Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-06-07 / 23. szám

érezze is magát valaki , még is szüksége van bizonyos külsőségekre , hogy értéke elismertessék , vagy is az emberek Ízléséhez alkalmazkodni kénytelen; a cynismus ideje — Diogenes kora lejárt ; — a világ Ízlésének ellene szegülnünk nem lehet , különcködésünk legfelebb is szánalom és gúnymosoly tárgya lehet. A papi külső ügyével nemcsak én foglalkozom, több idő óta pengetett tárgy ez, mióta az 1848 előtti bajusztalan uniformitás megszakadt. Tudjuk hogy a pátens ügyében Bécsben járt egyetemes küldöttség kitíino tagjai komoly tanácskozmányban értekeztek ez ügyről — és én felette sajnálom, hogy egy szerintem nem fontos pont miatt egységre nem vergődhettek. 48 előtt alig jutott eszébe valakinek aggódni azon, hogy a protestáns papot bár ki első pillanatra felismerhesse ; akkor nem formáltak kasztot, s most egyszerre az a divat, hogy elvegyüljön a világiak tömegében, hogy felismerhető ne legyen — — de mint első cikkemben is megjegyzém, csak nálunk — másutt — efféle törekvés senkinek nem jut eszébe. Es vájjon miért — mi különös okot termett a lefolyt 14 év erre — avagy vesztett papságunk a 48 előtti időszakban papias külseje által? — én ugy vagyok meggyőződve, hogy nem; sőt sok tekintetben előnyben volt, mert mindenki által felismertetett, egyházi állása bizonyos tiszteletet igényelt és nyert is, bármely idegen körben is, s ezt én elég vakmerő vagyok előnynek tartani. Ez idő szerint amaz igen olcsó megkülönböztető jel, a borotvált arc, tünedezni kezd; botorság volna visszatérését követelni akarni — s ez az ok, hogy én s a velem egy értelemben levők egy oly valamiről gondolkodunk, miről a papot felismerni lehessen. Nekem az aztán mindegy, ha az egy hosszú attila, vagy fehér nyakravaló utján történik, súlyt reá nem fektetek, csak a cél érve legyen. Ennyi a részemrőli pium desiderium, mely pium desiueriumról ismét eléggé együgyü vagyok azt hinni, hogy egyenesen a papság s közvetve a vallás érdekében támadt agyamban. Kétkedjék bár ki gustusa szerint az eszme célszerűségén — de jó szándékomat nincs joga senkinek kétségbe vonni. S adja ég, hogy e kétkedőnek sohase juthasson alkalma — szavaimra — mégis igazat adólag — visszagondolni. Hallottam több könnyű ellenvetést az általam mondottakra, de egyet se kisszerűbb fölfogásra mutatót, mint azt , hogy a világiak nern annyira a papság, mint inkább saját érdekűkben óhajtják a papot megkülönböztetni, ne hogy velők az úri rangot megosztani kénytelenittessenek. E szánandó fölfogásnak biz igen csekély osztója akad; meg kell jegyeznem mégis, hogy maga nézi le egyedül s legjobban saját állását az. ki komolyan hiszi, hogy a tiszteletes címből avancemens lehet a tekintetes úri cim, mely utóbbi oly olcsó már Magyarországon, hogy innen onnan lámpással kell keresni embert, ki nem tekintetes — s melynél okvetlenül megtisztelőbb cim e szó „tiszteletes" — ismét az én fogalmam szerint. S ha akad e cimnek oly viselője, ki maga is kétkedik benne, azon bizony segíteni nem lehet, annak legyen az ő hite szerint, csak aztán ne panaszkodjék, hogy lenézik állását, ha ő maga is lenézi azt. S viszont, ha akadna oly műveletlen egyéniség, ki képzelt ugorkafáján fölfuvalkodva guggolván, vallása felszentelt szolgáját qua papot lenézni akarná, az ilyen csak közmegvetés tárgya le'~et — s az ilyent figyelemre méltatni valóban felesleges, s kábaságán elkeseredni — túl érzékenység. Es viszont, ha helylyel közzel találkoznék oly pap, ki szent hivatalát csak is kenyérkeresetnek tekintené, kiben minél kevesebb vagy épen semmisem lenne a hivatott apostoli buzgalmából, kiben haszontalanul keresnők Tóth Pápai úrnak a „világ bolondságain feljül emelkedő bölcsét, s az erény példaképét'4

, ha találkozhatnék minden ilyen, az meg viszont nem lenne jogosítva, ha állásához nem illő magaviseleteért talán hideg szemekkel tekintetnék, az egyéniségén ejtett mellőztetési sérelmet állásával azonosítani. Mert ha szabad fölállítani a tételt, mint elvétve lehetne alkalmunk hallani — „én csak a templomban vagyok pap, s azonkívül egyszerű polgár" — nem lenne talán épen logikátlan, ha véletlenül a 45 *