Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1863-06-07 / 23. szám
jék, — és különösen pedig az illiciti coloris ruhaneműek mint egyházi szónokot nem illetik meg" — s továbbá a komolyságnak leginkább megfelelő egyszerű fekete öltöny az, mely egyházi szónokainkat megilleti.'4 Ha csak ennyi eredményhez volna is szerencsés felszólalásom jutni, mennyit az ellenemben felemelt toll is követel, ismétlem, könynyebben capitulálhatnék — az általam ajánlott egyenruha féle viselettel. Mely óhajtásra, elhiheti érdemes ellenfelem, hogy egynémely szélsö'ségek tapasztalása vezetett egyedül, — úgy látván, hogy még is nem egészen tanácsos kinek kinek egyedül belátására bizni külseje meghatározását, mert nem minden ember bir egyenlően helyes fogalommal és érzéssel helyzete iránt, miről utóvégre nem is tehet, s ha nem mindenki bir, az irányadást helyesnek sőt szükségesnek látom. Mért? — — mert az ember oly gyarló valami, hogy ha megszokott formái, legyenek azok anyagi vagy legyenek szellemi téren, indokolatlanul változtattatnak , megütközik rajta — vagy még erösebb kitétellel élve — megbotránykozik. Legyünk elnézők, legyünk kíméletesek és gyengédek e, ha ugy tetszik, gyarlóság ellenében; a gyermekkorban megszokott formákon kegyelettel s makacsul csügg a lélek s nem tarthatom tactikusnak azt, ki e formákat fontos ok nélkül lerontja vagy csak változtatja is. Ha gyengeségnek látszik, hogy egy a művelt osztályhoz tartozó kitűnőbb egyéniség azt nyilvánítja, hogy mióta a pap a „mi atyánkat" igy kezdi, hogy „atyánk4 4 — elhagyván a századok által megszentelt mi szócskát, nem tud oly buzgón imádkozni mint az előtt, s lelke erősen megbotránykozik ez ujjitás miatt — én elnéző vagyok e gyengeség iránt, miben a gyermekkor óta megszokott formáhozi ragaszkodás nyilvánul, s ha elismerem is gyarlóságnak, de gyarlóságnak tartom viszont az ilyszerű ujjitást is bár mennyire indokoltassék is a magyar nyelv szabályaival, mihelyt a hivek részéről megütközés tárgya lehet. Igy vagyunk sok más külső formákkal is, melyekhez hozzá szoktunk, mellyeknek Zia az ész bonckése alá vesszük, helyes alapja nincs — s mégis nehezen nélkülözzük. Igy vagyunk például a fekete szinnel is, melyet papjainkon megszoktunk. Pedig utóvégre e fekete szin, ama hosszú talár a papi ruha is, csak külsőség! — Mi köze a szellemnek a ruhával? — mi köze a külsőséggel általában ? r En szoros összeköttetést látok ugyan a szellem s azon formák között, melyekben és mellyek közt az nyilvánul, de bele képzelve magamat azok okoskodásába, kik a protestantismusból minden külsőséget kiirtani szeretnének: csodálom, hogy ha a fekete szinhez csakugyan — mint látom — ragaszkodnak, mért türelmetlenek az egy lépéssel odább mozdulók irányában, vagy ha már a külsőségnek consequens ellenei, akkor mért deferalnak mégis a fekete szilinek. Avagy elfogulatlanul , előítélet nélkül nézve a dolgot, nem lehet e az Istent pitykés dolmányban, veres nadrágban, sarkantyús csizmában, huszárosán kifent bajuszszal is ép oly buzgón imádni tisztelni, mint sötét hosszú talárban; nem beszélhet e ép oly okosan, ép oly lélekhez szólván, bár mely pap bármely tarka barka öltözetben is; és még is megbotránkoznánk ugy e, ha ilyen formán lépne föl pap a cathedraba, sőt Tóth Pápai úr szerint, még a közéletben is megütközés köve fogna lenni — pedig elvontan véve nincs igazunk •— ez a dísztelen külsejü pap sokkal inkább pap lehet buzgalmával, erkölcsi életéről Ítélve, mint ama taláros, áhítatos arcot vágó férfiú, ki előtt a papi szent hivatal nem egyébb keresetnél, mesterségnél. És mégis, ha szerepét az utóbbi következetesen jól játsza — a többség, a tömeg szemei előtt ez utóbbi lesz a nyertes; mért? mert a külsőség rabjai vagyunk bizonyos fokig, még azok is, kik felülemelkedettebbeknek hinnők magunkat, és e bajból nem is gyógyít ki bennünket bár ki demonstratiója, a közérzület — a megszokott formák ellenében, e bajból csak-az fogna bennünket ki bontakoztatni, ki oly szemüveggel ajándékozna meg, mellynek segélyével a szivek és vesék mélyébe láthatnánk, hogy a valódi aranyat a hamistól megkülönböztetni tudnánk. Ebből én csak is azt a corollariumot húzom ki, hogy bár mennyire tiszta aranynak
