás nem állhat elő, legalább olyan fejlődés nem, mint a milyennek a tragicai hős jellemében kell lenni, mert azt, midőn a fösvény egyszerre pazarol, jellemváltozásnak nem nevezhetjük, mert jelleme nem is változik, csak kedélye és elméje van roppant hányattatásban s igy egyik szélsőségből a másikba esik. Ilyen fejlődés van Macbeth jellemében, ki először nemes jellem, csakhogy nagyra vágyó s utoljára királygyilkos. „A magány beszéd élénk, indulatos" legyen mondja a szerző, mi azt is hozzá teszük, hogy jellemzetes legyen, mert az ember önmaga előtt jobban feltárja magát s valóban minden ember jelleméről tiszta tudomásunk, határozott ismeretünk, lehelne, ha gondolkozásában meglephetnök. Atragoediára nem levén észrevételünk, még a? vígjátéknál találunk egy kis visszásságot abban, hogy meghatározza, mely néposztály életéből lehet, a vigjáték tárgyát választani, pedig mindenki tudja, hogy a gyengeségektől, botlásoktól egy osztály sem mentes az emberek közt, tehát a polgári és alsóbb néposztály élete sem nyújthat több tárgyat a nevetségessé tételre, mint a fetsőbb osztály. Még a műszavakra egy pár szót s befejezzük töredékes észrevételeinket. Szabó K. műszavai szinte olyanok,, hogy csak a zavart növelik, mert nagy részük már divatból is kiment pl. a Greguss r e g é n c z e és r e g é 1 y e továbbá m o n d á 1 y j*a stb. stb. annyira, hogy maga a szerző sem használja, a ballada helyett a divatos irók a regedalt vették fel, melynek ismét nem tudjuk milyen hosszú élete lesz. A lángolat, zengzet, hangzatka stb szavak életre valóságát majd megmutatja az idö, mi csak azt jegyezzük meg, hogy szükségtelennek tartjuk olyan szavakra magyar szavakat teremleni, a melyek a világ minden nyelvén el vannak terjedve. S végre Szabó Károlynak azon kérdésére, irhat-e a nem költő kielégítő költészettant ? azt válaszoljuk, hogy a költői tehetség hiányával még irhát, de költői tanulmány nélkül semmi esetre ; és előszavában való bizonyítására magát még ezen müvével például fel nem hozhatja. Dömötör Jáno». BELFÖLD. GÖLNICZBÁNYA, jul. 24. Tegnapelőtt tartotta itt éviközgyűlését áz ág. hitv. tiszai kerület. A gyűlést Zsedényi Eduárd felügyelő nyitotta meg egy jeles beszéddel, melynek főbb pontjai következők: Az utolsó kerületi gyűlés óta lefolyt év örökségül hagyá a küzdést kevés győzelem és kevés öröm kíséretében, de hála hitünk meleg szózatának, egyházunk elvein és jogain csarbát ejteni nem engedtünk. Történlek dolgok, melyekről szólani ép oly nehéz, mint hallgatni, melyek sorvasztó nyavalya gyanánt évődnek vallásos életünkön és melyekről a takarót némileg levenni szükséges, hogy a kór elhataimazását gátolhassuk. Mult évi dec. 19-kén b. Prónay egyetemes felügyelő úr felszólítására az ág. hitv. magyar protestáns egyház négy felügyelője és superinlendense Ö Felségéhez járultak a pátens ürtigye alatt bujtatott súrlódások megszünletéseért. Legkegyelmesebben fogadtattak, királyi biztosok küldettek ki nyomozásra, ezek beadták jelentésüket, az eredményt várjuk. G4 *