Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-08-09 / 32. szám

„Ezen patentalis mozgalom gr. Thun a eoncordatum embere által, tulajdonkép a protestáns egyház törvényes szabadságának megszüntetésére tervezve és némely hierarchiai uralkodás után vágyó lelkész állal felkarolva, néhány ágost. hitv. egyházra mintegy eröszakoltatott, kik azonban nem sokára iszonyú tévedésüket észrevevén, áthatva a veszély érzetétől, az autonom egyházhoz visszatértek, egyedül a dunáninneni superintendentiában egynéhány egyház vált el törvényes superintendensétöl a pátens ürügye alatt, tulaj' donkép részint azért, mert az illető esperesek a pátens által biztosított évenkinti fizetésekről lemondani nem akartak, részint hogy a szláv propaganda hősei — különválva az autonom egyháztól — személyes érdekeiket előmozdíthassák. „Az 1860. május 15-én kelt legfelső kézirat után azt hivé kiki, hogy a vallásos buzgalom tiszta erős melege balitéleteket szétüzve, gátokat oszlatva, az egyházi békét helyre fogja állítani. Csalatkoztunk. A hydra újra felemelé fejét híveink rémitésére. Hlubokán, Liptó-Szent-Miklóson, az árvái esperességben a lelkészek újra berzenkedtek, s törvényesen választott superintendens Geduly űr ellen hamis vádakat koholván, a tudatlan nép hiszékenységével visszaéltek, hogy uralkodási vágyukat kielégíthessék. Bécsben pedig némely statusférfiakba azon hitet önteni törekedtek, hogy L

ök, mint a 48-ki törvények született ellenei, a reichsrathba is képesek követeket választani. Tehát vallásuk rovásán politikát űznek ! Én, kinek a 48-iki törvényekben foglalt központosítási rendszer iránti nézetei a haza előtt ismeretesek, épen azért legtöbb joggal mondhatom, hog7 ezen állításuk tisztán puszta ámítás. „Elhiszem, hogy Kuzmányi, Hodzsa, Húrban urak szívesen mennének a reichsrathba, de választók hiányoznak, kik akár őket, akár másokat oda szabadon megválasztanák. Épen ugy jártak a protestáns pátenssel. Oda fenn hirdették a pátenshez való általános ragaszkodást, és midőn a királyi biztos Liptó-Sz.-Miklóson a hívektől azt kérdezte: Patentalista, vagy autonom ? minden tag, egytől egyig — és ezt egész hitelességgel állithatom — azt feleié: mi nem akarjuk a pátenst, mi az autonom egyházhoz tartozunk, de 1500 tag közi 600 és egynéhány azt adá hozzá, hanem mi nem Gedulyt akarjuk superintendensnek, de Kuzrnányit; sőt maga Hodzsa úr azt feleié, hogy miután legfelsőbb helyen a pátens visszavétetett, ő sem ragaszkodik többé a pátens rendeleteihez, legújabban pedig Kuzmányi úr folyamodon, miszerint nem a pátens szerint rendezett egyházak is superintendentiájához csatoltassanak. Hallatlan vakmerőség, de igen szomorú, hogy ily vakmerőségre vetemedhetik! Gonosz ármány tehát e mozgalom rugója, nem ügy-, de személy-kérdés. A dunán-inneni superintendens és az egyházkerületi gyűlés újra meg újra kijelenték, hogy a superintendensi eskü, az egyesülés a reformátusokkal a magyarosodási törekvések iránt reájok fogott vádak hamisak és ezen, a legszigorúbb igazságszeretetnek félremagyarázliatlan kijelentése dacára, a rágalom és fondorkodás fulánkjai el nem tompultak, ai izgatás folyton foly, s minthogy az ész és vallásos szabadság törvényszéke előtt nem sikerült diadalt nyerniök, a tudatlanság előítéleteihez és szenvedélyeihez folyamodnak. Méltán kérdezhetjük eltévedt hitsorsosinkat: vájjon boldogabbak lesznek-e, ha nem a protestáns egyház, de néhány lelkész céljaira fognak neveltetni? boldogabbak, ha oly egyházat képeznek, mely eddig soha nem létezett, ha azoktól eltávoznak, kiket egy vallás, egy közös haza határi, egy históriai emlék és háromszázados együttlét kötött össze a vallásos nagy épület bevégzésére ? „Valóban mást parancsol az értelem hideg számolása, sőt fenntartásunk egyszerű ösztöne. A protestáns egyház lelki erejéből, a vallásos szabadságokért kiöntött vér gőzölgő homályából fel fog ezek felett is emelkedni ezen egyház geniusa, mely az itt-ott létező gyűlölséget megint kölcsönös édes szeretetté fogja átváltoztatni, és ha a jelen komoly képe a jövendő örömeit fedi el, ez ösztönül fog szolgálni azon akadályok legyőzésére, a melyek vallásos szabadságaink gyakorlata, különösen iskoláink előhaladása ellen minduntalan gödittetnek, és a melyeket türelem, állandóság és bátorság által leküzdeni feladatunk." Ezután következett Máday K. superintendens jelentése a kerület ügyeiről. A tanácskozás alá vett tárgyak közöl kiemelendő, hogy a róra. kath. ifjúság eltiltása a prot. tanodák látogatásától, a tanári s lelkészi pályára készülök segélyezésére az úgynevezett patentális összegből alapított ösztöndijak, az iskolai bizonyítványok és érettségi vizsgák ügyeiben leérkezett helytartótanácsi rendeletek iránt az egykázkerület továbbá is elébbi felirataiban kiíejtett, az 1790: 26. törvénycikknek megfelelő elvekhez ragaszkodik, de a feliratokat ismételni nem kívánja. Onagy. sajtó.) AZ ÉRMELLÉKI HELV. HITV. EGYHÁZMEGYE TAVASZI ÉS NYÁRI KÖZGYŰLÉSE SZÉKELYHIDON. Március 25-ki gyűlésünk szorosan ugymondalott egyházmegyei oldalát illető főbb pontjai im itt következők : 1. Még a mult év septemberi gyűlésünkben 35 szavazattal megválasztott h. k. sz. miklósi lelkész Borsos István úr eskületételével, a tanácsbirói testület kiegészítést nyert. 2. Alólirolt közfelkiáltás utján házi pénztárnokká lön, hogy mindeddig a pénztár átadására nézve semmi lépés nem tétetett: eléggé meg nem róvható vis inertiae. 3. Margittai lelkész t. Kassay Károly úrnak, ugyan csak margittai főgondnok Tőkés József ellen még mull év julius havában esperesli hivatalhoz beterjesztett vádpontjai megvizsgálására, ugyancsak mult év september 17-én kinevezett küldöttség jelentéséből kiderülvén, hogy még sem olyan fekete az ördög egészen milyennek festetik mit eléggé igazol azon körülmény is, hogy a kit a nép új évben fögondnokának újra megerősít, néhány hét múlva ismét főbírójának közakarattal elválaszt, nem lehet oly elvetemült ember, milyennek vádló vádirataiban rajzát adja; azonban főgondnok a vádak minden pontjai alúl mégis teljesen fel nem oldoztathatván, a baj, — mely szinte t. Kassay úr margittai lelkészségével egy idős — gyökeres or-