Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-06-14 / 24. szám

vényt ne nyerhessen. S midőn ezen ép oly régi, mint valóban legszentebb joggyakorlatáról s ennek végrehajtásáról van szó, jól meg kell különböztetnünk az irányadó intézkedéseket azon rendszabályoktól, melyek a választás szabadságának minden jogos egyénre kiterjedő biztosítását célozzák. Irányadás mindenesetre a választás szabadságát kisebb s nagyobb mértékben korlátozó kijelölés (candidatio), melynek szűkkeblű s elfogult kezelése nem általánosan, de egynémelyek által, sziilé azon visszahatást, mely a választási szabadság nyomást nem törő elvéből keletkezett. Mindenkor elmaradt pedig e visszahatás, valahányszor csak a kijelölés oly ildomosán tétetett, hogy abban a választó nép hajlamai méltányos tekintetbe s köteles figyelembe vétettek. Úgyde a statútum, melynek eltörlését immár korszerű indítvány követeli, gyakran tette lehetlenné a néphajlam érvényesítését az által hogy a nép szeretete s ragaszkodása által felkarolt helybeli helyettes vagy segédlelkész még csak kijelölésbe sem jöhetett. És ily esetben aztán nem egyszer emelkedett fel a törvénynek és törvényes szokásnak ellenszegülni látszó visszahatás, mely mig egyfelől a közigazgatás tekintélyét támadá meg, másfelől a törvény szigorú és köteles végrehajtásának következményei, a kívánságoktól elütött egyházak kebelében oly erkölcsmételyező egyenetlenséget és viszályokat szültek, melyeknek kedélyölő keserűségétől végre is az elválasztott lelkész csak véletlen helyváltozás vagy halál által szabadulhatott meg. Ily események szemlélete, mely magát az administratiót is keserűséggel tölté el, alkalmul szolgáit arra, hogy az egyházkerület által az egyházmegyék ajánlatai folytán s gyakran ezek hiányában is kivételes esetek állapíttattak meg, melyek, például kitűnő tanbizonyitványok vagy külföldi egyetemek látogatásai, fölmenték a helybeli helyettes vagy segédlelkészt a ki nem jelölés statutumi szigorától. S noha az ily kivételes esetek ritkiták az egyenetlenségek számát; de a mint e kivételes intézkedések ismétlődtek és szaporodtak, több -több aggodalommal győződött meg minden gondolkodó fo arról, hogy mennél számosabbak a törvény mindenkit egyelőn kötelező szigora alól a kivételek, annál inkább gyöngül maga a törvény s annak tisztelete. Tarthatlan levén tehát a statutum, az abból következő gyakori ellenmondások és anomaliák elkerülése végett kívánatosnak látszott annak eltörlése, mi által csak azon szabadság nyert, mely a protestáns egyházalkotmány lételének egyedüli s életadó levegője. Megismerjük, s nem is akarjuk tagadni, miszerint e statutum eltörlése által nem egy érdemreljes s kedvezőtlen véletlenből mostoha körülmények közé jutott lelkész fog háttérben maradni ; azt sem tagadjuk, hogy a helybeli helyettes és segédlelkészek, kivált ha még tüzes szónokok is, száz és száz mód és alkalommal bírnak arra, hogy a népet magok részére hódítsák; de mindezek a nagy világ szokott versenyében még nem oly calamitások, hogy miattok a választás szabadsága, mely egy a protestáns hitelvvel, szenvedjen sérelmet vagy épen áldozatul essék. Azt is igen jól tudjuk, hogy a valódi érdem szerénységgel jár, mely minden zajt és csillogást kerülni szokott és hogy épen ez által fosztatik meg gyakran annak alkalmától, miszerint észrevétessék s méltányosan jutalmaztassák; de végre is meggyőződésünk az, hogy a valódi lelki nagyság, érdem és képesség, melynek sugárai a szerénység lombárnyalataiból is kitörnek, elvégre is meg fog kerestetni s meg is találtatik, mihelyt a nemesebb érdekeket egy vagy más mellőzésből nem egyszer sebző kijelölés nélküli szabad választás fog érvényre emelkedni s megszüntetnek minden ürügyei és okai a visszahatásnak, melynek épen a nem kedvező kijelölés miatti dac okozta leggyakrabban keletkezését és mérgességét. Választási szabadságot óhajtunk tehát minden körülmények között, tekintetbe vételével mindazáltal oly rendszabályok szükségének, melyek ne a szabadság megszorítására, hanem a visszaélések lehetlenitésére célozzanak. Mert a szabadság is vétkes, és sem a polgári sem az egyházi életben meg nem engedhető szabadossággá s igy magát a legszebb jogot veszélyeztető cselekvénynyé válik, mihelyt annak gyakorlása visszaéléssel van összekötve s épen