Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-01-18 / 3. szám

r nézetemet is túlszárnyalta. Ur asztala, mondá az egyházfi, van a mi szentegyházunkban, s egy a templom alsóbb részében a fal mellé tett lioszszabb asztalra rá mutatott, — de ezt csak az úri szent vacsora kiosztása alkalmával hozzák elő és teszik a szokott helyre, a szent, szertartás végével pedig azonnal megint fére-viszik. Ez pedig azért történik igy, mivel, a mint rendesen a reformált egyházakban bevéve van, az állandóul egy helyen lévő és maradó Úr asztala a régi egyházra emlékeztető oltárnak tartatliatik. Calvin pedig ugy vélekedett, hogy a reformátusoknak ilyen oltáruk ne legyen, miután rájuk nézve az „idvesség oltára" a Golgotha hegyén van, hol az Ur Jézus szenvedett s az emberi nem váltságáért meghalt, oda kell azért nekik minden alkalommal élő hittel fordulniok, valahányszor az Idr vezitő szent parancsa szerint, emlékezetét az Ur asztalánál ujitni akarják. Azért, ugy szólva Calvin iránti kegyeletből van csupán a genevai székesegyházban az emiitett kivételes szabály az Ur asztalával, mig az a többi schweizi reformált egyházakban folyvást maga rendes helyén áll. A szószék felé fordulva — melyből Calvin élő szóval hirdette az uj tant, vagy az eredeti tisztaságára visszavitt evangyélioniot, s mely alatt tartották a reformatio századában a liitujitásra vonatkozó olykor szenvedélyes vitákat— mutatta nekem az egyházfi az abban látható ülő széket, mely nevezetes azért mivel a nagy reformátoré volt, s az egyedüli bútor, vagy ilyesmi, ami tőle hátra maradt, s ma még meg van, — miután Calvin végrendeletében szorosan meghagyta, hogy halála után, minden köntösei, bútorai, eszközei stb. azonnal megégettessenek, vagy megsemmisíttessenek, hogy barátai, tisztelői azokból valamit meg ne tarthassanak, s azzal, netalán mint ereklyével visszaélést űzzenek. Ilynemű indokból, jelesen, hogy a sírjához bucsuképen járást, vagy zarándoklást lehetetlenné tegye, Calvin azt is meghagyta, hogy semmi által meg nem különböztethető sirja mellé vagy egyébüvé is, bármi emlék, vagy il) forma oszlop ne emeltessék, s ezért ma Genevában tudják ugyan, hogy ő a nagy protestáns temetőbe van eltakarítva, de a helyet, mely tetemeit fedi, egyáltalában nem ismerik. Az egyházfi ezért figyelmeztetett engemet, hogy ha a mondott temetőt megtekintendem, a felügyelő nekem mutatni fog egy követ, melyen e két betű J. C. (Jean Calvin) olvasható, de hitelt annak ne adjak, mert nem egyéb, mint az idegenek ujságvágyát érdekelui akaró üzérkedés. A nagy temetőben megfordulván, az emiitett követ nekem is mutatták, de az egyházfi állításának igaz voltát más oldalról is, több tekintélyes emberek szájából hallottam. — Erre vonatkozó igen nevezetes adat az is, hogy midőn a Schweizban 1835-ben a reformatio harmadik százados ünnepe megülésének alkalmával, Calvin tisztelői célba vették, neki egy emléket állítni, s egy nemzeti aláírást indítványoztak, melyben igen csekély összeggel a nép minden osztálya, kivált pedig a tanulóifjúság részt vehessen, hogy azon emlék e nemzeti kegyelet kifolyása legyen, s az eszmét mindenfelé a legélénkebb buzgósággal karolták fel, és a nép maga fillérét a tisztelet s hála adójaként felajánlani sietett, — az akkori szövetségi kormány, miután Genevából, Calvin fen'emlitett végrendeleti intézvényére figyelmeztették, a további pénzgyiijtést, általában az egész terv létesítését eltiltotta. Valóban helyesen, nincs szüksége azon férfinak látható emlékre, kinek oly szellemi emléke van, mint Calvin Jánosnak, — ki az emberiség egyik fáklyahordója, a felvilágosodás szabadság és tudományos műveltség egyik fő és lelkes bajnoka volt, mindenek felett, a ki alapitá azon egyházat, melynek beiszerkezete a szabad választás alapján nyugszik, minden tagja a közügyekhez hozzá szólás, azokra befolyás jogával bir, de a kormányzásban csak az öregebbek, értelmesebbek vesznek részt, — ez egyház szervezete azért a jó értelemben vett demokratia és aristokraíiának célszerű egybekapcsolásával a politikai társaság alkotásában is mintául szolgálhat. Ily embernek maradandó emléke — monumentum aere perennius, — a szellemi és erkölcsi világban van, s teljes joggal illik rá az ismert mondás: „si monumentum quaeris, circumspice." Calvin emlékezetét tartja fen Genevában az általa 1556-ban indítványozott, sőt lehet mondani, alapított, ma is virágzó akadémia vagy főiskola, mely jelenleg három, u. m. theologiai, jogi, s tudományos és irodalmi — sciences et des lettres — facultásból áll, 27 rendes és 7 rendkívüli tanárral. A hittani vagy theologiai karban