Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-08-09 / 32. szám

nyel! — És még e herculesi munka sem meríti ki intézetünk tanárainak tetterejét. — Folyó iratokban, szép irodalmi s más, heti s napi lapokban, gyakran találkozunk neveikkel. Egyik társunk, Zombori Gedö — lapot szerkesztett ez év folytán, melynek tartalmát, a szorgalmas és ildomos szerkesztőn kivül, szép részben a tanárok állították ki; egy részök, a fensöbb osztályú protestáns nőnöveldében is munkálkodott, — hogy a szent cél, minél rövidebb úton közelittethessék meg, — működött anélkül, hogy jutalmat várna, vagy fogadna el kedves foglalkozásáért. — Zombori Gedö tiszltárs, ugyan ez évben: „Fény és árny" cím alatt beszélyeket, — ezeken kivül Föld iratot nyomatott az itteni nőnövelde számára, mely tanykönyvül, már több helyen elfogadtatott,— Iíanizsay Zsigmond tiszttársunk beszélyei pedig most izzadnak a szatmári sajtóban. A fegyelem kezelésében, az emberi méltóságról senki meg nem feledkezik. — A tanítvány mindenikünkben atyahelyettest, jó barátot, édes testvért, szelid tanácsadót szeret és tisztel. — Mi nem hisszük amaz elkopott apophtegmát, mely szerint: ,,Isten fűbe fába adott gyógyeröt: azt, alkalmilag használni nem árt." — Doctor kézben nem! — mert tudja hogy és hol? kell beadni; — de t a n i l ó nál árt! — mert ö lelket ápol; a lélek táplálékát pedig a füleken szoktuk beadni! — Mi a keményebb testi fenyítéket, a küligazgatósághoz kértük át; — imaház lévén tanteremünk, melyben reggel és estve, Isten atyánktól segélyt kérünk, — s hálát adunk boldogító áldásaiért. — Tanosztályunkból, az undok piszkolódást, a neveletlenek fegyverét-, a hitvány gúnyolódást, az ódivatú térdepeltetést, az úgynevezett nyulJövetést és custóspálcát, végkép kizártuk, — mint becsületes, mivelt magyar emberekhez illetlen alávalóságokat: — ugyan azért növendékeink, — a potiore parte ducta consequentia — bánhatóknak, szelídeknek, törekvőknek méltán mondhatók; — nem növekszenek iskolánk gyalázatára; bár nem tagadhatjuk, hogy : az aranynak itt is van kevés salakja, mely roszabb körülmények közölt, botos praeceptorok közreműködése mellett, sokkal több fogna lenni. Az ember méltóságához illő fegyelem, nálunk elég kedves gyümölcsöt terem. — A szülék, azok iránt, kik érdemlik, s igy talán mindnyájunk iránt ? — szeretettel viseltetnek, — hálás szavakban nyilvánítják elismerésüket s tettekben szólaltatják meg jó hajlandóságukat, seregestül hozván kebelünkre szívok zálogait, édes gyermeküket, — A legközelebb eltűnt három év alatt szépen növekedett növendékeink létszáma; — az 186°/. isk. évben volt 108; — 186%-ben 128; — 186%-ik, és igy e jelen évben 148; — tehát mindenik évben 20-szal növekedett gymnásiumunk létszáma. Heti üléseiben a tanári kar, akkép intézi tanácskozásait, hogy: határzatai által, a növendékek soha meg nem szégyenittetnek, — a becsületesebbek gyűlölete tárgyaivá, nem aljasittatnak, gyalázat pelengérére nem állíttatnak; — mindig figyelem fordittatik a hibázó (nem bűnös) gyermek korára, házi neveltetésére, Jelkierejére és véralkalára,. mely utolsó nagy hatással, szinte bűvös néha* zsarnok hatalommal hat a szív s lélekre. A gyermeki gondolatlanságból s eszélytelenségböl vagy tehetlenségböl elkövetett vétségek csak szóval fenyíttetnek s tanácscsal kevésbittetnek; — dicsekedve mondhatjuk, miszerint alig fordult elő két eset ez év folytán, mely mellett a lélektan fegyverein kivül más eszközhöz volt kénytelen folyamodni, a hivatását értő tanári testüleL — Tudja és vallja azt testületünk mindenik tagja, hogy : pálcával, bottal, goromba erőszakkal csak szolga népet lehet nevelni; — mi pedig, szabadság imádó, szabad de nem féktelen lelkű, szeplőtlen erkölcsű apostolokat akarunk s fogunk időszakonkint kibocsátani Athenaeumunkból, hirdetni, miszerint: a tanodában, melyben szép Magyarországnak, hü polgárokat s jogvédőket képezünk és képzendünk, megszűnt a jajszó! — Mi nem tekintjük tanítványainkat, minden nap verőpadra vonható páriákul, — nem akarván magunkat lealjasitani a rabszolgák poroszlói közé, — mert tudjuk, hogy: ki szeretet nélkül jár el övéi között: az veszedelmet gyűjt önnön fejére, s bosszúálló elleneket toborz élete ellen épen azokból kiket hálára kell vala köteleznie. (Vége kör.) JELENTÉS. A sárospataki főiskola tápintézetébe, az 186% iskolai évre, a n. t. egyházkerületi küldöttség következő tanuló ifjakat vette fel: Ingyen ellátásban fognak részesülni: Lukács Dániel, Pósa Mihály, Makiári Miklós, Szántó Lajos, Gyarmati Sámuel, Kis Lajos, Jakab János, Borbély József, Söregi Márton, Váczi István, Bónis József, Kassai Ambrús, Ladányi Lajos, Biliczki János, Kovácsi Sándor. Szám feletti ingyenes : Vas Sámuel. Felszolgáló-ingyenesek: Váczi Sándor, Vályi László, Kovács Mihály, Pap Ferenc, Varga Antal, Dévai Béni, Kocsis József, Pásztor István, Kertész István, Virgai József, Hegyi György, Szabó János, Szél Sámuel, Horkai János, Szegő József, Szopó János. R a g á 1 y-K ubinyi tápintézeti alapítvány élvezésére kineveztetett: Horkai Ferenc. Gróf Pa 11a v icvini alapítványra : Fodor Lajos. Kóczán-Puki alapítványra: Puki Béla. Gróf A n dr ás s i-K e n d e ffi évi segélyben részesülnek: Kasza József, Császár Kálmán, Bálint Dezső. Komáromi József főiskolai algondnok évi ajánlatát élvezni fogja : Lenkei Lajos, Egy iskolai évi ellátásért 15 azaz tizenöt forintot fizetendn ek: Kaló Imre, Rotheridesz István, Kónya Károly, Kardos József, Vigvári András, Farkas Gyula, Miskolci Pá!, Balog Áron, Szabó Pál, Kis András, Likai Béla, Nagy Frigyes, Tóth Lajos, Léhner Béni, Kónya András, Bódog Tamás, Szőke Dávid, Batta György, Székely Károly, Rozgonyi József, Szórát János, Bene Lajos, Nádaskai Zsigmond, Kovács Zsigmond, Szabó József, Szegedi András, Marton József A. Dabasról, Nagy József Runyából,