Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-06-14 / 24. szám

azért különös.figyelmet s tiszteletet érdemel azon ovatosság, mely a dunántúli li. h. egyházkerület fentebbi végzését indokolja. Pest, május 31. 186o. Beöthy Zsigmond. ISKOLAÜGY. KÖZLEMÉNYEK A FOGARASI (ERDÉLY) REF. ISKOLA KÖRÉBŐL. (Vége.) Én ennek okát abban találom, hogy az illetők nem fogták föl iskolánk magas hivatasát, homályba borult előttük a cél, mely a dicső elődök szemei előtt oly tisztán állott. Az iskola egészen megvetett állapotra jutott. A tanítónak a napszámosnál csekélyebb fizetés mellett oly bizonytalan, oly ingatag volt existentiája, hogy ma nem volt bizonyos benne, hogy vájjon holnap, mint hitvány szolgát nem üzik-e el. Hogy ily korlátolt helyzetben a tanitó mit sem lendithetett az iskola emelésén — könnyű belátni. — A tanitó, légyen az bár mi névvel nevezendő tanitó, csak akkor mutathat föl valódi sikert, ha'biztositva van jövője, ha szilárd földön áll s a lehető legszélesebb körben mozog — ha a szükségtől nem ostromoltatik oly igazság, melyet semmi fényes okoskodás sarkából ki nem forgathat. Jelenleg annyiban javult a tanitók állása, hogy állandósítva vannak. A mi iskolánk szellemi oldalát illeti, iskolai jegyzökönyvünkből világosan kitűnik, hogy itt a felső osztályokat már régóta évről-évre többnyire 3 — 5 tanuló ha látogatta, és ma sem igen dicsekedhetünk többel. Fiiskolánkban a tanulók létszáma rendesen 60 körül jár. Ebből legfeljebb 10 — 12. ha végzi évenkint a felsőbb osztályokat; a többi tnaig is egy kevés gépies olvasás és Írással hagyja ide az iskolát. Ez is orvoslás, még pedig lelkiismeretes orvoslás után kiállt. Valameddig minden lehető erkölcsi —• s ha ez nem fog — más szigorúbb kényszer is, igénybe nem vétetik a rendes és pontos iskoláztatás foganatba vételére nézve, addig a legidvesebb intézkedés s a tanitó legbuzgóbb törekvése mellett is — az iskola rendeltetése céljától távol marad. Jelenleg 4 osztályú iskolánkban a tanitás nagy részben az erdélyi ev. ref. iskolák rendezésére közelebbről kiadott szervezeti javaslat értelmében foly; de ezzel nálunk a korigényeinek koránt sincs elég téve; itt egy felső nemzeti Iskola életszükséggé kezd válni. Mostoha helyzetünknél fogva még a váló pereket is nagyrészt az űgy nevezett népből választolt tanácsbirák kezelik. Egyházunk, helyzeténél fogva tetemes és fontos ügykezelésre lévén hivatva, az ügyvezetőknek állásukhoz mért fejlettséggel kell birniok; és annyi különböző elem közölt csak is az értelmi erő tarthat fen. Nekünk itt nem gymnasiumra van szükségünk, s nem is ipariskolára, hanem egy 8. osztályú nemzeti felső elemi iskolára, s ha ezt jelenlegi erőnk meg nem birná, külsegély által is létesítendő volna, miután ügyünk közös nemzeti ügygyé vált. Addig is, mig ez megalakulhatna, oda kellene törekedni, hogy iskolánk a jelenlegi tanerőkkel hat osztályúvá nöjje ki magát. De mindezek mellett talán legsürgetősebb szükség: egy felső leányiskola felállítása — legalább leánynövelésünk eddigi állapotában egy percig sem maradhat. Csak egy leánytanitónöre volna szükség, és a tanitók s rendes lelkész közremunkálásával fel lehetne állítani a felső leányiskolát, mig más épülhetne — tanteremül olt van az egész hónapszámra üresen kongó consistorialis nagy terem. Egyházunknak van annyi reális vagyona, hogy ha jól kezeltetik, minden névvel nevezendő költségét fedezhetni belőle. Ezenkívül van 24,000 mondjad huszonnégy ezer ezüst forint aetiv tökéje készpénzben. Nagyítás nélkül: közjövedelmi tökéje összesen 60,000 mondjad hatvanezer ezüst frt körül jár. Csak becsületes lelkiismeretes kezelés, és takarékos gazdálkodás : s van bőven, miből a korigényelte szükségek fedeztethetnek. Itt, valamint ezelőtt, ugy még ma is minden elsőbb, mint az iskola. Hogy mennyiben van itt a súly iskolánkra fektetve; eléggé mutatja az, hogy a közelebbi két évben egyházunk esetleges költsége : 6 mondjad hat ezer pengő forint körül jár, és ebből sokat mondok, hogyha 300 ezüst forint iskolánk emelésére fordíttatott; ez is inkább a szükségesek mellöztével nagy részt szükség felettiekre. Mindenki előtt, ki a közelebbről történt fogaraai eseményeket figyelemmel kisérte, tudva van: hogy itt nemzetiségünk fenmaradása — mennyire életkérdés hazánkra, sőt az öszszes civilisatióra nézve. Nemzetiségünket és protestáns vallásunkat rsak is egy jól rendezett iskola mentheti meg a haláltól. Ma^aisubb hivatása összes anyaszentegyházunkban egynek sincs, mint egyházunknak. Egy erős véd bástyája ez nemzetiségünknek és protestáns vallásunknak. Egyen-egyen mindnyájunk számára — kiket a sors ide praedestinált — egy-egy nevezetes őrhely van kijelelve, a hol szüntelen ébren kell lenni : erös akarat és öszszevetett vállakkal küzdeni egyházunk mellett. Ki akár szenyes önérdekből, akár indolentiából viszszavonul, s nem kél fel ott, a hol egyházunk ügye, java kívánja, nemzeti bűnt követ el. „Addig őrködjünk, mig nappal van, mert eljö az éjszaka, és nem őrködhetünk." Vigyázzunk; ,,nehogy az atyáknak álnokságai meglátogattassanak a fiukban harmad és negyed íziglen." Ennyit ez úttal elmondani — kötelességemnek tartottam. László Zsigmond, ev. ref. iskolaigazgató, és rendes segédlelkész.