Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-07-12 / 28. szám

honore recepimus in hec verba. Mathias dei gracia Rex hungarie ele." Hány áldozár s minő renddel következett a mondott Péter után mintegy 50 évig, nem tudjuk, de nincs is rá szükségünk, elég annyit tudnunk, hogy a templom „Szent Erzsébelh temploma'- volt. Nagyobb érdekű söt illetőleg sarkpontja a dolognak- a templom és jószág kezünkbe kerülése, mely történt 340 évvel ezelőtt 1523-ban, mit bizonyit a templomban, képrámában üveg alatt levő ezen vers: Már kétszáz esztendő s harmadiknak fele Az idő jártával lassanként eltele Miolta e templom birtokunkba kele Sokszor vig napja volt, többször komor tele. Ezer-hatszáz-harmincz-nyolczba hogy irának Volt oily buzgósága Gróf Bethlen Istvánnak Hogy költsége által megujjitlatának Ebbe mindenek, mert romlásba vajának: Azolta száz-harmincz-öt esztendő mula, Sok viszontságok közt ez is megavula, De már szennyeiből ismét megujula, A mellyért bánatunk örömre fordula. Köszönnyük ezt Isten után Királyunknak, Mária-Thrésia kegyes Asszonyunknak, Mellyért edgyik része ez imádságunknak : Tartsd meg Isten Otet nekünk s Országunknak. Az Ausztriai Ház legfőbb ékessége Légyen édes hazánk tartós erőssége, Kebelébe vagyon mennyi Ertz Herczege Uralkodásoknak ne szakadjon vége. 1773. Ha tehát 1773 előtt 250 évvel birtokunkba kele a templom, látni való hogy 1523-ban történt, nem pedig 1556-ban, mint bizonyos jegyzésben találtam. A szellemdűs Luther 1517-ben merészen széthordván a Wiklef és Husz kezében meggyúlt — az övében pedig lángra gyúlt fáklyát, — a világosság után epedő testvér Magyar- és Erdély honiak is örömmel fogadták, s nagy lélekkel, bátorsággal és kitüréssel folytatiák, terjesztették a Némethonból beszivárgott reformaliot. Tudjuk s tartozott tiszteletben tarljuk annak dicső magyar bajnokait; kik közül — mert legközelebbről érdekel — kiemelem Huszli Lovász Tamást, ki mint utolsó PJebanus egész egyházával áttért a ref. vallásra s velők együtt a jószág is kezünkbe jutott; melly időiül fogva több mint 200 évig háboritatlan birtokában volt az egyház, t. i. 1752-ig, mig ugyanis 19 év hijján Márainaros megye Erdélyhez tartozott, s annak dicső Fejedelmei (mind megannyi első rendű csillagai ref. vallásfelekezetnek) országoltak s nevezett jobbágyokat több nagy szabadalmakkal, kiváltságokkal megajándékozták ; ugyan is 1. Bethlen Gábor Fejedelem Óvári György huszti Prédikátor törekedésére, az adó alól kivenni parancsolja nevezett jobbágyokat. Gyula fehérvárt 1616-ik évben kelt leiralában. 2. Gróf Bethlen István Hunyad és Mármaros V.megyék örökös főispánja, a római Császár b, t. tanácsosa és Erdély kormányzója, Margitai Péter huszti Predik. a magyar országi Ekklézsiák Püspöke — kérésére, minthogy Ö Felsége Il-ik Ferdinánd a huszti egyház jobbágyait kegyelmesen eximálta az adóból és minden szedővedőbö1, igy az katonák tartásátul is eximalta, Gróf Bethlen István is megparancsolta tehát a mármarosi tisztviselőknek, hogy a mondott jobbágyok minden terhek alól feloldoztassanak. Kiadatott Visk városában 1629. Mart. 8-án. 3.1. Rákóczy György erdélyi Fejedelem, Sélyei István huszti Préd. előadására, minden terehviseléstől és adózástól felmentette őket. Kiadatott Ónod várában 1644. Dec. 29. 4. Ugyanezt tette Lónyai Anna fejedelem aszszony Tóthralusi István huszti főprédikátor közbenjárására. Kiadatott Huszt várában Aug. 27. 1661. 5. Nem különben Apafy Mihály Fejedelem kiveszi őket minden rovás alól (kivévén a Török Császáradóját.) Kiadatott Gyulafehérvárit Mart. 8. 1670. 6. Bethlen Miklós erdélyi Cancellar, Maramaros megye főispánja és a huszti vár főkapitánya, Huszti Lovász Sámuel relatiója következtében, a római császár hadai adóján kivül minden rovás alol kiveszi a nevezett jobbágyokat- Kiadatott Szigeten 1692. 30-ik. Igy vannak ezek a leleszi Convent által 1783-ban kiadott hiteles másolatban. Az illy szabadalmakkal ellátott Joli >gyoknak és Templomnak háborítatlan birtokában volt a laszti ref. egyház 1752-ig tehát 19 évig Máramarosnak Magyarországhozi csatoltatása után. A midőn próbák kezdettek tétetni a r. katholikusok által, elsőben ugyancsak a templomnak maguk kezére kerítése végett, mint ez a legrégibb anyakönyvünkben látható, illyen szavakkal: „NB. DeTemplo. Anno 1752 die vero 31-rna Jan. Hoífenmayer Provisor és Fiscalis Langer Antal disposiliójából in absentia L. M. a várbeli Capellanus sub sibi adjuncto Patre Franciscano Szöllösiensi a templom kullsát kivánták, hogy azlnzsinér hadnagy, megmérné, holott elakarták venni, de nagy szégyennel tértek vissza."*) Majd későbben 1771-ben Gróf Grassalkovics Antal Camerae Praeses — Rudnyánszky Farkas szigeti Administratornak meghagyja, hogy a templom a Kalvinista lakosoktól elvétessék és helyette a most is meglevő Magtár (Magasinum) adassék Oratóriumnak. ,,Hogyha penig — igy végződik a parancsolat — az Harangok iránt valamely kérdés támadna ? „és valamely más móddal az kérdés nem superallalhatnék ? az Harangokat is nekiek meghagya, sőt akár az Oratórium tetein, akár mellette Haranglábokat is építtessen számokra. Hogy ha penig akaratoskodnának (kit nem reménylek, mert magok romlását és veszedelmét Rima Szombatiak példájából által láthatlyák) igyekezzék ugyan Administrator uram akarattyok ellen is maga hatalmassá*) 1762-ben illyen jegyzés van : Mind az orosz pap inquisitiója mind a mi processussunk abban maradott, mi pediglen per Consiliar. et Administrat. Camerae aulicae Reg. Siephan Kruspér Confirmaltattunk, az oroszok pedig inhabeallaltanak.