Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-01-18 / 3. szám

van 5 rendes és egy rendkívüli tanár. A folyó tanévben előadatnak: dogmatica theologia, ó és új szövetségi exegesis, egyházi történelem, az apostoli atyák magyarázata, apologetica, liomile­tica, pastoralis theologia, zsidó nyelv, homiléti­kai gyakorlatok, nem kevésbbé a kar kiküldött választmánya előtt — devant un jury de la fa­culté — a szent szónoklatban tartott nyilvános gya­korlatok ; végre bevezetés az ó szövetségbe a rend­kívüli tanár által. — A fö'iskola egészen az állam kormánya és felügyelete alatt áll. S mivel a Ge­nevában uralkodó teljes vallási szabadságnál fogva az államegyháztól elszakadott és attól füg­getlen reformált szabad egyház is van ott, ez is bir egy theólogiai tanodát, melynél a hires Merle d'Aubigné alkalmazva van. A fenemlitett, kivált a reformatio századjában európai hirü s igen lá­togatott akadémia azért is említést érdemel itt, mivel hazánkkal hosszabb ideig némi kapcsolat­ban volt. Azonkívül, hogy magyar református papok és tanárok a genevai fő egyház- és isko­lával vallásos ügyekre vonatkozó barátságos le­velezésben állottak, a régibb időkben számos ma­gyarországi és erdélyi reform, theologus iíjak ta­nultak ezen akadémiában, több ily nevek p. o. Péczeli József, Bodola Sámuel, Fodor Gerzson, találtatnak annak nevendékei albumában, s e szellemi összeköttetés Geneva s a magyar refor­mata egyház és iskola között egészen a 18-dik század végén kitört francia forradalmig fen­állott. E főiskolának 1558-ban bevégzett jelenlegi épületében van a köz használatra nyitva álló ne­vezetes városi könyvtár, mely régi és ritka köny­vek, incunabulák, valamint kéziratok gazdag és igen becses gyűjteménye mellett, Calvinra vonat­kozó több emléket is foglal magában. Ott van több schweizi s más reformátorok között — egy­korú képe, mely előtt nem egyszer a tisztelet és kegyelet érzésével állottam, sőt hajoltam meg. Komor és hajthatatlan kedélyét ki lehet olvasni arcvonásaiból, de ezek épen oly hűn ábrázolják az őtet nagy munkájában vezérlő szilárd, az igazságért rendithetetlen erővel és bátorsággal küzdő, valódi régi római jellemét is, a feltételé­ben állhatatos férfit, ki Horác-ként: Si fractus illabatur orbis, Impavidum ferient ruinae. Az emiitett könyvtár a 16-dik század pol­gári, irodalmi és egyházi történelmére vonatkozó számos nagybecsű kéziratokat bir és őriz, melyek között Calvin, Beza s más azon korbeli jeles fér­fiak levelezése különösen emlitést érdemel. Cal­vinnak több autographumán, mintegy 2020 még ki nem nyomtatott szent beszédén kivül, ott találta­tik 1528-tól 1564-ig nyúló, mindössze 394 darabot tevő levelezése hét kötetben, a 8-dik a hozzá csak nem egész Európából, különösen pedig Francia­országból küldött leveleket foglalja magában. Ez utolsó országban mint szeretett honában az evangyéliomi tant terjeszteni, annak követői szá­mát szaporitni különösen szivén feküdt, s e célra volt, mint számos levelei bizonyítják, buzgó s lankadatlan munkássága kiválólag irányozva. Érdekes e részben különösen íebr» 20-ka 1546-ban, tehát még I. Ferenc francia király életében tiszttársa Farelhez irt levele, melyben azon idő eseményei közt a francia reformátusok üldözte­téséről is szólván, többek között irja: „Curia Pa­risiensis nunc incendiis cum Christo bellum ge­rit." Keformatori figyelme és buzgósága Olaszor­szágra is kiterjedet't. Nem lehet megilletődés nél­kül ugyancsak Farelhez novemb. l-jén 1554-ben irt levelét, olvasni melyben a ferrarai hercegnének a katholikus egyházba visszatérését keserű han­gon igy panaszolja: „De Ducissa Ferrariensitris­tisnuncius ac certiorquam v ellem; minis etprob­ris victam cecidisse. Quid dicam, nisi rarum in proceribus esse constantiae exemplum.'*) — *) A genevai könyvtár kézirati gyűjteményében, különö­sen nagy becscsel bir az úgynevezett „Correspon­dance ecclésiastique" nyolc szekrénybén, különösen a francia reformatiora vonatkozó legfontosabb okle­velekkel. Ezek között van: „llecueil des Synodes na­tionaux de Francé" tehát a Franciaországban tartott minden nemzeti református zsinatok végzéseit, me­lyek közt az első Párisban május 25-kén 1559-ben, az utolsó Loudun-ban nov. 10-én 1059. gyűlt össze* Igen érdekesek a nantes-i edictumot illető darabok is; „Piéces relatives a l'Edit de Nantes." Itt le­het látni , — büszkén mondom, hogy kezemben volt, — e vallási törvéuy eredeti példányát: „Edict de Nantes, tel qu il a été arresté au dict Nantes le 24 April 1598 — et Articles secrets de Nantes, tels qu'ils ont été arrestés an dict Nantes le dernier avril 1598"; ide tartozik IV. Henrik király­nak pergamenre irt, s ez edictum végrehajtását pa­rancsoló levele: „Lettre de Henri IV. l'execuporu-5*

Next

/
Oldalképek
Tartalom