Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-06-21 / 25. szám

azon közösséget, melyben egykor minden német államegyház egymással volt, — fel, hogy menynyire gyümölcstelen s minden eredmény nélküliek voltak mind azon látszólagos kísérletek, melyek ujabban a nemzeti-egyházi egyesülés érdekében kivált az „eisenaclii egyházi c o n f e r e n t i a" által tétettek, mely eisenachi conferentiák — mondja Ewald — sokkal több békétlenséget, pusztító zavart okoztak némely államegyházban, mint maradandó hasznot. Végül nyomós, döntő okokkal kimutatá, hogy egy, az összes német evangelikús államegyházak küldötteiből alakulandó egyetemes zsinat mennyire szükséges. Egyik jelensége az időknek, hogy az u n. gyülekezeti elv — azaz azon ép úgy evangyéliomi, mint protestáns gondolat, miszerint sem az államot sem a papságot nemilleti az egyház feletti gyámjog, hanem a gyülekezet mint egyház kell hogy magamagát igazgassa, egész Németországon mindinkább nagyobb hódításokat tesz; — hogy bajor Pfalc, habár nem egészen az óhajtott s teljesen keresztülvitt módon, de mégis egyházképviseleti rendszerével ez elv alapján szervezé közelebb magát; hogy a hesszeni nagyhercegségi államegyház épen most készül e célhoz közeledni; hogy a hesszeni választó fejedelemségben ilyféle szervezését az egyháznak csak a legkedvezőtlenebb politikai viszonyok s a szabadelvű egyházi pártnak egyenetlensége gátolják. — A jelenkor összes egyházi törekvései feltartóztathatlanul oda irányozvák, miszerint az egyházi élet súlypontja a gyülekezetbe tetessék át, és egy mély érzelem súgja, hogy a keresztyénségnek gyökerei és ágai száradásnak indulnának, ha azok a gyülekezetből, mint alapból, friss nedvet s uj erőt nem szívnának. Egyik jelensége az időknek, hogy az u. n. eisenachi vagy német evangelikús egyházi conferentia*) a közelebbi pünkösdi napok alatt öszszeül anélkül — mint sokan félnek — hogy tagjainak csak sejtelmök is volna azon szellemről, *) Az eisenachi conferentia 1852-ben ült össze, és azóta évenkint, majd minden második évben összeül a németországi protest. fejedelmek küldötteiből oly célból, hogy a cultus, alkotmány, s fegyelem ügyében Németország minden protest. fejedelme által követendő elvek, irányokra nézve javaslatot készítsen. F. mely jelenleg a mi német evangel. protestáns egyházunk felett lebeg, s anélkül hogy csak távolról is gondolnának arra, hogy a német evangelikús népnek a keresztyén hitben s szeretetben leendő egyesítésére vonatkozó óhajtásait kielégítsék. Ezelőtt pár évvel egy szabadszellemü lapban az eisenachi conferentia magasztalására közzétett cikk panaszkép emliti fel, hogy az szabadabban s erélyesebben nem mozoghat, nem működhetik. Mi ellenben örvendünk hogy ezen conferentia fejében és tagjaiban annyira korlátolva van. Mert nem is lehet képzelni, hogy egy ily gyűlés egy valódi szabad s népies alapelvekre helyezett német-protestáns nemzeti egyház előállítása érdekében, legkevesebbet is tehessen? Hiszen ez a német nemzettel, s a német evangel. tartománygyülekezetekkel semmi élő összeköttetésben nincs; ez nem a német protestáns népet képviseli, hanem egyedül az államfejedelmi egyházi kormányt, és az ez által, az evangelikús tartományegyházak hozzájárulása nélkül felállított egyházi hatóságokat. Az eisenachi conferentia csak consistorialis értekezlet, annak egyházi politikája nem egyéb, mint a consistorium politikája, annak látköre egy a hagyományos egyházi bürokratia látkörével, annak célpontja nem lehet egyéb, mint a hagyományos államegyházi elkülönzést, széttagolást—ha mindjárt az egyesítés színe alatt is,—továbbra is megtartani, és ennek folytán a német protestáns egyház gyülekezeti szabadságának és önállóságának kifejlődését akadályozni. A baj gyökere nem egyes személyekben, hanem azon intézményben keresendő. A consistorialis kormányok képviselőitől nem várunk s nem várhatunk semmit a német protest. egyháznak népegyházzá átalakítása érdekében; csak magából a német nép kebeléből állhat elő oly alakú egyházi alkotmány s kormány, mely az ő óhajai, szükségei és reményei irányában igazságos leend. Azért nem „értetlenség" az, ha az egyház nyilvános lelkiismerete a német protestantismus ily látszólagos képviseltetése ellen kikél, sőt inkább igenis ép s ritkán félrevezethető érzéke ez a népnek, mely a consistorialis-egyháziasságtól sem világi, sem örök üdvére nézve nem sok boldogitót reményi, s mely az egyetemes papság protestáns alapelvét egyszer már valódi értelmében akarja venni. 49*