Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-08-09 / 32. szám

Ardai László, Bárdos István. Számfeletti: Marikóvszki Pál. Egy évi ellátásért 30 azaz harminc forintot fognak fizetni: Nagy Bertalan, Nagy József Ugocsából, Szőke Sá­muel, Kardos Géza, Tóth Albert, Székely Kálmán, Császár Pál, Melko József, Csombók János, Kórán János, Hegedűs János, Gyarmati János, Bene János, Kostyó István, Molnár József, Borsos Endre, Nagy Elek, Réz József, Gyarmati József, Láczai Dániel, Benke Bertalan, Toldi Károly, Cso­már József, Páricst József, Csurgai Béla, Ruszkai Gyula, Ágoston Antal, Albert János, Hegvn;egi László, Fodor Bertalan, Kocsis András, Szilágyi Béla, Farkas Károly, Bé~ resi Elek. Számfelettiek: Kádár Gyula, Kádár Kál­mán, Nemes Gyula, Katona Kálmán, Uj György, Csengeri Jenő, Benedek Lajos, Toronyai József, Mészáros Miklós, Kis György Szilvásról. A Bernáth alapítványra t. Czelder Márton missio­narius úr fog ajánlani egy moldva-oláhországi ifjat. Sárospatak, julius 26. 1863. A n t a Ifi János. KÖNYVISMERTETÉS. A keresztyén hit védelme a Krisztus feltámadása kérdé­sében ; vagyis: szellőztetése Ballagi Mór úr „Tájékozassanak. Irta Filó Lajos nagy-körösi reform, lelkész. Első füzet 144 1. Második fü­zet 355 1. Mind a két füzet ára 1 frt 60 kr. o. é. (Folytatás.) Ha a fölebb kijelölt szempontokból kell megítélnünk a mü tudományos, s irodalmi becsét, sajnálattal kell kije­lentenünk, hogy a mily várakozásra jogosítottak föl iránta az előzmények; elolvasása után oly kellemetlen csalódás­sal tettük le kezünkből. Maga a szerző, igen helyesen, s fölebb nyilvánított nézetemmel teljesen egyértelműleg, mindjárt a második fe­jezetben (21.1.), igy tűzi ki a „saját képe ni vita­kérdést:" hogy Krisztus f ö 11 á in a d o t t-e testi­leg* u &y a ín int azt az írások előadják; vagy nem, a mint azt Schweizer, és utána S z. és T. állították? és hogy a Krisztus testi feltámadását tagadó theol. irány, kövesse akár S z. és T. akár B. M. úr, nem fo g-e egyhá­zunknak s v a 11 á s o s s á g u n k n a k ártalmára szolgálni, mint én arról meggyőződve ér­zem magamat? Tehát F.. úr szerint is az egész munka e probléma rendszeres, azaz tudományos megfejtése tartoznék lenni, s benne minden egyéb csak a főkérdésnek alárendelt mel­lékes dolog, melynek csak a fökérdéssel való egybefüggés­ben van jelentősége, vagy épen csak a B. M. és F. L. ura­kat illető személyes dolgok, a melyek meg pláne a mellék­kérdéseknél is alrendüebbek, s mellékesebbek. És ime a „ker. hit védelmében" egészen megfordítva találjuk. — A 355. lapra terjedő két füzetben, csak a má­sodik füzet vége felé (298-334.1.) alig 41 lapon van tü­zetesebben tárgyalva a maga a szerző által kitűzött „sa­játképi vitakérdés." A fökérdéssel egybefüggő mellékkér­dések is (VIII. A biblia hitelessége, s B. M. tudományos álláspontja, 197—276, - IX. csodák 286—293, — XI. confessio és államjogi viszony 334 — 551 1.). Csak a má­sodik füzetben, alig 114 lapon taglaltainak, ugy hogy az olvasóközönséget érdeklő vallásos eszmékről, a fönforgó ügy összes fő- és mellékkérdéseiröl az egész munkának csak egy harmada beszél.*) Es még itt sem találunk, gon­dolatot gondolatból következtető, nyomón járó rendsze­res kifejtést, s az állításoknak épen a rendszeres kifejtés­ből kivilágló bebizonyítását, a gondolatoknak a maguk he­lyén és egybefüggésükben való előadását. Hanem B. M.­nek a „Tájékozásból" kiszedett egyes nézetei fölött el­mondja F. űr tnind azt, mit arra olvasott, vagy mi csak eszébe jutott, anélkül hogy eszméit egy rendszeres egész­szé organisálta volna. Ezért az egész munkában gondolat menete sporadikus, szaggatott, s az egész mü nem egyéb, mint a „Tájékozásu ra gondolt, olvasott, és összeszedett nézeteinek rendetlen agregatuma. Ez az oka, hogy olva­sása fárasztó, nem birja az olvasó figyelmét, a tárgy élénk, érdekes evolutioja állal mind végig föntartani. Ezért hal­lottam már több olvasójától azt a megjegyzést, hogy mig a „Tájékozást" ha nézeteit nem oszthatták is, de oly érde­kes volt, hogy végig olvasása elölt alig birlák letenni, itt ellenkezőleg alig birnak egypár fejezetet egy húzóm­ban elolvasni. Természetesen, mert sok helyen a leg­különbözőbb íróktól Összehordott, vagy szerző által a legkülönbözőbb premissákból vont gondolatok nem ön­természetüknél fogva függnek egymással bensőleg össze, vagy folynak egymásból, hanem csak mecha­nice az iró tolla kötötte őket össze egy lapon, s az olvasónak is ilyen mechanice kell őkel összefűzni, ezért fáraszt. De ha a munkának majdnem csak egy harmada szóll a theologiai ügyről, hát a többi 200 lapon; tehát majd két harmadán miről beszél? kérdhetné az olvasó. E 200 lapon *) Erre ellenvethetné valaki, hogy hát a „Tájékozás­ban?" ott szinte esak a vége felé, a „kérdés eleje és veleje" cimü egy fejezetben tárgyaltalik a Krisztus föltámadása ? — Igenis, és ha a „Tájékozés" a Kr. föltá­madásáról irott rendszeres tudományos munka akarna lenni, abban is nagy hiba volna. A minthogy e hibát F. űr az első füzetben több helyen, p. u. 21 I. mégis rójja. Csak hogy ö mondhatatlanul mélyebben sülyedt azon hibába, mit ellenfelében nyiltan kárhoztat. De B. M. nem is a „szellemi föltámadás" védelmét tűzte ki sem cimül, sem sajátképi vitakérdésül, hanem a „theologia mezején" (mi igen tág), „tájékozást" akart nyújtani azon főbb eszmék iránt, melyeket F. úr röpiratában érintett. E különböző eszmékről tájékozó rövid röp­iratot irt, és nem igért egy themáról irandó két köte­tes tudományos munkát, mint F. úr. A két munka ten­dentiája között levő eme lényeges különbséget kérem a t. olvasó tartsa mindig szem előtt, ezt ugylátszik F. úr észre sem vette, ezért igen sok helyen műve a „Tájékozás" bár ellentétes de ügyetlen utánzásának látszik. A b i r á 11 ó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom