Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-07-12 / 28. szám

természetével bir; a törvényhozás az illető törvényben nyújtja a szerződés feltételeit, s az igénybevevő mint elfogadó szerződő fél jelenkezik. Ha már egyszer ez utóbbi a szerződés feltételeihez alkalmazkodva meghozza áldozatait az illető feltételek teljesítésével, — a másik fél — a törvényhozás, visszaveheti e amannak cserbenhagyása, úgy szólván kijátszása nélkül a folyamatban volt ügylet kikötményeit ? Határozottan, — nem! A magánjogi életből számtalan példákkal lehetne e kérdést a leghívebben illustrálni- Térjünk át azonban az imént világos példával constatirozott jogi maximának a fenforgó esethezi alkalmazására. 1860 —1861-ben a mint a jóhiszemüleg tekintett államéleti uj korszak bekövetkezett, a magyarhoni és erdélyi protestáns nagyobb tanintézetekben a jogi és politikai tudományok rendszeres előadása nyíltan hirdettetvén, pályaválasztók jelenkeztek, kik tényleg, a törvényileg meg nem határozott iskolai rendszerek alatt pályájuk folyamatába léptek. Jogérvényes sikerű leende-e pályafutás ? abban garantiroztatott, hogy maga az októberi diploma a magánjogi belállam szerkezetének teljes autonomiál biztosított; a inunicipalis életet, az igazságszolgáltatás organumait az 1847 előtti alakzatokban tényleg fölállitá, s később 1861-ben az orszb. értekezlet által az ügyvédség kérdése is, tehát a politikai pálya kérdése tisztán nemzeti szempontból a törvényhozásnak legtiszteletreméltóbb bölcsességével ugy oldatott meg, hogy ezen megoldásban a protestánsok is saját jogukat láták biztosítva lenni szemben az állammal. — Semmi aggályuk és kétségük nem lehetett tehát a protestáns jogi intézeteknek abban, hogy joghallgatóik a végsiker azon biztosságával futhatják elméleti pályájukat, mint bármely más intézet növendékei, mert a törvényhozás különbségeket nem tön, nem privilegizált, rendszereket nem alkotott, hanem általánosságban kimondá azt, hogy az ügyvédség elnyeréséhez következő feltételek kötvék: a) hogy az ügyvédjelölt a jogtudományok, különösen a hazai törvények tanulását kellőleg bevégezte; b) ezekből az elöszabott elméleti vizsgálatokat sikeresen kiállotta ; azontúl c) két, évi joggyakorlatot hitelesen kimutatni képes legyen ; végre ennek eltelte után d) az ügyvédi vizsgálatot a királyi tábla előtt sikerrel letegye. (Orsz. b. ért. VIII. 5. §.) Maga a gyakorlati élet is mutalá azonban eme bizonyosságot. Eme gyakorlati állásponton volt ugyanis a tek. kir. ítélő tábla is ; és alulírottnak több rendbeli tudomása szerint több oly egyénektől felvevé az ügyvédi vizsgát, kik 1862-ben Pápán és Sárospatakon végezék az elméleti folyamot, s a kik a gyakorlatot különböző minőségekben már előbb megszerzék s ezt hitelesen beigazolták. Sőt eme kiiqnöen jeles törvénytestület — mondhatni, — hogy egészen a közigazság s méltányosság azon niveau ján tartá magát ebbeli eljárásaiban, melyet az orszb. értekezés szóval és hallgatag törvényessé emelt. Ily körülmények között tehát, úgymint az octóberi diploma ujmutatása és különösen az orszb. értekezés félreismerhetlen intézkedése nyomán, a protestáns jogi intézetek mindazon növendékei, kik elméleti pályájukat már végezték, mind pedig azok, kik azt végező félben vannak, csak is az érintett törvények feltételeinek kötelező ereje alatt állanak; s az igazságosság legelfogulatlanabb álláspontjára téve magunkat, bátran kimondhatjuk, hogy reájuk nézve az újonnan kibocsátolt magas rendelet épen nem alkalmazható, mert ők a törvénynek pályaválasztásukkor létezett feltételeiből indultak ki; úgyszólván, ezen feltételek között szerződtek az állammal. Reájuk nézve tehát — szemben a legújabban kibocsátott magas rendelettel — az igazságosság egész szigorúságában áll az elv: lex ad praelerita trahi nequit. Sőt állani kellene ez elvnek még akkor is, ha az előbbi törvények kevésbé jól intézkedtek volna mint az ujak; mert a lépések, melyeket valamely törvény ébreszt az illető individuumoknál bizonyos célok elérésére, csak is azon feltételekre számítottak, mennyit a meglevő törvény igényelt. Egy uj törvény csak a jövendőre nézve bírhat hatálylyal, de azon tényeket, melyeket egy előbbi törvény idézett elő — nem szabályozhatja. Másként jogi igazságtalanság, jogi anomalia származik a dologból. Tóth P á p a y Soma. (B. M.) Mi részünkről sokkal több bizalmat helyezünk a magas kormány orgánumainak igazságszeretetébe, semhogy a multakra nézve legkisebb kétségünk is lehetne. A prot. egyház a törvény értelmében szervezte és tartja fen közép-és felső tanintézeteit s midőn hallatlan áldozatokkal és eró'feszitéssel azon van, hogy mind saját gyermekei, mind a közös haza érdekében azokat a kor kivánalrnihoz ugy idomítsa, hogy növendékei a haladás nemes versenyében becsülettel pályázhassanak: mind e törekvések az illető kormányközegek tudtával történnek, a mint hogy soha a prot. egyház a magas kormány felügye« leti jogának gyakorlása ellen kifogást nem tett, sőt azt mindig a legnagyobb tiszteletben tartotta s igy. föltéve de meg nem engedve, hogy történt volna valami mulasztás valahol : a magas kormányközegek kétségkívül nem fogják elmulasztani az illetőket arra komolyan figyelmeztetni és — a mennyiben egyházkerületeink részéről még nem történt volna a lehető visszaélések ellen szoros intézkedés ~ bizonyosan szent kötelességüknek ismerendik a jogos igényeknek minden tekintetben megfelelni; azokra nézve pedig, kik a szervezés átmeneti éveiben a tanfolyamot netalán hiányosan végezték, az illető hatóságok a szigorú vizsgák intézményében kezükben tartják az eszközt, hogy őket a hiányok kellő pótlására szoritsák, s ez a multakra né&ve tökéletesen elegendő.