Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-06-21 / 25. szám

godni, mig az őket megillető teljes jog és önállóság nekik nem adatik. Egyik jelensége az időknek, hogy Bennigsen, Németország egysége s dicsőségének, valamint a hannoveri nép szent jogainak ez egyik legélesb látású s ingatlan jellemű bajnoka, nem csak részt vett a cellei értekezletben, de egyhangúlag annak alelnökévé választatott. Elég világos jele az annak, hogy a függőben levő egyházi kérdéseknek mély jelentősége, s rendkivüli hordereje mélyebb belátásu államférfiak által mindinkább méltányoltatik, — s hogy azon meggyőződés mindinkább általánossá lesz, miszerint a német nép bajait csak ugy lehet gyökeresen orvosolni, ha az a vallási, egyházi s erkölcsi téren felszabadittatik. Bennigsen feladatát jelesen megoldá; figyelmezteté az értekezlet tagjait, hogy ovakodjanak az egyházi ügyeket politikaiakkal összeelegyitni, — hogy ovakodjanak más fegyverekkel, mint egyedül csak az igazság s felvilágosultság fegyvereivel küzdeni; felhivá az értekezletet, hogy igyekezzék ez a községek s az egyházkormány organumai közt békét eszközölni, bár a békét ne minden áron óhajtsák, hanem csak az olyat, mely az evangyéliom alapján s a reformátorok magasztos alapelvein köttethetik. Egyik jelensége az időknek, hogy e nagy népessegü s fórészt u. n. laikusokból álló cellei értekezlet a legnagyobb higgadtsággal, mérsékletséggel s ünnepies méltósággal tanácskozott s határozott az elibe adott felettébb fontos ügyek, indítványok felett. Azon sokszor feltüntetett rémkép, melyszerint teljes anarchia következnék be elmulhatlanul, mihelyt a világi elemnek az egyházi téren több hatóság s önállás engedtetik, egy ily tény előtt szét oszlik. — Ugy szeretnek napjainkban egyházi ,,é r e 11 e n s é g r ő 1" [beszélni. Éretlenek igenis sok tekintetben a lelkészek, kik koruknak s gyülekezeteiknek valódi szükségeit nem fogják fel, a tudományt s ennek eredményeit megvetik, kik hiveik többségétől szeretetlenül, bizalmatlanul elfordulnak, kik a mult századok rozsdás fegyvereit keresgetik elő, ezekkel reménylve a jelenkor szellemét leküzdhetni. — Éretlennek kell tartanunk az oly egyházkormányzati eljárást, mely kiválólag az állam rendőri hatalmára s az egyházi hitvallási iratok jogi érvenyére támaszkodva, a gyülekezetek hitálláspontjára, a theologia tudományos fejletségére megvetéssel tekint és azon csak nem világosan kijelentett előfeltételből indul ki, hogj a közelebbi két század alatti fejlődés csak a tévelyt s romlást mozditá elő, s hogy az igazság szelleme csak a hitvallásszerű orthodoxiában lelhető. — Ellenben az oly gyülekezetek felöl, melyek — — mint a Cellében képviseltek is — az élő kegyesség szellemét a tudományos s erkölcsi haladás utáni őszinte törekvéssel párositják, melyek kívánságaikban oly mérsékeltek s méltányosak, — indítványaikban oly megfontolok, — az ily gyülekezetek felöl az egyházi éretségi bizonyítványt jó lelkiismerettel ki merjük állítani. Méltók ezek arra, hogy egyházi ügyeiket magok rendezzék, s magokat önmagok igazgassák; csak ne csüggedjenek, bármennyi akadályt rak is utjokba a politikai értetlenség s papi uralomvágy. A mit ők óhajtanak, s mi után ők törekesznek, az jogos és méltányos, és szilárd kitartás mellett el kell a kitűzött célhoz jutniok. Egyik jelensége az időknek, hogy a cellei értekezleten a göttingai theologiai facultásnak egy tagja sem voltjelen, hogy azok, kiknek különösen feladatuk lett volna a mozgalmat, ha túlcsapó lett volna, csillapítani és mérsékelt folyampartok közé visszavezérelni, célszerűnek látták gyanakodásaik s aggodalmaikkal távol szemlélők maradni. Egy ily fontos egyházi testületnek ily általános érdekű szellemi mozgalom körül tanúsított tétlensége, egy jel arra, hogy mai időben nem lehet büntetlenül határozatlan állásponton maradni, s hogy minden közvetítési frázis a meglett tények komolysága előtt jelentőségét teljesen elveszíti, s hogy minden igaz keblű ember egész erővel, határozottsággal kell hogy egyik vagy másik oldalra álljon. De annál örvendetesebb hogy Redepenning egyházi tanácsnok, a göttingai theol. kar egykori tagja, és Ewald, az ó testamentomi theologiának az államegyetemben nagyhírű képviselője, ez értekezleten jelen voltak. És kivált ez utóbbi különös érdemet szerzett magának Cellében pár érdekes beszéde, némileg indítványa által. 0 jelesen felhivá a gyűlés figyelmét azon összefüggésre, mely a hannoveri államegyház s az egész németországi evangelikus egyház közt létezik, felemlité