Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-07-12 / 28. szám

gával elfoglalni; De ha erőszakoskodnának? az történhető veszedelmet távoztatván békességesen recedállyon a Templomiul és Engem azonnal Estaífetaliter minden Circumslantiákrul tudositson, hogy Militaris assistentiat és az érdemlett büntetéseket is azonnal exoperalhassam. Bizom mindezeket Adrninistrator Uramnak dexteritására és Relatióját elvárván maradok Kegyelmednek, Hatvan 8. Febr. 1771. köteles szolgája G. Grassalkovics Antal m. p. mely parancsolat következtében felhívta Rudnyánszki Adrninistrator az Egyházat írásban nyilatkozni; nyilatkozott is az, kijelentvén, hogy mindaddig mig királyi rendeletet nem mutatnak, át nem adják a templomot, ekkor aztán feles számú kir. jobbágyokat parancsoltak be, hogy erővel vegyék el a templomot, de a templom kőkerítésébe összegyűlt s felfegyverkezetl hívek ugy nyilatkoztak, hogy a z eröszakot erőszakkal verik vissza, és a templomot vérök ontásával is megoltalmazzák! Ezt hallván a kincstári jobbágyok, szétoszlottak minden zenebona nélkül. (Folyt, köv.) ISKOLAÜGY. Az ügyvédséget szabályozó legújabb rendelet értelmezése, protestáns jogi intézeteink növendékei érdekében. Az országgyülésileg elfogadott és királyilag szentesitett prszágbirói értek. VIII. szakasza 3, 4, 5. §-aiban, részint a mult idők viszonyainak tekintetbevételével, részint magának a tárgy jelentőségének jogszerűen kezelt méltatásával egy oly jogélethü igazság nyert kifejezést, mely szerte a hazában csak a közelégültséggel találkozhatott. Eme törvényszabályok, a midőn egyrészről a volt osztrák rendszer által befojtott jog forrását nyiták fel azok számára, kik 1848 előtt nyertek ügyvédi jogosítványt, — a magyar törvények e tekintetbeni jogfolytonosságának érvényét állapiták meg ; másrészről a midőn általánosságban kimondák ott, hogy „mind az, ki az elméleti jogpálya folyamot bevégezte, s ezenkívül két évi joggyakorlatot kimutatni képes — az ügyvédség elnyerésére jogosított, — a belautonomia teljességének elvéből indullak ki. — Valóban, azt hivők ekkor, hogy az alkotmányosságnak egy uj aerája következik, melyben legalább magánjogi autonomicus életünk gyarapodásnak örvendhet. Ezen közös hit és bizodalom volt az, mi alapul szolgált azon intézkedéseknek, melyeket több oly tanintézetek tőnek, melyek a volt osztrák rendszer korában nyilvánossággal — bár önakaratulag — nem birván, — a jogi tudományokat nem is kezelhetek. Ezen intézkedésekre jól emlékezhetünk; a midőn 1860-ban a sárospataki, később a debreceni, eperjesi, pápai, kecskeméti stb. tanintézetekben jogi tanszékek alapíttattak. Eme autonomicus intézkedések, melyek úgy az egyes tanintézeteknek, mint az illető egyházkerületeknek, valamint egyes nagylelkű alapitványozóknak nagyszerű áldozatokba kerültek, lehetetlen, hogy a midőn egész nyilvánossággal vitettek végbe, a magas kormány figyelmét kikerülhették volna. És mégis a magas kormány eme nagy áldozatokkal járó intézkedéseket hallgatólag helybenhagyá. Helybenhagyá, mert jól tudá azt, hogy az 179°/! törvényhozás a protestánsoknak azon jogalapot adá, melyről korlátolni nem lehete többé őket abban, hogy tanintézeteiket ne csak közvetlen az egyháznak, hanem a jogi és politikai tudományok rendszeres tanításával, magának a nemzetnek is iskoláivá tegyék. Félszázadon keresztül élvezték e jogot a protestáns iskolák : s a nemzetnek nem egy két jogtudóst, nem egy két politikai nagyságra vergődött férfiút adtak, — sőt egy ezek közül — a sárospataki — oly közelismerésre, oly tekintélyre emelkedett, hogy az egész országból s a kapcsolt részekből is, mint valamely nymbussal környezett külföldi akadémiára az ifjúságnak nagy serege tódult. (Kövi alatt.) — Az octóberi diploma, majd ismét az orszb. ért. által nyújtott jogosítvány alapján tehát a protestáns iskolák újból élvezheték azon jogot, hogy a jogi és politikai tudományokat azon joghalálylyal, azon effectualitással kezelhessék, melyre e tekintetben minden jogi intézet számit, t. i. hogy a politikai pálya jogérvényes kiinduló pontjai legyenek. Eme körülményhez képest, az ujdon felnyillott normális jogélet reményében a már érintett protestáns intézetekben, ismét kisebb és nagyobb számmal szegődtek az ifjak azon pályához, mely eddig előttük az akadályok sok nemeivel voll — ha be nem zárva is — mindenesetre elnehezítve. Valóban méltó kérdés támadhat most, a midőn a Iegujabbi magas rendelet folytán ismét statusvizsgák vannak megállapítva, hogy azon számos ifjakra nézve, kik az orszb. ért. VIII. szakaszában foglalt törvényszabályok feltétele mellett léptek a protestáns jogi intézetekben e pályára, és részint már végeztek, részint ez időtájban végeznek, — bir e jogi kötelező erővel az újonnan kibocsátott magas rendelet ? Közönségesen ismert jogelvekben van erre a felelet ,,Lex ad praeterita trahi nequit;" „A törvények csak azon időtől kezdve köteleznek, a mint kihirdettek. (Kari Salomo Zachariá vierzig Bücher vom Staate 20-tes Buch 22 S.) Világosítsuk e kérdést példával. Ha például az álladalmi polgárság joga bizonyos feltételekhez van kötve, és az illetők e jogot maguk számára megszerzendők, a feltételeket teljesilő félben vannak, vagy már a fellételeknek egy részét tényleg teljesiték is, — bir e ekkor egy ujonhozott e részbeni törvény, a vagy birhat e oly visszaható erővel, hogy azok is kik magukat az előbbi törvényfeltételekhez szabva, ezeket már tényleg nagyrészben teljesiték, az ujabb törvény jogi hatálya alá essenek? Valóban, jogi igazságtalanság, s ügy szólván erőszak nélkül „igent" e kérdésre nem mondhatunk. Minden jogosítvány, a hozzákötött feltételekkel együtt, az e részben törvény és igénybevevő között a szerződések