Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-01-18 / 3. szám

Calvin leveleit összeszedte Bonnet és azokat két darabban Genevában kiadta. Említést érdemel a Calvin kisebb munkáinak gyűjteménye is, — Recueil des opuscules de Calvin" a „Bibliothéque de Genéve" cimű folyóiratban. Voltam még Genevában a Calvin nevével kapcsolatban álló gyász-helyen, — a város régi részén feljiil esö úgynevezett Champel magaslaton, hol spanyol orvos Servet Mihály „Christianismi Restitutio"* eimü és a sz. háromság hitágazata ellen irányzott könyvéért.*) oktober 27. 1553. elevenen megégetett, még pedig mint tudva van , Calvin jóváhagyása, sőt némileg unszolása folytán. Szorongatott kebellel közeledtem e vérmezőhez, hol végrehajtatott azon autodafé, mi a nagy reformátor emlékezetére el nem tagadható homályt vet, s tisztelői keblében fájdalmas érzést kelt fel. Egy genevai jó ismerősem tion de l'edit de Nantes 1599." s. a. t. Azon század ismertetése végett errilitein meg a következő kéziratot is: „Moyens de détruire l'hérésie en Francé, sans force, sans artifice, sans peine, sans allarmes" 4-o mely tehát előadja az eretnekségnek Franciaországból „erőszak, mesterség, büntetés és lárma nélkül" kiirtására vezető eszközüket. A munka ajánlva van január 1-én 1678-ban XIV. Lajos francia királynak (hét évvel a nantesi edictum visszahuzása elölt; szerzője volt egy carmelita barát, „le R. P. Athanase de St. Charles, Religieux Carme reformé de Touraine" ki dicsekedve emliti azon eszközök kitűnő sikerét, s az általa megtérített 330 eretneket névszerint elősorolja. A mondott eszközök a következők: 1., Megtiltani a catholikusoknak a vallás változtatást. 2., Megengedni a tudós vitaprédikátoroknak — aux savants controversistes, — az úgynevezett reformata vallású betegek látogatását. 3Tizennégy év előtt is elfogadni a hitmegtagadásokat. (A recevoir les abjurations avant quatorze ans.) 4., A hitöket megtagadóknak pénzt adni. 5., Megtiltani a protestáns könyvek nyomtatását. *.) A könyv egész cime: Christ;

anismi restitntio, tolius Ecclesiae apostolicae ad sua limina vocatio, in integrum restituta cognitioni Dei, í'idei Christi, justificationis nostrae, regeneratione baptismi et coenae domini manducationis. Restituto denique nobis regno coelesti Babilonis impiae captivitate soluta, et Antichristo cum suis penitus destructo. — Nyomatott Yienne városban 1553-ban. Az utolsó lap elején olvasható : M. S. V. (Michael Servetus Villanovanus.) Ez eredeti kiadás (utánnyomás van több) a legritkább könyv : abból csak 2 példány létezik; egy a bécsi, másik a párisi csász. könyvtárokban: ez utolsó példányon lehet látni, hogy tűzből ragadták ki. társaságában mentem oda, a hely azonban, hol a máglya, mint hiszik, állott, ma annyiban nem látható, mivel épen oda egy uj sor házat épített ek mintha ezzel azon század vallásos fanatismusa e színhelyét a látni vágyás előtt betakarni akarták volna. Calvin életében, kérdésen kivül, e gyásztörténet, s kivált azon kérdés felderítésé — mennyiben lehessen azt neki tulajdonitni; mi része volt a nagy reformátornak e véres Ítélet végrehajtásában? főhelyet foglal el, s minden arra tartozó adatok és körülmények különös érdekkel birnak. Nem teszek azért tán Révész urnák kedvetlen dolgot, ha egy ez eseményre vonatkozó legújabb munkára figyelmeztetem. Épen akkor, midőn Genevában mulattam, jelent meg e következő könyv: „Les martyrs de la libre pensée. Cours public professé dans la salle du grand Conseil de Genéve, par Jules Bar ni, professeur á l'académie de Genéve. Genéve. 1862. 8. — Barni tanár úr, mint könyvének cime mutatja, a szabad gondolat vértanúi felől, kik között elsőnek Socratest tevé, Genevában nyilvános felolvasásokat tartott s tiz leckét képező dolgozatát sajtó utján közrebocsátotta. Ebben a 6 és 7. felolvasás, vagy lecke Servet Mihályra s a rajta elkövetett igaztalan s véres Ítéletre vonatkozik. Barni úr értekezése tagadhatatlanul nagy érdekkel bir, azon perre tartozó adatok összeállításában sok olvasottságot tanusit, de Írásában a „sine ira et studio" elvet nem követi, s a részrehajlatlan, minden mellék-tekintetet gondosan kerülő igazságot nem tartja szeme előtt, mert nem kis elfogultsággal és szenvedélylyel, sőt lehet mondani egy kis hiu gőggel irt munkájában világosan elárulja törekvését, hogy a nagy reformátor emlékezetét sárral dobálja, s a véráldozatot, ugy szólva, kizárólag Calvin bűnének bizonyítsa be, kiről nem átallja irni, hogy Servet feladója és hóhéra volt, — „dont il fut le dénonciateur et le bourreau," — oly szívtelen, mint igazságtalan és alaptalan Ítélet. Nem akarok e kérdésre nézve érdemleges vitatkozásba bocsátkozni, — azt Révész úr nálamnál bizonyosan jobban teljesitendi, — de nem mellőzhetem arra vonatkozó pár rövid észrevételt tenni. Azt hogy Servetot Calvin adta fel, vagy árulta el a lyoni inquisitionak, egy Genevában tartózkodó francia menekültnek Lyonban lévő rokonához intézett